Amatőrök a zöldhatóságokban
A leváltási hullám a legnagyobb esetszámú zöldhatóság, a közép-Duna-völgyi felügyelőség esetében a legintenzívebb. Itt a folyamat még az előző Orbán-kabinet idejében a szegedi felügyelőség élére került, majd a budapesti posztot néhány éve pályázat útján elnyert Gyapjas István elküldésével kezdődött, bő egy hónappal ezelőtt. Utóda, Dolla Eszter azóta 15 embert távolított el a hatóságtól. A helyükre felvett munkatársak egy részénél lapunk információi szerint a szakképesítés is hiányzik, a hatósági gyakorlattal pedig döntő többségük nem rendelkezik (jellemző példa, hogy a felügyelőség 11 éves szakmai múltú szakjogászának helyére Verőce korábbi jegyzője került). Úgy tudjuk, az elbocsátások technikája is sajátos: az érintetteket behívják az igazgatóhoz, aki közli velük a hírt, közben a technikusok leszerelik és elzárják a távozó kolléga számítógépét, illetve kiürítik az íróasztalát. Indoklás az új törvényi szabályozásnak megfelelően nincs.
Folytatódnak az elbocsátások a Hortobágyi Nemzeti Park „vonzáskörzetében” is, ahol a minapi hírek szerint Gencsi Zoltánnak, a Hortobágyi Génmegőrző Kft. vezetőjének és Puskás Nándornak, a Hortobágyi Halgazdaság igazgatójának kellett távoznia. Gencsi – akinek a helyére most az agrármérnök végzettségű, de eddig nem a szakmában dolgozó Gaál Gyula Istvánt vették fel – több mint egy évtizede vezeti az őshonos magyar növényfajok és állatfajták megőrzésével foglalkozó céget, és tíz éve, amikor a nemzeti park akkori vezetőjét, Aradi Csabát váltották le ugyanilyen, később megalapozatlannak bizonyult indokkal, a Fidesz annyira megbízott benne, hogy átmenetileg őrá bízták a nemzeti park vezetését is.
Puskás Nándor leváltása különösen érthetetlen: a szakember néhány év alatt rendbe hozta és nyereségessé tette a korábban mindig veszteséges, állami segítséggel életben tartott halgazdaságot.
Mindez arra utal, hogy a leváltások mögött nem szakmai vagy gazdasági okokat, hanem helyi érdekcsoportok szándékait kell keresni.