Utolsó találkozásunk közben kedvenc íróját, Krúdy Gyulát idézte: „A tengeri pók lábai savanyú pácban, bőséges vörös hagymában…”, közben pedig felfelé mutató ujjával jelezte, mennyire fontos ez. Mert élvezni tudta az élet örömeit, a finom ételeket és italokat, a verőfényes napok szépségeit és a rigófüttyöt, a diáklányok látványát és az emlékezetes verssorokat. Hasonló mozdulattal hangsúlyozta egyetemi előadásain a társadalmi kapcsolathálózatok szabályszerűségeit vagy a látens közvélemény alakulását is. A szépségekre, finomságokra és a miértekre volt legfogékonyabb.

Látóköre tágasságát és tudása mélységét jelzi, hogy a kutatásmódszertantól és a többváltozós statisztikai elemzésektől Marx, Kant vagy Arisztotelész kérdéseiig terjedt hozzáértése. A láthatóságot kutatta pályája kezdetétől, mert úgy hitte, hogy az emberek egyre nehezebben tudják áttekinteni saját társadalmuk tagozódását. Miért? Hogyan mosódnak el a rétegek és csoportok körvonalai, s milyen következményekkel jár a látásviszonyok romlása?

Ilyen kérdések foglalkoztatták. Vizsgálta a nyilvánosságot, a véleményáramlatokat, kutatta a rejtőzködés és kinyilvánítás módjait, a közvélemény típusait, a magán- és a nyilvános attitűdök eltéréseit és még sok minden mást.

Temérdek fogalmat, izgalmas elméletet, sajátos szempontot hallottam tőle. A nyílt, a rejtőzködő és a láthatatlan közönségek, szavazói rétegek eltéréseiről, például. Ezeket megkülönböztetve tudta kiemelni a látens közvélemény jelentőségét. Miért vallott kudarcot valamennyi közvélemény-kutató intézet például a 2002-es országgyűlési választás előrejelzésekor? Angelusz szerint elsősorban a magyarországi közvélemény látenciája miatt. Azt „valószínűsítette” (egyik kedvenc szava volt ez, s szerette erőteljesen hangsúlyozni a szó közepét), hogy a látens szavazók rétegeivel nem számoltak az intézetek. Magyarországon nála jobban senki nem tudta, mire és hogyan használhatók az ilyen kutatások. De nem akart megélni a közvélemény vizsgálatából. Igazi tudós maradt, mert végső soron mindig az igazságot akarta felderíteni. Sok munkája, például A láthatóság görbe tükrei című kötete, még hosszú ideig ad tanulnivalót.

Angelusz Róbert több akadémiai díjat kapott. De közben az maradt, amire nevével utalt: angelus. Kivételesen gyengéd barát volt és bölcsességet árasztó munkatársa, tanára több nemzedéknek Budapesten, Gyulán és az ország határain kívül. Szeretetre méltó volt, nagyon. Szellemét és humorát, ötleteit és rendszerező hajlamát, főleg pedig stílusát szerettük sokan az ELTE Társadalomtudományi Karán, az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoportjában. Egyben találtunk benne olyan vonásokat, amelyek ritkán fordulnak elő együtt: jóságot és éles elmét, alaposságot és tündöklő szellemet, kutatói fegyelmet és szabadságvágyat.

A 80-as évek közepén egy asztaltársaságot alapított szociológusoknak. Azóta kéthetente találkozunk, s ugyan nem a tengeri pók lábait, de jobb vagy rosszabb csemegéket s néhány pohár sört vagy bort fogyasztva szoktuk megbeszélni a közélet és a tudomány dolgait. Másfél éve köszöntöttük 70. születésnapján, s ajándékul egy tanulmánykötetet szerkesztettünk neki Látás-viszonyok címmel. Harminc munkatársa írt tanulmányt a kötetbe, s még többen jöttek el az egyetemi ünnepségre. Ezentúl már csak felidézni tudjuk eleven mosolyát, ahogyan átvette a könyvet és rácsodálkozott.