A köz érdeke bizonyos magánérdekkel szemben, hogy bevezessük a felsőoktatásban a tandíjat. Hogy az egészségügyben áttérjünk a több biztosítós rendszerre. Hogy a mezőgazdasági nagyüzemek megvásárolhassák a földet, melyen gazdálkodnak. Hogy ne engedjünk a magyar állampolgárságot követelő határon túli magyar szervezetek nyomásának. Hogy az ellenzék megakadályozhassa a kormányzó többséget abban, hogy irányítása alá vonja a közmédiát. Hogy az ügyészség ne kerüljön a kormány felügyelete alá. Hogy támogassák és erősítsék meg a kötelező tagsággal működő magánnyugdíjpénztárakat.

A köz érdeke bizonyos magánérdekkel szemben, hogy a tandíjat eltöröljük. Hogy a több biztosítós rendszer bevezetését megakadályozzuk. Hogy mezőgazdasági nagyüzemek ne vásárolhassanak termőföldet. Hogy a határon túl élő magyarok is magyar állampolgárok lehessenek. Hogy az ellenzék ne akadályozhassa meg a kormányzó többséget a közmédia vezetőinek megválasztásában. Hogy az ügyészség kormányzati felügyelet alá kerüljön. Hogy a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszert számolják föl. Ezt mind a jelenlegi centrális kormányzó erő állította közérdeknek. Ekkor vagy akkor. Két eset lehetséges. Egy: a centrális erő a közérdek meghatározásában gyakorta téved. Kettő: gyakorta azt állítja közérdeknek, amiről tudja ugyan, hogy nem az, de az ő politikai magánérdekének megfelel. Az olvasó választhat, melyik lehetőséget találja megnyugtatóbbnak. Csak azt a lehetőséget nem választhatja, hogy a centrális politikai erő a közérdek ellenségének minősítse egykori önmagát, beismerje súlyos tévedéseit, avagy bűneit és levonja belőlük azt a következtetést, hogy tévedhetetlen és bűntelen pártok nem léteznek. Ezt a lehetőséget azért nem választhatjuk, mert az következne belőle, hogy a legközebb közérdek az, hogy a közérdek tartalma a lehető legszabadabb vita tárgya és a lehető legnyíltabb politikai versengés tétje legyen. Ez a következtetés pedig a centrális kormányzó erő pozícióját, tehát magánérdekét sérti.

Miként sértette az újszülött Fidesz, midőn 1988-ban a nyilvánosság elé lépett programnyilatkozatával, melyben elvetette a közérdek megállapításának egész addigi rendszerét és filozófiáját: „Elutasítunk minden olyan rendszert, amelyben a hatalom arra vetemedhet, hogy valamely eszme, távoli társadalmi cél érdekében szabadságjogainktól megfosszon bennünket. Nem hiszünk abban, hogy létezhet értékesebb társadalmi cél, mint a polgárok békés, szabad, független életének biztosítása. (...) A demokrácia letéteményese, végső biztosítéka ugyanis nem az államhatalom, hanem a demokratikus politikai kultúrájú társadalom.”