...törődik a fene a politikával, soha életemben nem érdekelt az egész hacacáré, én csak a saját családommal törődök, még az ötvenhatos forradalomról is csak a saját nagyapám jut eszembe, aki gyerekkoromban hamar kiokosított engem, hogy ötvenhatban forradalom volt, nem pedig ellenforradalom, de én nem tudtam, mi a különbség a kettő között, most pedig már nem is érdekel, tessék, hogy akkor miért is várom én annyira október huszonharmadikát, hát megmondom, ha már ennyire érdekli: nekem ebben az évben akkor lesz a negyedik szabadnapom, ugyanis idén három nap kivételével még minden egyes nap dolgoztam, úgy higgye el, minden áldott nap, kivéve március tizenötödikét, húsvét hétfőt és pünkösdöt, és a következő szabadnapom most lesz október huszonharmadikán, s végre kialhatom magam, előző este megfőzök a gyerekeknek, én pedig aludni fogok egész nap, hát ezért várom annyira, kedves uram, nekem ugyanis két állásom van két kocsmában, hétköznap a város másik végén vagyok egy talponállóban, ahol egy-két tróger már reggel hétkor részegen tántorog, hétvégenként meg rohanok ide ebbe a belvárosi sörözőbe, ez azért normális hely, látja maga is, itt nem köpködnek a padlóra, és részeg embert is csak estefelé látni, mert délelőtt kávézni járnak ide, mit kérdezett, hogy miért dolgozom megállás nélkül, hogy-hogy miért, elvált asszony vagyok, két gyereket nevelek egyedül, van egy tizenhat éves lányom és egy tízéves kisfiam, értük dolgozok, tudja maga, milyen sokba kerül nekem ez a két gyerek, ráadásul nem számíthatok senkire, csak saját magamra, tizenegy éves voltam, amikor apukámat elgázolta egy autó, és huszonkettő, amikor elment a rákos beteg anyukám, akkor szültem a lányomat, és a szülés előtt két héttel halt meg az anyukám, azt hittem, belepusztulok a fájdalomba, ráadásul a férjem is elhagyott, amikor terhes lettem a kisfiammal, de azt nem sajnálom egy percig sem, mert az egy szemét tróger volt, iszákos, csajozós alak, elváltunk, és azóta albérletben lakok a gyerekekkel, tudja maga, milyen sokba kerül nekem az albérlet, saját lakásra nem telik, mert nem ad hitelt a bank, kétgyerekes, elvált asszonynak nem adnak kölcsönt, de ha adnának is, nem tudom, hogyan fizetném vissza, így is mindig attól rettegek, hogy kitesznek a hétvégi állásomból, mert az utóbbi egy-két évben egyre kevesebb itt a vendég, lassan már arra sincs az embereknek pénzük, hogy egy sört megigyanak, úgy higgye el, kevesebbet iszik a magyar ember, mint azelőtt, nem tudom milyen világ jött ránk, megint a nagyapámnak lesz igaza, sosem felejtem el, azt mondta nekem a kisöreg gyerekkoromban, kisunokám, ide figyelj, Magyarországon addig lesz jó világ a szegény emberekre, amíg tömve lesznek velük a kocsmák, mert ha egyszer onnan is kivesznek a nyomorultak, akkor már csak egyetlenegy helyen fogsz rájuk találni: a temetőben.”