Esti iskolán szakácsnak tanult, aztán telemarketinggel kezdett foglalkozni, majd elvégzett egy tanfolyamot, és felcsapott biztonsági őrnek. „Dolgozó, adózó magyar állampolgár vagyok.” Így mutatja be önmagát a 33 éves budapesti cigány férfi, Horváth Árpád.

Az elmúlt húsz év kormányai szerinte semmi érdemlegeset nem tettek a romák problémáinak megoldásáért, a cigány vezetők pedig asszisztáltak a semmittevéshez. Közben teret nyert a szélsőséges gondolkodás, amit az emberek jelentős része támogat vagy csendes egykedvűséggel figyel.

„Félelem költözött a lelkembe, elegem van!”, mondja Horváth Árpád. Úgy érzi, a mai állapotok ijesztő hasonlóságokat mutatnak azzal a hetven évvel ezelőtti korszakkal, amelyről annak idején elborzadva tanultunk az iskolában.

A maga eszközeivel szeretné felrázni a társadalmat, hogy „legyen már vége ennek az egy helyben topogásnak”. Néhány hete hagyományos cigányzene kíséretében pogácsát osztogatott barátaival a Deák téren, most látványosabb – és provokatív – akcióval készült.

Csináltatott egy 2≈2 méteres vasketrecet, amit a Blaha Lujza téri buszmegállónál állított fel, és ahova beköltözött a délutáni csúcsforgalom idején. Rövid időre önkéntes rabságot vállalt, pedig soha nem sértette meg a törvényt. Általánosságban a szélsőjobb, konkrétan az ellen tiltakozott, hogy a Jobbik közrendvédelmi telepeknek nevezett lágerek létrehozásával akarja felszámolni az úgynevezett „cigánybűnözést”.

Horváth Árpádnak nincsenek túlzott elvárásai. Csupán azt reméli, hogy némelyeket talán sikerül kizökkentenie a közönyből.

Horváth Árpád azt reméli, hogy némelyeket talán sikerül kizökkentenie a közönyből