Kovács Tamás: 'Független marad az ügyészség'
– Merő véletlen, hogy épp akkor tárgyalnak az unió legfőbb ügyészei Budapesten az európai ügyészségek alkotmányos helyzetéről, amikor Magyarországon jelentős változtatásokat hajt végre az Országgyűlés az ügyészségi törvényben, és az ön megbízatása lejártával hamarosan új legfőbb ügyészt is választ?
– Eredetileg nem Magyarország lett volna a házigazdája az Eurojustice 2010 konferenciának, mi csak „beugrottunk”, miután a rendezésre felkért ország visszalépni kényszerült. Így nyilvánvaló, véletlen egybeesésről van szó. Megjegyzem, Európa és az EU számos országában napjainkban heves politikai-szakmai viták zajlanak az ügyészségek státusáról. A témaválasztás tehát nem véletlen. Nemrég történt egy kudarccal végződött kísérlet a moldvai ügyészség függetlenségének megszüntetésére. Lengyelországban tavasszal alakult meg a független ügyészség, korábban egy személy töltötte be az igazságügyminiszteri és a legfőbb ügyészi posztot. Franciaországban évek óta napirenden van az ügyészség alkotmányos helyzetének megváltoztatása, azaz függetlenné válása, egyelőre eredménytelenül. Jelenleg az unió 27 tagállama közül 16-ban független az ügyészi szervezet a végrehajtó hatalomtól.
– A választások után nálunk is szóba került, hogy az új kormány kétharmados többségével esetleg az igazságügyi minisztériumba olvasztja az ügyészséget, mondván, az eredetileg kormány alá rendelt szervezetként jött létre, s csak az 1949-es alkotmány tette függetlenné…
– Voltak ilyen félelmek, kétségtelen. A rendszerváltozás óta három kísérlet volt az ügyészség jogainak korlátozására, függetlenségének megszüntetésére, politikai konszenzus hiányában azonban az efféle törekvéseknek esélyük sem volt, hogy kétharmados többséget kapjanak a parlamentben. Ma a kormányoldalnak meglenne a szükséges többsége hozzá, ám a kormánypártok prominensei nyilatkozataikban s a parlamentnek beterjesztett törvényjavaslatokkal egyaránt kinyilvánították, hogy nem készülnek megszüntetni az ügyészi szervezet függetlenségét.
– Merre tart Európa? A végrehajtó hatalomnak alárendelt vagy a független ügyészségeké a jövő?
– Az Európa Tanács egy tíz évvel ezelőtti ajánlásában foglalkozott az ügyészségek alkotmányos helyzetével. Akkor úgy foglalt állást, hogy Európában párhuzamosan létezik a kormányoktól független és a végrehajtó hatalom keretein belül működő ügyészség. Egyik megoldást sem kell preferálni, ám ott, ahol az ügyészség a kormány irányítása alatt áll, törvényben kell garantálnia az ügyészi szervezet „tevékenységében való függetlenségét”, azaz hogy a kormány nem avatkozhat bele a konkrét ügyek menetébe.
– Létezik ilyen a gyakorlatban?
– Vannak országok, ahol igen. Az egyik legfőbb ügyész kollégám, aki olyan országból jött, ahol az ügyészség a végrehajtó hatalom része. Azt mondta, ő semmiféle kötöttséget, befolyásolási szándékot nem érez a munkájában a kormány részéről. Amikor „kiemelt érdeklődésre számot tartó ügyek” adódnak, a miniszter meghívja egy villás reggelire, ő pedig megpróbálja kitalálni, mit vár el tőle. Ha „nem sikerül”, hát legfeljebb jó ideig nem hívja meg még egyszer reggelizni... Nem kétlem, hogy egy bejáratott polgári demokráciában ez így is történik. Nekünk azonban még indokolt emlékeznünk arra, amit az 1923-ban koronaügyésszé kinevezett Vargha Ferenc 1907-ben Az ügyészség és a politika című munkájában írt: „Ahol békés viszonyok uralkodnak, ahol a társadalmi fejlődés rendes mederben halad, ahol a politikai ellentétek egész végletekig menő szertelenségbe nem csapnak át: ott a miniszter rendelkezési joga a gyakorlatban alig érezhető, mihelyt azonban a társadalom szervezetének valamely részében a béke megbomlik, azonnal az ügyészséget rántja elő a hatalom, s azzal akarja orvosolni a társadalom betegségét.”
– Úgy tűnik, az ön utóda erősebb és sérthetetlenebb lesz, mint bármelyik elődje. Kilenc évig lehet hivatalban, és nem interpellálható. Ezek mind az ön évekkel korábban megfogalmazott javaslatai voltak.
– Még 2007-ben, az igazságszolgáltatás reformjának tizedik évfordulóján rendezett nyílt napon vetettem fel, hogy egységesíteni kellene a parlament által választott közjogi tisztségviselők hivatali idejét. Semmi logika nincs abban, hogy az egyiket tizenkét évre választják, a másikat kilencre, a harmadikat hatra… Javasoltam, hogy a nagyobb legitimitás érdekében a legfőbb ügyészt kétharmados többséggel válassza meg a T. Ház, s hogy a legfőbb ügyészt és a helyetteseit csak az ügyészek közül lehessen választani. Valamint hogy a legfőbb ügyész ne legyen újraválasztható, illetve önállóan terjeszthessen elő törvényjavaslatot az ügyészségre vonatkozóan.
- Azt is javasolta, hogy a legfőbb ügyészt ne lehessen interpellálni a jövőben.
- Eddig mi történt? A képviselő interpellált, és vagy elfogadta a válaszomat, vagy nem. Akár elfogadta, akár nem, a képviselő válaszának semmilyen következménye nem volt. Ha nemet mondott, és a T. Ház is leszavazott, a téma az illetékes szakbizottság elé került, ahol kivétel nélkül mindig elfogadták a válaszaimat. Akkor mi végre ez a felhajtás? Miért kell a mindenkori legfőbb ügyésznek, aki a törvény értelmében nem politizálhat, politikai csatározások kereszttüzébe kerülnie szakmai ügyek kapcsán?
- Ezek után már senki nem kérdezheti meg, hogy bizonyos ügyek miért haladnak olyan lassan, vagy miért nem emelnek vádat egy-egy ügyben.
- De, megkérdezheti, hiszen a képviselők kérdéseire a legfőbb ügyész továbbra is köteles válaszolni, valamint évente írásban válaszol az Országgyűlésnek. Felteszem, lenne olyan képviselő, aki a Legfelsőbb Bíróság elnökétől is szívesen megkérdezne ezt-azt, vagy az ÁSZ elnökétől, és még sorolhatnám. Annak pedig, hogy egy-egy ügy „miért halad olyan lassan", ezer és egy oka lehet, kezdve annak bonyolultságától a nyomozó hatóság leterheltségén át egészen a szakértők leterheltségéig, vagy mert jogsegély keretében külföldről kell adatokat beszerezni. S, hogy az ügyész mikor emel vagy nem emel vádat, megint csak szakmai és nem politikai kérdés. Akkor emel vádat, ha meg van róla győződve, hogy a vád megáll. Fordítva jobb lenne? Aligha. Gondoljon csak bele: az ügyész nem biztos a dolgában, de hogy szó ne érje a ház elejét, bíróság elé viszi az ügyet. Nem lehet így játszani emberek sorsával.
