A tanácsnak a miniszterelnök által kiszemelt fideszes elnöke mellett lesz még négy színfideszes tagja. A demokrácia nagyobb dicsőségére SENKI sem lát majd bele a kártyákba. Se a volt fideszes, ám most „csak” KDNP-s Tirts Tamás, se az LMP által jelölt, de a jobboldalhoz köthető Elek István, se a szocialista Jánosi György nem volt elég jó – nyilván szakmailag. Nem voltak eléggé különös anyagból gyúrva, hogy méltók legyenek az élcsapathoz. Cser-Palkovics azt is kifejtette, hogy az új médiarendszer legfontosabb célja a működésképtelen régi rendszer működőképessé alakítása. Arra nem tért ki, hogy a régit a Fidesz tette működésképtelenné, amikor a nagykuratóriumok civil és álcivil szervezetei mögé bújva oda is pártpolitikát vitt, ahová a rendszer kialakítói nem azt szántak. Az MTV-nek például azért nincs elnöke, mert a Fidesz nem akarta, hogy legyen. Azt mondják: eddig nem lehetett elnököt választani, most meg milyen remekül ki lehet nevezni a vezérigazgatót. És tényleg ki lehet, vagyis minden rendben van?

Hát nincs rendben. Magyarország, ahelyett, hogy a Nyugathoz hasonlítana egyre jobban, a Kelet legrosszabb vonásait kezdi ölteni. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetben egy balkáni (média)közegben felnőtt szakértő, Dunja Mijatovic felel a sajtószabadság ügyéért. Jelentéséhez lengyel szakértő írta a szakvéleményt. Ők hasonlították az új magyar médiatörvényt Kazahsztánéhoz meg úgy általában a totalitariánus rezsimekéhez. Tehát nem finnyás nyugatiak, hanem minket jól értő középeurópaiak nevezik az új szabályozást – ami lehetővé tette a színfideszes Médiatanács létrehozását – elfogadhatatlannak.

Ami történik, az nem a rendszer modernizálása, egyszerűbbé, átláthatóbbá, olcsóbbá tétele (Cser-Palkovics ezzel is érvelt), hanem a kétharmados parlamenti többség birtokában a közszolgálati média politikai és anyagi kisajátítása. A riportereknek „adás van: kuss” (ez máris látszik), az adófizetők pénzén felhalmozott értékekről titokban, közbeszerzési eljárás és nyilvános értékesítési pályázatok nélkül lehet dönteni. El lehet felejteni a rendszerváltás idején emlegetett angolszász médiaszokásokat, de még a pártpolitikai felosztáson alapuló osztrák vagy olasz tradíciót is. Nem volt igazuk az MSZP-plakátoknak, hogy a Fidesz semmit sem tanult és semmit sem felejtett. Orbán Viktor igenis tanult 2002-ből: többé nincs hatalommegosztás, nincs párbeszéd, diktátum van, oszt jó napot.

Hol van az az idő, amikor a Fidesz szerint a kormánynak és az ellenzéknek (vagyis neki) saját tévécsatorna járt volna? Most minden a Fideszé. Nem a kormányé, mert akkor nem kilenc évre próbálnák bebetonozni Szalai Annamáriát. Ennek célja csak az lehet, hogy a választási vereség se vethessen véget az egyoldali kontrollnak. Itt azonban bajok jósolhatók, mert a Fidesz esetleges választási veresége nyomán nem képzelhető el olyan új kormány, amely jogos politikai önvédelemből és morális kényszerből azonnal ne bontaná le ezt a rendszert. Minden betont visz valamilyen fúró.