Különös, hogy az ország második legnagyobb városában az „együttműködés rendszeréből” semmit sem vettem észre. Annyit láttam az egészből, hogy a cívisvárosban egyetlen politikai erő akarata érvényesülhet, elsősorban Kósa Lajos fideszes polgármesteré, s mindazok, akik nem értenek egyet a városvezetéssel, Debrecen ellenségeinek tekintendők. A Fidesz szótárában az ellenzékiek akadékoskodó alakok, akik nem pillérei, hanem gátjai a helyi demokrácia kiteljesedésének: itt az ellenzék gyanús és nagyszájú kötözködőkből áll, akiknek semmi se jó.

A Városháza karzatán tűnődve hallgattam Orbán Viktort, amint saját magát „kuruc szabadlegénynek” nevezi, a vele nem egy oldalon álló honfitársait pedig „labancnak” bélyegzi. S rá kellett jönnöm, hogy a miniszterelnöknek a maga hadszíntéri észjárása szerint igaza lehet. Hiszen számára az „együttműködés” talán nem más, mint hatalmi harc, az egymással való összekapaszkodás értelme pedig nem az összefogás, hanem a birkózás életre-halálra.

Hiszen mit is jelentene a „debreceni együttműködés rendszerének” megvalósulása más magyar nagyvárosokban? Azt, hogy a Fidesz helyi erői más színezetű hatalmat nem ismernek el. Azt látjuk, hogy Szeged szocialista polgármesterét, Botka Lászlót gúzsba akarja kötni a fideszes többségű közgyűlés, ami hosszú távon sokat árthat a városnak. Ám a „kuruc” hívekkel el lehet hitetni, hogy kizárólag az szolgálja Szeged üdvét, ami a Fideszét.

Az Esztergomban október harmadikán széles körű összefogással megbuktatott polgármester fideszes „kurucai” is azt olvashatták ki a Budapestről érkező napiparancsokból, hogy harcoljanak a megválasztott „labancok” ellen minden lehetséges destruktív politikai eszközzel. Meggyes Tamás, Esztergom volt polgármestere – akit a választók nagy többsége nem kívánt a továbbiakban a városvezetői székben látni –, valamint fideszes frakciótársai nem hajlandók szerepet vállalni az új városvezetésben, mert számukra a Nemzeti Együttműködés Rendszere valószínűleg nem azt jelenti, hogy együtt kellene működni másokkal, hanem azt, hogy összefogni csakis saját magukkal lehet.

Orbán Viktor tegnap abban a tanácsteremben deklarálta a megvalósult „debreceni együttműködés rendszerét”, amelynek falán – jobb felől – két magyar fejedelem képe függ: Bocskai Istváné és II. Rákóczi Ferencé. A miniszterelnök tekintete többször elidőzött rajtuk. A két nagyurat hatalmuk tetőpontján ábrázolta a piktor: Bocskai kezében buzogány, Rákóczi oldalán kard. Egyiknek sem maradt ideje arra, hogy nagy művét befejezze: a fegyvert kicsavarta kezükből a történelem.