Az alkotmányt nem az ingatag többség pillanatnyi akarata legitimálja, hanem azok az erős garanciák, amelyek az állam minden polgára számára biztosítják az alapvető, elidegeníthetetlen jogok folyamatos érvényesülését. Ezek a jogok az 1689-es angol Bill of Rightstól kezdve az 1789. augusztus 26-án elfogadott emberi és polgári jogok nyilatkozatán keresztül (amely többek között kimondta: „Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad… Minden politikai társulás célja az ember természetes és elévülhetetlen jogainak megőrzése. E jogok: a szabadság, a tulajdon, a biztonság s az elnyomással szemben való ellenállás…) az amerikai jogok törvényén át az 1948. december 10-én elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatáig civilizációnk alapját jelentik.

Az Emberi és polgári jogok nyilatkozata egyértelműen fogalmaz: „Az olyan társadalomnak, amelyből e jogok biztosítékai hiányoznak, s ahol a törvényhozó és a végrehajtó hatalom szétválasztását nem hajtották végre, semmiféle alkotmánya nincs.” A többség által megszavazott dokumentum nem (legitim) alkotmány, de írott malaszt, ha nem biztosítja a hatalmi ágak szétválasztását, s nem ad biztos, visszavonhatatlan garanciát minden polgár alapvető jogainak gyakorlásához. A (pillanatnyi) többség demokratikus akarata a rendszeres időközönként megejtett választások során érvényesül. A többség választásának eredménye az a végrehajtó hatalom, amelyet az alkotmány hivatott korlátozni, többek között a hatalmi ágak szétválasztása, az ellen- és nem egyensúlyok rendszerének segítségével. Az alkotmány egyik legfontosabb funkciója a többség által választott végrehajtó hatalom korlátozása.

Nem az alkotmány ad jogot az állam polgárainak, csupán garantálja azok érvényesülését. Arra szolgál, hogy korlátot állítson annak a végrehajtó hatalomnak amely ma Magyarországon maga akar magára alkotmányt szabni. Az alkotmány, ahogyan az amerikai legfelsőbb bíróság egyik tagja mondta, „nemcsak arra szolgál, hogy megvédje az egyént és a kisebbségeket a többség elnyomásától, de arra is, hogy megvédje a népet a bürokráciától, a kormánytól”. A közvélemény-kutatások szerint, ha az alkotmányról a nép szavazata döntene, belekerülne az adómegkerülés joga, a cigányok szegregációja, a melegek diszkriminálása, az otthon szülés tilalma, visszakerülne a halálbüntetés. Mahatma Gandhi úgy vélte: „A lelkiismeret kérdéseiben nincs helye a többség által hozott jognak”.

A többség akarata nem elégséges indok mások életének, méltóságának, szabadságának, hitének, meggyőződésének elvételéhez, elvitatásához. A szabadság azt jelenti, hogy a közösség bármely tagjának alkotmányban biztosított joga van a többség akarata, sőt érdekei ellenére is cselekedni. Megesik, hogy a kisebbség a választásra jogosultak közel felét jelenti. (A mai kormány kétharmada mögött az ország népességének alig több, mint egy negyede áll.) Az államnak alig van olyan polgára, aki valamilyen szempontból, valamely pillanatban – származását, származási helyét, hitét, politikai nézeteit, társadalmi helyzetét, nemi orientációját, iskolázottságát tekintve – ne tartozna kisebbséghez.

Az alkotmányban biztosított alapvető jogok a kisebbséget, mindannyiunk, minden pillanatban lehetséges kisebbségi helyzetét védelmezik, az éppen adott többség által megválasztott és leváltható végrehajtó hatalommal szemben. A szólás, a véleménynyilvánítás szabadsága éppúgy a kisebbséget védelmező jog, mint az egyesülési-, a gyülekezési jog, a vallásszabadság joga, a kínzás, az embertelen bánásmód tilalma, amely az országban tartózkodó minden embert egyaránt hivatott megvédeni, akár az idegengyűlölő többség jogos vagy jogtalan indulataitól is. A minden ember egyenlő méltóságát biztosító alkotmány, a szabadság érvényesülése fölött, a magyar alkotmány rendelkezése szerint, az Alkotmánybíróság őrködik. Aki az Alkotmánybíróságra kezet emel, a magyar szabadságra, a hazára emel kezet.

A szerző történész