Egymás terhét hordozzuk – vezette fel az ügynökkérdésről rendezett budapesti konferenciát Ittzés János evangélikus elnök-püspök. A Deák téri evangélikus egyházközség nagyterme kicsinek bizonyult, jelezve: tévednek, akik azt gondolják, hogy a téma ma már senkit sem érdekel.

Hisszük, hogy a tisztánlátás igénye nem Isten akarata ellen való – hangsúlyozta Fabiny Tibor egyetemi tanár, a tanácskozást szervező Magyarországi Luther Szövetség vezetője. Káros egy közösség számára, ha visszafojtott görcsök és félelmek, ki nem mondott szavak bénítják az életét. A tiszta szavak viszont gyógyítanak – érvelt a múlt feltárása és kibeszélése mellett.

Különbséget kell tenni ügynök és ügynök között – folytatta Fabinyi Tibor. A meglévő dokumentumokat már csak azért is nyilvánosságra kellene hozni, hogy az egyházi közösségek megtudhassák, ki volt az, aki a rábízottak védelmében vagy ellenkezőleg, a saját érdekében vállalta a beszervezést, és ki volt az, aki cinikus szervilizmussal szolgálta az államot.

Az evangélikus rendezvényre a „testvéregyházak” képviselőit is meghívták. Szabó Gyula, a Győrtől nem messze lévő Mezőörs katolikus lelkipásztora és társai önszorgalomból hoszszú évek óta kutatják a levéltárakat, archívumukban sok tízezer oldalt kitevő iratmennyiséget őriznek. A plébános érzékeltette, hogy munkájukkal komoly érdekeket sértenek. Vizsgálatuk eredményeit több adathordozón és több helyen tárolják, „nehogy valakinek az a késztetése legyen, hogy egy hirtelen tűzesettel megsemmisüljenek az anyagok”.

Tudnunk kell, hogy annak idején milyen válaszokat adtunk a diktatúrának, előfordulhatnak olyan idők, amikor szükség lesz ezekre a tapasztalatokra – vázolt egy lehetséges forgatókönyvet a jövőről a mezőörsi plébános. Rengeteg karton, beszervezési dosszié hiányzik. De bármennyire hiányosak is a dokumentumok, Szabó Gyula a maga részéről nem hiszi, hogy az adatokat megsemmisítették: a volt ügynökök révén „ma is zsarolhatóak vagyunk, rajtuk keresztül az egyház szabadsága is korlátozódik”.

A múlt aprólékos vizsgálatát a plébános szerint anyagilag megfelelően támogatott, független, de egyházakhoz kötődő kutatóknak kell elvégezniük: ők az egyházi emberek sok-sok szenvedését is látják, ami szintén hozzátartozik a hiteles képhez. Ugyanakkor valamilyen kulturált megoldást kellene találni rá, hogy az „érintett személyek” távozzanak az egyházi közéletből. Az egyik hozzászóló kérdésére elmondta, hogy az ötvenes–hatvanas években egészen más módszerekkel szerveztek be embereket, mint később, amikor többnyire nem a kényszer, hanem a karriervágy dolgozott.

Az evangélikusok következetesen nekiláttak a múlt feldolgozásának, jócskán a katolikusok előtt járnak. A reformátusok azonban még a katolikusokhoz képest is le vannak maradva – ismerte el Fazakas Sándor, a debreceni református egyetem rektora. 1990-ben döntés született ugyan egy református munkacsoport létrehozásáról, de aztán nem lett belőle semmi. Csak a közelmúltban fogtak hozzá újra. Jeszenszky Géza, az Antall-kormány külügyminisztere hiányolta, hogy a visszaemlékezők nem nevezték nevén azokat, akik a jelentéseket írták. A közönség soraiból visszadobták neki a labdát: az Antallkormány miért nem fedte fel a parlamentbe jutott volt ügynököket?! Jeszenszky válasza szerint a kormányt Boross Péter belügyminiszter érvei győzték meg. Hozzátette: valóban sok oda nem való ember került be az Országgyűlésbe, de igaztalan állítás, hogy a parlament tele lett volna ügynökökkel.

Az evangélikus egyházban zsinati felkérésre folyik a múltfeltárás, az eredményeket egy 8-10 kötetesre tervezett sorozatban publikálják. Mirák Katalin, az idén megjelent első könyv szerkesztője elmondta, hogy egyházi berkekből főként bírálatok érkeztek. A jellemző ellenérvek között szerepel, hogy az ügynökkérdés felmelegítése frontvonalakat hoz létre, de akadtak olyanok is, akik vélelmezték, hogy tudatos, politikailag megrendelt egyházrombolás folyik. Mindeközben a szakmai körök és a média egyértelműen pozitívan értékelték a kezdeményezést.

A tényfeltáró bizottság több szakértője kitért a munkájukat nehezítő körülményekre. Egyszer azt vetik a szemükre, hogy tanulmányaikban túlságosan egyszerűen fogalmaznak, máskor meg azt, hogy túlságosan cizelláltan. Bár távolról sem lehet azt állítani, hogy az evangélikusok egységesen támogatnák az ügynökmúlt vizsgálatát, az egyház vezető tisztségviselői eltökéltnek látszanak: a zsinat kinyilvánította, hogy folytatni kell a munkát.

„Hisszük, hogy a tisztánlátás igénye nem Isten akarata ellen való”