– Az Alkotmánybíróság szerint alkotmányellenes a 98 százalékos különadóról szóló törvény, ám azt gyakorlatilag változatlan formában ismét beterjesztik, s nem lehet kétsége senkinek, hogy azt meg is szavazzák. Igaz, előbb korlátozzák az AB hatáskörét, hogy az a költségvetést érintő kérdésekben, illetve adó-, vám- és járulékügyekben ne járhasson el. Ettől helyreáll az alkotmányosság?

– Dehogy áll helyre. Riasztó, de a beterjesztők annyira képtelenek a jogi gondolkodásmódra, hogy rájöjjenek, nem egy törvény számozása, hanem annak tartalma a meghatározó. De az AB által teljes egészében megsemmisített jogszabály attól sem lesz alkotmányos, hogy azt többször is megszavazzák. Ebből mindjárt keletkezik egy súlyos probléma, hiszen kérdéses, hogy az alaptörvénnyel ellentétes szabályozás alapján követelhető-e bárkitől adó.

– Igaz, de a törvényt még egyszer nem lehet majd az AB elé vinni, hiszen a testület az adózásról szóló rendelkezéseket nem vizsgálhatja felül.

– Valóban, csakhogy az érintettek elmehetnek a bíróságra, hiszen alkotmánysértő szabályok alapján kötelezték őket adófizetésre.

– A bíróság pedig ebben az esetben nyilván alkotmányértelmezést kér az AB-től, amely azonban adóügyekben a fideszes előterjesztések elfogadása esetén nem lesz illetékes.

– Ez tényleg felvetődhet. Ám akkor mi történjék? Amennyiben az AB a saját hatáskörét minden esetben automatikusan a most beterjesztett törvénymódosítások szerint értelmezi majd, megszűnik alkotmánybíróságként funkcionálni, hiszen még egy alkotmányossági panaszt sem bírálhat el. Magam is fordulhatok ugyanis a testülethez, ha úgy vélem, hogy megsértették az alapvető jogaimat, mert az ügyemben az alaptörvénnyel ellentétes jogszabályt alkalmaztak, és ebben az esetben az AB-nek valamit mondania kell.

– Igen, azt, hogy adó- és járulékügyekben nincs hatásköre…

– Valóban, ez az egyik lehetőség, de ebben az esetben egy alkotmányos alapjog sérülhet, ugyanakkor az AB saját maga deklarálná, hogy nem tekinthető többé valódi alkotmánybíróságnak. A másik megoldás, hogy változatlanul ragaszkodik álláspontjához, és a kifogásolt jogszabályt továbbra is alkotmányellenesnek tekinti, akkor azonban szembemegy a parlamenti többséggel. Ez sem szerencsés. Akkor most kiki döntse el, hogy a konfliktust miként lehet feloldani? Azt gondolom, mindenkinek tudomásul kell vennie: olyan helyzetet teremtettek, amelyben nincs pozitív kimenetelű játszma. Ami mostantól számít, az a nyers erő, és akkor nincs is értelme alkotmányosságról beszélni.

– A Fidesz politikusai nem titkolják, hogy az AB hatáskörét politikai megfontolásokból szűkítik, mert álláspontjuk szerint a kétharmados többség akaratának senki nem állhat az útjába. Mindazonáltal felvetődik: szakmai megfontolások indokolják-e, hogy az alkotmánybírósági felülvizsgálat lehetőségét éppen azokban a kérdésekben akadályozzák meg, amelyekről népszavazás sem dönthet?

– Ennek a két dolognak semmi köze egymáshoz. A népszuverenitás legfőbb megnyilvánulása a népszavazás, és ha azt bizonyos kérdésekben megtiltják, megszűnik a választók közvetlen beleszólási lehetősége, vagyis a döntési jogköröket kizárólag a parlament gyakorolhatja. Amenynyiben ugyanezen tárgyakban az alkotmányossági felülvizsgálatot is kizárják, gyakorlatilag megszűnik a végrehajtó, illetve a törvényhozó hatalom feletti minden külső kontroll. Azt gondolom, most ütnek vissza a népszavazást korlátozni igyekvő korábbi törekvések: eddig csak a közvetlen hatalomgyakorlás lehetőségét akarták szűkíteni, most pedig már az AB hatáskörein a sor. Egyébként a gátakat a parlament és az alkotmánybírák közösen állították, és most ez utóbbiak is elszenvedik a következményeket. Ettől kezdve elég, ha törvényt hoznak a magánnyugdíjpénztárakat megillető levonások más célú felhasználásáról, hiszen az járulék, és így a beterjesztett alkotmánymódosítás szerint arról nem tartható referendum, s az AB sem vizsgálódhat. Ugyanez érvényes a különadóra, s persze a költségvetés valamennyi tételére is.

