Orbán kulcsa

Orbán Viktor hétfőn a parlamentben őszintén vallott gondolkodásáról. „Én a radikális megközelítést szellemileg mindig indokoltnak tartom, és azt gondolom, hogy a radikális alternatívákat is mindig végig kell gondolni, hogy az ember jó döntést hozhasson, de nem mindig lehet a radikális észjárás szerint cselekedni, mert valójában nem a céljainkat érjük el, hanem a lehetőségeinket is leromboljuk”, mondta.

Kulcsmondat, ha valaki megpróbálja megérteni a kormányfő miértjeit.

Orbán Viktor a hitelességéért küzd, azért, hogy végrehajthassa az ellenzékben hirdetett vízióját: lehet úgy egyensúlyt teremteni, ráadásul növekedést is gerjeszteni, hogy az ne vágjon az emberek pénztárcájába. Senkinek ne legyen kétsége felőle, hogy valóban hitt – hisz – ebben. Rendszert épített erre a gondolkodásra: nem is maradt más lehetősége, mert az a háló, ami mindennek a tagadásával ellenzékből maga köré vont, nem hagyott számára más utat. A hiányt még a válságban is el akarta engedni, a gazdaságot élénkíteni, a középosztályt felhizlalni. Ez radikális filozófiai váltás lett volna, és alkalmas a forradalom jelszavának hitelesítésére.

Csakhogy Orbán ezt a radikális váltást – szokásával ellentétben – nem gondolta kellően végig. Figyelmen kívül hagyott egy fontos szempontot: a válság sújtotta Európát, amely nem hagyja érvényesülni ezt a gondolkodásmódot, mert Görögország, Portugália, Írország példája miatt – okkal, ok nélkül, mindegy is – fél tőle. Az EU ráadásul olyan szervezet, amelyet kurucos technikákkal nem olyan egyszerű legyűrni, sőt, úgy kergette haza egy pofonnal a hiányt elengedni szándékozó magyarokat, mint ahogy annak idején Eke Máté és Buga Jakab zavarta vissza a siklósi várba Eberstein Eckbert ezredest. Ha már a kurucok...

Orbánnak a stratégiáját ekkor fel kellett adnia, és helyette újat alkotni, ha nem akart hiteltelen maradni. De nem maradt mozgástere, legalábbis olyan, amely ne lenne radikális. Brutális lépés a különadó és annál is brutálisabb a magán-nyugdíjpénztári befizetések blokkolása, közelgő államosításuk. Orbán fölmérte lehetőségeinek határait, és ezeket teszteli. Számolja, meddig mehet. Árulkodó mondata, hogy igen, tudja, a válságadó rossz üzenet a befektetőknek. „Csak én azt állítom, hogy még így is, ezzel a rossz üzenettel együtt is érdemes vállalnunk”, tette hozzá, utalva rá, hogy a különadózás hároméves időkorlátjával még nem lépte át azt a határt, ami már a „lehetőségeket romboló” lehet. Orbánnak szüksége van a magánnyugdíjpénzekre is. Szinte tesztelte, meddig mehet el: a 14 havi elvonás különösebb problémák nélkül átment, hát megkockáztatja azt is, hogy az állam többé egyáltalán nem engedi át a befizetéseket a pénztáraknak. Ha nincs elementáris felháborodás, nyer. Akár azon az áron is, hogy végképp föladja azokat az alapelveket, amelyekért valaha küzdött.

Bejöhet neki. Ahhoz, hogy valóban így legyen, szinte hihetetlen érzékre van szüksége, mert a lehető legpontosabban kell kitapintania, hol a határ, ameddig elmehet, ahol például az egyik multi már úgy érzi, hogy menjenek a fenébe a kurucok, és viszszacsap egy rendes labancosat. Akkor ugyanis borul a rendszer. Válaszként meg kell fogni. Csak nehogy legyenek még radikálisabb megoldások.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.