A fakocka el van vetve
Néhány budapesti kapualj azonban még mindig magában rejti a múlt fából készült darabjait. Az Andrássy út építésénél azért használtak fakockákat, hogy megkíméljék a környéken lakókat és a sétakocsikázókat a lovak patájának zajától. De ilyen faelemek borították a Margit hidat, valamint a második világháború előtti Erzsébet lánchidat. A fa viszont nehezebben állt ellen a környezet és a forgalom ártalmainak, így a kő vette át a helyét.
Az 1852-ben Ybl Miklós által tervezett Múzeum körút 7. és Magyar utca 8–10. alatt lévő átjáróház, a műemlék Unger-ház fakockával lerakott, árkádos udvara még emlékeztet a régi időkre, amikor sorra gurultak be utasaikért a lovas kocsik. Továbbá a múltat idézi a Ferenciek terénél 1832-ben Hild József tervei alapján épült Károlyi–Trattner-ház olajozott farönk burkolata, amely a Petőfi Sándor utca 3.-at és a Városház utca 4.-et köti össze. Itt székelt a XIX. század egyik legjelentősebb nyomdája, ahol többek között Széchenyi 1830-as Hitelét is nyomták. De régi fakockákon sétálhatunk az Állami Operaház bejárata előtt is.
A fa használata olyannyira közkedvelt volt az utak építésénél, hogy Hamrák János, a XX. század népszerű szélhámosa el is adta Székesfehérvárnak a Rottenbiller utca teljes útburkolatát. Közlekedésirányító táblákkal lezárta, majd felszedette a fakockákat fényes nappal, a lakók szeme láttára.
A múlt megmaradt apró elemei megérdemelnek egy talpalatnyi figyelmet, amikor elhaladunk felettük.