Ez logikus, csupán arról nem hallottunk eddig – főleg nem a Fidesz korifeusaitól –, hogy tartós életszínvonal-csökkenésre kell berendezkednünk a most futó kormányzati ciklusban. Még a kormánytól független gazdasági szakemberek sem ilyen borúlátók. Ellenkezőleg: a szerény növekedéssel számol minden elemző, legyen szó GDP-ről, átlagjövedelemről vagy vásárlóerőről. A hazai sajtóban még nem találkoztam a Pintér Sándoréval rokon pesszimista gazdasági vízióval.

Lehet, hogy tud valamit, amit mi nem? Lehet, hogy tud valamit az elkövetkező évekről, amiről Orbánnak, Matolcsynak, Varga Mihálynak, Fellegi Tamásnak még fogalma sincs? Lehet, hogy a kormányüléseken a belügyminiszter nem osztja meg korántsem magántermészetű gondjait a kabinet tagjaival a gazdaság állapota és a bűnözés közötti összefüggésekről? Sajnos ezt nem tudjuk meg, mert jegyzőkönyvek nem készülnek.

De mondott még mást is a belügyminiszter. Ez is logikus volt: egy elszegényedő társadalomban a korrupció tovább fog erősödni. Ha azonban a korrupció lehetséges színtereit vesszük szemügyre, azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy ez döntőmértékben a közpénzek terrénuma. Ha még pontosabban akarok fogalmazni: a kormány és vele a központi költségvetés, valamint az önkormányzatok terepe. Az október 3-ig sem volt kérdés, hogy a központi költségvetés kulcsa a Fidesz-vezette kormány kezében van. De október 3-a óta azt is tudjuk, hogy a 2006-os helyhatósági választásokon már rendkívül erős pozíciókat szerző jobboldal most lényegében szétnyerte magát, és olyan befolyással van jelen a hazai önkormányzati rendszerben, ami iskolai tananyag lesz, amíg Magyarországon állam- és közigazgatástant oktatnak.

Ha tehát Pintér jóslata helytálló – és ő vitán felül komoly ember, így nem nagyon lehet okunk kételkedni szavaiban –, akkor az a korrupciós szint, ahova a 2010-es kormányváltásig eljutott az ország, még korántsem a csúcs. Ne felejtsük el azt sem, hogy a korrupt kifejezés az elmúlt nyolc évben állandó eposzi jelzője lett a szocialista-liberális kormányoknak, teljesen függetlenül attól, hogyMedgyessy, Gyurcsány vagy éppen Bajnai volt a kormányfő.

Nehéz vitatni, hogy a mindenkori kormányzatnak és vele az önkormányzatoknak döntő szerepük és felelősségük van a korrupció mértékében, leginkább rajtuk múlik, mennyire korrupt egy adott időszakban az ország. A kormány, a minisztériumok, az önkormányzatok írják ki a pályázatokat, ők kérnek ajánlatokat, bonyolítanak le közbeszerzéseket, kötnek szerződéseket, ők a beruházók, ők döntenek kivitelezőkről, ők jelölnek ki fejlesztési célokat. Mivel közpénzt kezelnek, és a közpénzek felhasználásáról, elköltéséről ők döntenek – őket hívogatják leginkább a korrupció melegágyai. Nem arról van szó, hogy aki közpénzt kezel, ab ovo korrupt, de a korrupcióra való lehetősége mindenki másénál nagyobb. A közpénzek feletti rendelkezés a korrupció serkentőszere, mondhatnánk Viagrája.

Ha a belügyminiszter azt mondja, hogy az elkövetkező években Magyarországon növekedni fog a korrupció, akkor nem kevesebbet állít, minthogy a Fidesz-vezette kormány és önkormányzatok túltesznek majd az elmúlt nyolc év valóban korrupt szocialista–szabaddemokrata korszakán is. Tetszik vagy sem: Pintér szavaiból egyszerűen nem lehet más következtetést levonni. Orbán Viktor egy korszak lezárásának és meghaladásának nevezi a maga hivatali idejét. Ezt a közpénzek felhasználására is érti. Keresztes lovagi hevülettel hirdetett harcot a korrupció ellen, s nem győzi hangsúlyozni, hogy a két elmúlt ciklus visszaéléseinek elszámoltatása elemi érdek.

Talán egy kicsit előbbre jutnánk, ha a belügyminiszter a korrupció növekedéséről vallott nézeteit nem csupán egy állománygyűlésen fejtené ki.

A szerző újságíró