Gerber Alajos ugyanis az egykor különleges szakrendelést is meghonosító fogorvosi praxisát huszonhárom éve hagyta maga mögött, hogy a test fájdalmai után, immár világi hitoktatóként a lélek gyógyításával folytassa. Újra megtanítandó a fi atalokat arra: az embereket szeressék, ne a tárgyakat. Téves, veszélyes dolgokat művelünk ma, a matériumot imádjuk, az embereket pedig használjuk. A gyógyítás is e tanításból fakad, ezért ha meghökkentőnek tűnik is a váltás, az Lojzi bácsi számára „csak” finom átmenet volt a testi orvoslásból a lelki fájdalomcsillapításba. Fokozatosan: tíz évig még párhuzamosan művelte e két tudományt, hogy aztán végleg az utóbbi mellett cövekeljen le. De e két hivatás egymás párjai. Ezt 77 évesen ma már jól tudja. Mint ahogy azt is, „ideje lenne nyugdíjba menni, de valahogy még nem tudok” – mondja mosolyogva. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karára 1989-ben, a rokkantnyugdíj küszöbén iratkozott be, barátai unszolására.

Gerber Alajos egyelőre nem tud nyugdíjba menni

A halál közelében lebegett, de „Amikor elhagytak (…) csöndben átölelt az isten” – idézi Adyt. Egykori egyetemi évfolyamtársa, későbbi főnöke fordult ellene – hisz igaz a mondás, a részvétet ingyen kapjuk, de az irigységért nagyon meg kell dolgozni. Gerber Alajos is ezt az utat választotta; 1986-ban már a Madách téri rendelő műszakvezetője volt, amikor egy speciális, Magyarországon addig szinte ismeretlen szakrendelőt hozott létre, fogágy- és szájbetegségek kezelésére. Ez újszerű volt, főleg a megelőzésben, ezért hamar híre ment a fővárosban, az egyetemi gyakorlati oktatáshoz is kérték a segítségét. A siker kódolva volt, mint ahogy az állami alkalmazott szakorvos veszte is. Mindössze két év, és mennie kellett. Egy év betegállomány és teljes testi-lelki reménytelenség követte, Márta és a család védelmezte. Visszahúzódott a magánpraxisba. Kezdetben még az újpesti Mária utcai atyai lakásban volt a rendelő, melyben édesapja, az idősebb Alajos nyitott fogtechnikai laboratóriumot a 20-es években. A fogorvoslás azon kevés szakmák közé tartozik, amelyet kötőféken ugyan, de hosszabb pórázra engedett a Kádár-rendszer. Lojzi bácsi – szigorúan csak az állami főfoglalkozás mellett – így nyithatott magánpraxist 1959-ben, Újpesten. Ám eleinte az atyai műhelytől külön, hisz a túlzott magántőke-koncentrációt már nem viselte el a rezsim. Az engedélyt kiadó hatóság szakmai érve szerint ugyanis fogtechnikus apa és fogorvos fia közös műhelye kapitalista összefonódás lett volna. Közben egyetlen „vidéki kitérő” akadt ’59-től ’64-ig, amikor naponta ingázott Újpestről Dorogra, ahol megszervezte a járási iskolafogászatot. Az állást lakással együtt hirdették, Mártával azt gondolták hát, belevágnak. Egy saját otthon akkoriban nagy lehetőség volt egy fiatal párnak. Az állást elnyerte, ám lakást nem kaptak. Hiába a csalogató hirdetés, az hitegetés maradt.

Magánorvosként érte hát a rendszerváltás, melynek előesté jén kezdett újabb tanulmányokba. Barátai biztatták. „Gyere velünk, Lojzi, ez téged mindig érdekelt, ez neked való” – mondogatták, s ő követte őket a Pázmányra. Három év teológia, plusz egy év hitoktatói tanulmány, azután diploma, elein te csak a maga gyarapítására. Ám a történtek nem sokáig maradhattak titokban. Molnár János atya, az Újpesti Kertvárosi Plébánia vezetője húsz évvel ezelőtt csábította első hitoktatói állásába, világi tanárként. Azonnal negyven gyerek közt találta magát egy állami iskolában. A plébánián is sokat oktatott, ma pedig ugyanennek a plébániatemplomnak a króniká sa, az újság szerkesztője, ebbe a munkába pedig már az unokák is besegítenek. Később két katolikus iskolában tanított egy évtizeden át, ma pedig a Felső-krisztinavárosi Plébánián teszi ugyanezt, hetente. Abban bízik, hitelesen el tudja fogadtatni a fiatalokkal, hogy van értelme és célja az életüknek – éppúgy, mint a szolgáló szeretet. De az oktatói hitelességhez elengedhetetlen az önnevelés, a személyes példa, hogy tudjanak magukról és a világról is gondolkodni. Gerber Alajost örökifjúvá teszik a gyerekek, akikkel hetente kétszer van együtt a Budavári Kolping Katolikus Óvodában.

