A testület többek között erre hivatkozva - visszamenőleges hatállyal - megsemmisítette az állami szférában kifizetett kétmillió forint feletti végkielégítéseket 2010 januárjától sújtó 98 százalékos különadóról szóló törvényt. Az adókötelezettség utólagos elrendelését egy augusztusi alkotmánymódosítás tette lehetővé, amely szerint a „jó erkölcsbe ütköző módon juttatott jövedelmek tekintetében törvény, az adott adóévtől kezdődően, külön mértékű kötelezettséget állapíthat meg".

Az Alkotmánybíróság nyilvános teljes ülé­sen hirdeti ki az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, il­letve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény II. fejezetének („A magánszemély egyes jövedel­meinek különadója”) alkotmányos­ságát vizsgáló határozatát. Stumpf István.

A különadóról rendelkező, október 1-jén életbe lépett törvény azonban a juttatások jogalapja közt nem tesz semmilyen különbséget, és aszerint sem differenciál, hogy azok mértékét a gazdálkodó szervezet és a munkavállalók közötti megállapodás befolyásolja, vagy jogszabály határozza-e meg – hívta fel a figyelmet az AB. A „jó erkölcsbe ütközés” ugyanis az alkotmánybírák szerint kizárólag akkor állapítható meg, ha a kifizetések mértékét az érintettek maguk alakíthatják.

A törvények által meghatározott foglalkoztatási jogviszony –e körbe tartoznak például a köztisztviselők, a közalkalmazottak, a bírák, az ügyészek, a rendőrök és a katonák – esetén viszont különadó kizárólag akkor állapítható meg, ha a juttatás összege nagyobb, mint amennyit a jogszabályok meghatároznak. Ilyen lehet például a szabadságmegváltás – mutat rá az AB –, ami bizonyos esetekben akár el is érheti a jó erkölcsbe ütköző mértéket. A kötelező végkielégítés azonban nem erkölcstelen, és azt megsarcolni sem lehet.

„A visszaélések megakadályozását célzó, a társadalom igazságérzetét érvényesítő törvény nem alkotmányellenes önmagában, de meg kell maradnia a módosított alkotmány keretei között” – mondták ki az alkotmánybírák. A különadóról szóló törvény ezzel szemben valamennyi, a munkaviszony megszűnésével összefüggésben 2010 januárja óta kifizetett kétmillió feletti végkielégítésre vonatkozik, ami ellentétes az augusztusi alkotmánymódosítással és az alaptörvénynek a visszamenőleges jogalkotást tiltó rendelkezésével is – olvasható a határozat indoklásában.

„A jelen esetben a közszférából való távozással összefüggésben jogszabály alapján, rendeltetésszerű joggyakorlás keretei között teljesített kifizetésekre is alkalmazandó, jelentős mértékű, büntető jellegű adóról van szó” – vélik az alkotmánybírák, mert a különadót akkor is alkalmazni kell, ha a végkielégítés összegét törvényesen állapították meg. A büntetőadóhoz ráadásul a kifizetőt terhelő 27 százalékos egészségügyi hozzájárulás is kapcsolódik, vagyis: az elvonás az adóalapot is meghaladja.

A jogalkotó közvetlen célja az alkotmánybírák szerint nyilván az lehetett, hogy „adójogi eszközzel egyfajta jövedelemkorlátot állapítson meg”. Ennek azonban az adó nem megfelelő eszköze, mert több más alkotmányos eszköz is rendelkezésre áll. A bírák nyitva hagyták annak lehetőségét, hogy a parlament hasonló tárgykörben újabb törvényt alkosson.

A határozat rendelkező részével valamennyi alkotmánybíró egyetértett, többen azonban párhuzamos indoklást terjesztettek elő. Bihari Mihály álláspontja, hogy „a megsemmisített törvényi rendelkezések ellentétesek (…) a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmával, a normavilágosság alkotmányi követelményével és a jogintézmények kiszámítható és előre látható működését előíró alkotmányos rendelkezésekkel is”. Vagyis: szembemennek „a jogállam egész szellemiségével és értékrendjével”. A különadó elrendelését lehetővé tevő alkotmánymódosítást ő sem kritizálja, hanem csak azt veti a jogalkotó szemére, hogy „erkölcstelenül megszerzettnek” tekint minden kétmillió feletti végkielégítést, ami a jó hírnévhez fűződő jogok sérelmét is jelenti.

Kiss László azt feszegeti, hogy az AB-nek, miután most szembesült először egy bizonytalan értékkategóriával – a jó erkölccsel – meg kellett vonnia saját alkotmányértelmezésének határait. Kiss a visszaható hatályt is vitatja. Szerinte „a retroaktív norma a jogrendszer egyik alappillérét ingatja meg”.

Ha egy szerződés nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközik, akkor semmis – érvel párhuzamos indoklásában Lenkovics Barnabás. Ezt utóbb az sem teszi erkölcsössé, ha a juttatás 98 százalékát elvonják. Szerinte egyébként a törvényt a diszkrimáció tilalmára hivatkozva kellett volna megsemmisíteni.

Stumpf István azt írta: „a különadó kivetése a különadó alanyaira – nem annak mértéke miatt, hanem az érintett adóalanyok hátrányos megkülönböztetése folytán – a különadó mértékétől függetlenül alkotmányellenes”. Az adó mértékét illetően az alaptörvény nem tartalmaz rendelkezéseket, ám azt kimondja, hogy „a közterhek viselésének a jövedelmi és vagyoni viszonyokhoz igazodóan, arányosan kell megtörténnie”. A különadó pedig szerinte nem állja ki az arányossági mércét, s a közpénzből foglalkoztatottak hátrányos megkülönböztetése sem indokolható.

Az MSZOSZ egyeztetne

A különadóról szóló törvény megsemmisítése tipikus esete annak, ha gőgös hatalomgyakorlás folyik – jelentette ki lapunk kérdésére Pataky Péter, az MSZOSZ elnöke. A Fidesznek az Alkotmánybíróság hatáskörét korlátozó, rapid módon beterjesztett törvényjavaslata kapcsán Pataky csak annyit mondott: elképesztő, ami történik.

Mára megbeszélést kezdeményez a munkavállalói oldal többi szereplőjével, és bízik benne, hogy sikerül majd közös álláspontot kialakítaniuk. (L. K.)