Orbán és az esztergomi fókuszcsoport
Azt is beszélik, hogy például a pálinkafőzés liberalizálása is a politikai marketingnek köszönhető: egy vizsgálat kimutatta, hogy a vidéki lakosság egy részét ezzel lehet felsorakoztatni a jobboldal mellett. Márpedig aki kétharmadra hajt, annak minden egyes voks fontos, így lett Orbán Viktor a házipálinka felkent apostola. A 2002–2009 közötti kormányok balfácánkodásán kívül erre is szüksége volt, hogy gyakorlatilag korlátlan hatalomra tegyen szert.
A hatalmi mámor azonban fejfájásba torkollhat. Ha Esztergom lakosságát egyetlen nagy fókuszcsoportnak tekintjük, az elmúlt hetek azt mutatják, hogy a jobboldali értékeket valló választók is fordulhatnak egy velük elvben azonos ideológiai platformon álló politikus ellen. Sőt, ha eléggé semmibe veszik akaratukat – márpedig Orbán Viktor semmibe vette, hiszen a városban már a tavaszi országgyűlési választások előtt személyesen, nyilvánosan kérték, ne az önkényeskedésre hajlamos és modortalan polgármestert indítsa –, akár a patás ördöggel, jelen esetben a szocialistákkal vagy a Jobbikkal is hajlandóak összefogni. Az esztergomi fókuszcsoportnak feltett kérdésre az önkormányzati választáson és azóta született válaszból látható: a Fidesz és Orbán Viktor sem tehet meg mindent az emberekkel, mert azok, ha megneheztelnek saját korábbi idoljaikra, amint lehetőségük van rá, visszavágnak. Gyorsan és hatékonyan.
Az Alkotmánybíróság és a népszavazás intézménye elleni brutális támadás után persze kérdés, milyen lehetőségük lesz a magyar állampolgároknak a reagálásra, és az is, mikor. De azt mindenki látja, hogy a kormány és népe közötti, a minap még a mézesheteknél tartó házasságban megjelentek az elhidegülés első jelei. A megválasztott polgármesterekre rontó esztergomi és szegedi Fidesz-frakciók visszafogása a múlt héten arra utal, hogy a miniszterelnök még nem veszítette el kapcsolatát a valósággal. Ha a másik oldalon elszánt ellenállást tapasztal, és az erőviszonyok nem felé hajlanak, tud visszavonulót is fújni. Ha Meggyes Tamás és a sok ezer esztergomi Fidesz-szavazó között kell választani, nem kétséges, milyen következtetésre jut.
Jelen állás szerint két esetben hajlandó felülvizsgálni saját álláspontját. Ha a Nyugat, különösen Berlin, illetve Washington (utóbbi nemcsak az amerikai elnök, de a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap székhelye is) egyértelműen ehhez köti a politikai és pénzügyi-gazdasági kapcsolatok zavartalanságát. Ez nyilván nem olyankor fordul elő, amikor a kormány belső ellenfeleinek tapos a tyúkszemére, hanem amikor a magyar kormányfőnél is jelentősebb államférfiak és hölgyek köreit zavarja meg. A másik az, ha az utca embere hangot ad eltérő véleményének. Az utca embere persze nem teljesen azonos az MSZP és az LMP által az utcára hívott pár ezer baloldali és liberális polgárral. Orbán Viktornak leginkább saját szavazói felé mutatkozik tartozása, tőlük kell félnie, ha nem tud elszámolni a rá ruházott bizalommal.