Amikor arról kezdtünk vitatkozni, hogy veszélyes helyzetet teremt-e, ha a tavaszi választások után végül kétharmada lesz a Fidesznek. Önök akkor mit gondoltak? Én, megvallom, azt: a kétharmad persze nagy önbizalmat szül majd, lesz cirkusz és parádé, de a konfetti alatt is túlsúlyban marad a józanság. Ha másért nem, hát azért, mert húsz év alatt hazánkban kialakult egy olyan közjogi szisztéma – ahogy kedvvel mondogatjuk: a fékek és ellensúlyok rendszere –, amelyen erőszakot kell tenni ahhoz, hogy egy politikai erő, bármekkora választói felhatalmazás birtokában is, a mások jogainak csorbítására használhassa a hatalmát.

Egy évvel ezelőtt én tényleg nem hittem volna el, hogy mára a szemem előtt esik meg ez az erőszak. Hiába hullott a sok kis színes papírdarabka, az ember csak bólintott: nagyjából erre lehetett számítani. A Nemzeti Együttműködés Kormánya megalkotta a N. E. Programját, majd minden kézreeső felületre kiakasztotta a N. E. Nyilatkozatát – hát istenem, tényleg nagyot győztek, hadd élvezzék ki a diadalt. Az államigazgatásnak a felismerhetetlenségig való átszervezése, a kebelbéli képviselő odaültetése a versenyhivatal élére, de akár az önkormányzati választás szabályainak átírása is ide tartozott még – az éhes hatalomnál nincs önleleplezőbb, de mit tehetünk. S hogy a közjogilag képzetlen, de hibátlanul lojális Schmitt Pál váltotta Sólyom Lászlót a köztársasági elnöki székben? Erre még mindig lehetett azt mondani, hogy átlátszó szándékból eredő gesztus, de bármit ír is alá a magát érezhetően valahol a hű fegyverhordozó és a hoppmester között definiáló elnök, még mindig ott van az Alkotmánybíróság, hogy minden támadást visszaverjen, amely a közjogi rend sérthetetlensége ellen irányul.

E hét keddig gondolhattuk ezt. Mert abban a pillanatban, amikor a Fidesz frakcióvezetője kijelentette, hogy ha egy adótörvényt alkotmányellenesnek nyilvánít az Alkotmánybíróság, akkor a megoldás a testület jogköreinek átírása, hatáskörének kiiktatása; ha alkotmányossági aggályokat vet fel a nyugdíjpénztári jogszabály, akkor a parlamenti többség eminens dolga az Alkotmánybíróságot megakadályozni, hogy ilyen ügyekben eljárhasson, s egyáltalán, ha létezik és dolgozik még Alkotmánybíróság ebben a hazában, akkor a kétharmad siet ellehetetleníteni, mert amúgy is elég szilárd már a jogrend – nos, ebben a pillanatban el kell ismernünk, hogy mindenkinek igaza volt, aki egy évvel ezelőtt rettegte a Fidesz kétharmadát. Amit nem hittünk el, mert azt gondoltuk, alig húsz évvel a diktatúra elsöprése után senki sem használhatja a parlamenti rendszert jogellenes intézkedések erőszakos életbe léptetésére, az a szemünk láttára válik valósággá. Most már nem lehet kétséges: a készülő új alkotmány is jóval több veszélyt rejt magában, mint hogy belekerül-e a Teremtő vagy a Szent Korona a preambulumba.

Hogy végig fogják csinálni, afelől immár senkinek sem lehet kétsége. E pillanatban csak egy dolgot nem tudhatnak biztosan: hogy mindebből milyen következtetést fognak levonni azok, akik, ha törik, ha szakad, egyszer megint ott fognak állni a választófülkékben.