Pecsétek ide vagy oda, a szív örök hűségének az antikapitalista hatóság már nem tudott megálljt parancsolni. Az a bizonyos Mária utcai apai labor lett ugyanis Lojzi bácsi „házassági előszobája”. Márta a papánál volt fogtechnikus-tanuló, ám az ifjú Alajos eleinte ügyet sem vetett a lányra, de ő se rá. Ám az ’52-es érettségi után lányhiányt hozott a nyár, mígnem Lojzi gondolt egyet, s elhívta Mártát egy Munkácsy-kiállításra. Hét évig jártak, szellemi-lelki bőségben, épp az egyetem végeztéig. Gerber Alajost ugyan kisiparos apja miatt két évig nem vették fel az egyetemre, ám a diplomaosztó után, 1959-ben az ifjú Lojzi első dolga volt – és viszont – Mártának örök hűséget fogadni. S ez valószínűleg családi hagyománnyá lesz náluk: Mártával tavaly nyáron ünnepelték az aranylakodalmukat, csakhogy aznap a Gerber család három „arája” és három „vőlegénye” közösen ült lagzit. A fő esemény aznap az unoka, Gerber Balázs és felesége, Juhász Andrea esküvője volt, de Lojzi bácsi szintén fogorvos fia, Gábor, a Semmelweis Egyetem dékánhelyettese és Farkas Zsuzsanna viszont ugyanott és ugyanakkor tartották meg az ezüstlakodalmukat. Az unoka gondolta úgy, így lenne szép.

A tradíciók azonban már jóval régebben, Gerber Alajos anyai nagyapjának köszönhetően „váltak önjáróvá” a családban, mely 1880 óta tősgyökeres újpesti família. Ma huszonegy önálló ember, egyetlen városkában, a 12-ből csupán három unoka van távol igazoltan, az egyik Amerikában, a másik Franciaországban tanul, a harmadik Spanyolországban nevelőnősködik. A fogorvos szakma sem hal ki, az egyik unoka már annak tanul. Az újpesti letelepedő, Ranyák György, Gerber Alajos anyai nagyapja volt, a környék talán leghíresebb kádármestere. Ceglédet hagyta maga mögött a polgári létért, elfogadva azt a 300 négyszögöles telket, melyet Károlyi gróf adott minden Újpesten letelepedő iparosnak. Aktív közéleti tevékenységbe kezd, 1891-ben társaival megalapítja az Újpesti Katolikus Legényegyletet, amely a munkásfiatalokat segítette, akkoriban az iparosok ezt fontosnak tartották. Lojzi bácsi édesapja megőrzi az újpesti létet, fogtechnikussegédként az egylet színjátszókörében ismeri meg Gerber Alajos édesanyját, házasságukból három gyermekük születik. Lojzi bácsi szerint ma is jó volna egy pezsgő polgári élet Újpesten, mint a századelőn; „minden társadalmi réteg megtalálta a maga közösségét”. A hitoktató ezen is fáradozik – visszaadni az újpestieknek a régi hagyományt, az egymást segítő közösségeket. Ha ez nem is megy oly hamar, a város 1997-ben díszpolgári címmel már elismerte fáradozását. De másképp is megörökítődik a múlt: nemrégiben készült egy térkép a Megyeri úti temetőben nyugvó híres halottakról; a családalapító nagyapa sírhelye bekerült az összeállításba.

Lojzi bácsi szerint a jó közösségeket az egyének önnevelése is összetartja, ez a bizalom ára. Ahogy egyik tanítványa mondta, „megtapasztaltam, lehet változni, és jó dolog változni”.