A turista lepottyan a város egy pontján, jobban mondva kiszáll a repülőből, vonatból, taxiból vagy emeletes buszból, kipakol a szállodában, majd a recepción kapott térképet vadul forgatva nekilát felfedezni a várost. Aztán hamar rájön, hogy csak néz, de nem lát, nem látja, mit rejtenek az utcaszámok, és a képeslapokról emlékezet utánmegtalált emblematikus épületek. Elszalad ezért az érdeklődő turisták számára kialakított boltba, ahol megveszi a saját nyelvére lefordított Budapest-könyvet, és így a térképpel kiegészítve nekilát felfedezni a magyar fővárost. De végül úgy dönt, hogy nem akarja egész nap az ujját a sorok között tartani, és csupán fel-felnézni az oldalak közül. Átmenetileg elhelyezi táskájában az útikönyvet, aztán keres valakit, aki legalább nagyvonalakban megmutatja neki, mi az, amit Budapesten mindenképp látnia kell, aminek érintése nélkül nem mehet haza. Nem árválkodik sokáig, hamarosan kiszúrja tanácstalanságát egy piros vagy narancssárga kabátos fiú vagy lány, aki hiphop városnéző ajánlattal halmozza el, na meg egy szórólapnak látszó tárggyal, amely kihajtva buszmenetrenddé változik. Megveszi a jegyet és hamarosan egy nyitott tetejű Hop on Hop off városnéző buszon találja magát. Fején fülhallgató, kezében fényképezőgép, előtte a buszsofőr – és persze Budapest.

Egy szokványos idegenvezetésen nem lehet csak úgy leszállni a buszról és otthagyni az idegenvezetőt

Mi olyat tud a Hop on Hop off turistabusz, amit egy átlagos festésű busz és egy felkészült idegenvezető nem? Egyáltalán jobb az egyik a másiknál vagy erős kompromisszumos kézfogásra vannak ítélve?

Hop on Hop off buszok 2008. április elsejétől köröznek Budapesten. Az ilyen városnézés már azelőtt is rendkívül népszerű volt Európa nagyvárosaiban. Hiszen egyedisége, praktikussága abban rejlik, hogy a turista menet közben bárhol leés felszállhat a buszokra, ha egy nevezetességnél több időt kíván eltölteni, majd a következő járaton folytathatja a városnézést huszonnégy órán belül, bármikor. A budapesti buszok félóránként indulnak az Erzsébet térről, hol egy fedett, hol egy nyitott tetejű változatuk érkezik. Tizennégy megállón keresztül mutatják be a város nevezetességeit. Megállóként a BKV buszokét használják. Ráadásul huszonkét nyelven beszélnek, így talán ők a legintelligensebb motoros járművek az utakon.

No, igen…, egy szokványos idegenvezetésen nem lehet csak úgy leszállni a buszról, és otthagyni az idegenvezetőt, hogy én most itt körbe néznék behatóbban. Továbbá az idegenvezető nem beszél egyszerre, egy időben huszonkét nyelven, szemben a busz tájékoztató rendszerével, igaz viszont: az idegenvezető ezzel szemben élő személy, élő adás, aki reagál a váratlan helyzetekre, és a maga természetességével, felkészültségével meséli a legaktuálisabb vagy humorosabb történeteket.

Elindultunk hát a Deák Ferenc tér felé, hogy részt vegyünk egy Hop on Hop off-túrán. Nem is kellett sokáig ártatlan érdeklődést színlelnünk a körúton, egyszer csak lecsapott ránk egy piros vagy narancssárga kabátos fiú vagy lány. A „Good morning”-ból hamar „Jó reggelt” lett, és állampolgárságunkat azonnal ötszáz forint kedvezménnyel díjazták. De csak, mert magyarok vagyunk, mondták a fiatalok. Örültünk, hogy a huszonkét nyelvből pont az akciósat beszéljük. Jeggyel a kézben irány a busz, hopp, pont egy kabriós, tetőmentes verzió, milyen jó. Később azért bizonyosságot nyert, hogy október végén azért nem árt a tető.

Hamarosan olyan érzésünk lett,mintha egyszerre ülnénk repülőn és egy átlag tömegközlekedési eszközön, mialatt rádiót hallgatunk. Ugyanis utaskísérő mindig van. Ő nyomogatja a gombokat, hogy mikor, miről meséljenek a fülhallgatóban, közben néha feláll és a bal vagy jobb kezét egyenesen kinyújtva mutatja – a vészkijárat helyett – az éppen aktuális látnivalókat. Majd a busz megáll a Széchenyi fürdőnél. Régi utasok le, újak fel, a hajuk még szinte vizes. A fülhallgatóban lévő szöveg nem is rossz, érdekes. Zenei aláfestés is van, sőt az Operaháznál egy kis Liszt, a Rákóczi úton pedig megszólal a Rákóczi-induló. Egy idegenvezető is hasonlókat mesélne, mint ami a felvételen szól. Alig vártuk, hogy dugó legyen. Bár ez egy elég rendellenes kívánság a belvárosban, kíváncsiak voltunk, milyen S. O. S. gomb van akkor, amikor nem jutunk el olyan ütemben a-ból b-be, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Mindenesetre néha a rádió is pihen. Ilyen esetekben, egy átlagos turistabuszon például, egy hivatásos idegenvezető előkapja jolly joker témáit, és mesél Budapest látnivalókon túli oldaláról. Röviden reagál, mert tud, mert él, nem csak egy hang.

Megismerni egy várost, ellátogatni legszebb pontjaira többféleképpen is lehet. Egyedül felfedezni izgalmas, bár félő, hogy valami kimarad. Az ilyen buszok viszont jó irányadók. Nem kötelező végigkarikázni velük egy szuszra, bármelyik megállónál elhagyhatja a fedélzetet a kalandvágyó utas, és amikor visszaszáll, ott folytathatja, ahol abbahagyta, nem marad le semmiről. Ráadásul a Hop on Hop off buszok mellett egyre többféle városnéző ajánlattal csábítják a turistákat.

A jövő talán mégis a kettő között van, a random rádió és a hús-vér idegenvezető között, ott, ahol az út egyszerre praktikus és emberközeli.