Most nem jött be a cigányozás
Az EP-választások előtt a politika iránt érdeklődő közvélemény azt találgatta, hogy az erősödő szélsőjobbnakmennyiben sikerül szavazatokra váltania növekvő népszerűségét. Az eredmény minden várakozást felül-, illetve alulmúlt: a Jobbik három képviselőt küldhetett az Európai Parlamentbe. A hideg zuhany után az idei parlamenti választások valóságos sokkhatást okoztak. A Jobbik tovább növelte támogatottságát, szavazóinak számát megduplázva jutott be az Országgyűlésbe.
A mostani önkormányzati választások adatait látva a jobbikosok másfél éve nagy valószínűséggel ugrándoztak volna örömükben, az előzmények ismeretében azonban az eredmény nyilván csalódást kelt számukra. A párt lendülete megtört, és éppen azokban a régiókban veszített pozíciókat, amelyeknek korábbi sikereit köszönhette.
A szélsőjobb elsősorban a „cigánybűnözés” ellen meghirdetett küzdelemmel (értsd: a romák elleni uszítással) tudta maga mellé állítani a szegény térségekben élők nem elhanyagolható részét. A bűnbakképzés jól működött, a tavaszi parlamenti választások során a Dunától keletre a Jobbik a szocialistákat megelőzve a második legnagyobb párttá vált.
Bács-Kiskunban, Békésben és Nógrádban a szélsőjobb szoros versenyben előzte meg az MSZP-t, Hevesben magabiztosan, Borsodban, Hajdú-Biharban, Jász-Nagykun-Szolnok megyében és Szabolcsban pedig nagy vagy éppen elsöprő fölénnyel verte a szocialistákat. A keleti országrészben az MSZP-nek egyedül Csongrádban sikerült megszereznie legalább a második helyet.
Az elmúlt fél évben a Jobbik a bevált receptet alkalmazva próbált ráerősíteni a romákkal szembeni közhangulatra. Beindította az „élősködők” elleni kampányt, és új elemként kilátásba helyezte, hogy – kísérletképpen Miskolcon, majd más településeken is – külön táborokba telepíti a cigányokat. Feltehetően a jobbikosok is pontosan felmérték, hogy ötletük csak ijesztgetésre jó, a megvalósításra semmi esélyük. Az önkormányzati választások egyik legfontosabb kérdése ezzel együtt az volt, hogy meddig lehet fokozni a cigányellenességet, vevők-e az emberek a faji elkülönítés politikájára.
Úgy fest, a Jobbik túllőtt a célon. Az erőviszonyok átalakultak – és nem a szélsőjobb javára.
Bár az önkormányzati választásokon a részvétel hagyományosan alacsonyabb, az arányok megközelítőleg jól tükrözik egy adott párt támogatottságát. Leginkább a megyei közgyűlésekre leadott listás szavazatok alkalmasak arra, hogy összehasonlítsuk a parlamenti eredménnyel. (Tudván, hogy a statisztikában nincsenek benne a megyei jogú városok, valamint azt, hogy helyenként a listát állító civil szerveződések feltűnése is jelentősen árnyalja a képet.)
Tavasz óta nagyot fordult a világ, az Országos Választási Iroda kimutatása szerint az említett megyék közül a Jobbik csak Borsodban, Hajdú-Biharban és Szabolcsban tudta megőrizni második helyét. Szabolcsban ez könnyedén sikerült, Hajdú-Biharban viszonylag szoros küzdelemben. Borsodban inkább a döntetlen a helyes kifejezés: ebben a megyében, ahol a szélsőjobb tavasszal még toronymagasan verte az MSZP-t – harmadával több szavazott kapott –, most mind össze százegynéhány voks választja el a két pártot egymástól. (Jobbik: 49 857, MSZP: 49 741.) A miskolci polgármester-választáson a gettótervekkel előálló jobbikos jelölt jócskán lemaradt a Fidesz és az MSZP mögött.
Csongrádban a szocialisták több mint kétszer annyi listás szavazatot söpörtek be, mint a jobbikosok. Ezúttal Jász-Nagykun-Szolnokban is az MSZP javára billent a mérleg, igaz, nem volt túl nagy különbség. Bács-Kiskunban, Békésben, Hevesben és Nógrádban viszont a tavaszi vereség után a szocialisták simán maguk mögé utasították a Jobbikot. A szélsőjobbnak csupán egy városban és két faluban sikerült elcsípnie a polgármesteri posztot.
A Jobbik azt ígérte híveinek, hogy az SZDSZ „eltakarítása” után az MSZP-t is eltünteti. Nem így történt, a szocialisták stabilizálták második helyüket. Más kérdés, hogy a nemrég még kormányon lévő MSZP-nek aligha ez a státusz jelenti vágyai netovábbját. Ráadásul korai lenne temetni a szélsőjobbot. A visszaesés ellenére a megyék nagy részében a Jobbik jóval tíz százalék fölött szerepelt, és egyelőre nem lehet megmondani, hogy mostani szereplése csak átmeneti gyengélkedés vagy egy hanyatló tendencia kezdete.