– Több olyan népszavazási kezdeményezés is volt, amely érintette a költségvetést, s nem egy esetben az AB mondta ki, hogy az adott tárgyban lehet-e referendumot tartani. Most ki állapítja meg, hogy az alkotmánybírák elé kerülő beadványok kapcsolódnak-e a büdzséhez?

– A tiltott népszavazási tárgyak körébe kizárólag a költségvetési törvényben foglalt rendelkezések tartozhatnak, mert minden más következtetés lehetetlen eredményre vezet. Az állam bármely tevékenysége költségvetési vonzattal jár, és ha a kiterjesztő értelmezést alkalmaznánk, gyakorlatilag egyetlen olyan ügyben sem lehetne referendumot kezdeményezni, amely valamilyen állami kiadást vagy bevételt érint. Ezzel kapcsolatban emlékezzünk a tandíjra vagy a vizitdíjra.

– Ha tehát a vizitdíj annak idején a költségvetési törvény egy soraként szerepel, nem lehetett volna népszavazást tartani?

– Így van, amennyiben az akkori kormány nagyobb körültekintést tanúsít, és nem „menet közben” dönt a térítési díjakról, hanem azokat már a büdzsében is feltünteti, nincs referendum. De visszatérve az eredeti kérdésre: nyilvánvaló, hogy az AB „a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények tartalmáról” az új szabályok szerint nem nyilváníthat véleményt. Az persze jogtechnikai kérdés, hogy mit szerepeltetnek a büdzsében, ám amit beletesznek, az gyakorlatilag kőbe vésett, senki által meg nem változtatható előírás lesz.

– Az Alkotmánybíróságról szóló törvény preambuluma szerint a parlament „a jogállam kiépítése, az alkotmányos rend és az alkotmányban biztosított alapjogok védelme, a hatalmi ágak elválasztása és kölcsönös egyensúlyának megteremtése, az alkotmányvédelem legfőbb szervének felállítása érdekében” létrehozza ezt a jogszabályt. Az ott megfogalmazott célok mostantól legfeljebb korlátozottan érvényesülhetnek. Lehet ebben a helyzetben tenni valamit? Léteznek számon kérhető uniós jogelvek, nemzetközi standardok?

– Az Európai Unió kizárólag a közösségi jog betartását kéri számon, de azzal, hogy egy-egy tagállamában miként alakul a független hatalmi ágak egymáshoz való viszonya, nem foglalkozik. Vannak persze bizonyos normák, de azok betartását legfeljebb a csatlakozási tárgyalások idején követik fi gyelemmel. A hatalommegosztás tekintetében nemzetközi normák sem léteznek, gondoljunk csak az orosz „demokráciamodellre”. Az uniós alapszerződésnek van persze alapjogi chartája, és ha valakinek az abban foglalt jogait sértik meg, az érintett elmehet a közösség bíróságához, de egy adóügyben erre nemigen van lehetőség.

– És az Emberi Jogok Európai Bírósága? Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló római egyezmény védi például a tulajdonhoz való jogot, ami a nyugdíjpénztári befizetések szabályainak változása kapcsán sérülhet. Bár az adózással kapcsolatban ott is hiába próbálkoznánk.

– A strasbourgi bírósághoz kizárólag valamilyen konkrét jogsérelemre hivatkozással lehet fordulni, de csak akkor, ha az egyezményben meghatározott alapjogok sérelme valószínűsíthető. Az adó akár túlzott mértéke azonban bizonyosan nem tartozik a nemzetközi dokumentum által védett értékek közé, ám a tulajdonjog igen. Ez utóbbi sérelmére alapozva tehát lehet próbálkozni, csakhogy előbb ki kell meríteni a hazai jogorvoslati lehetőségeket. Amíg valaki a magyar bírósági stációkat végigjárja, bizonyosan eltelik néhány év, és Strasbourgban sem lehet gyors ügymenetre számítani, tehát nyolc-tíz esztendő is eltelhet, mire egy ilyen ügyben döntés születne.

„Amit a büdzsébe tesznek, senki által meg nem változtatható előírás lesz”