Veszélyes anyagok a vörös iszapban
A Greenpeace a kolontári katasztrófa helyszínén gyűjtött iszapmintákat párhuzamosan vizsgáltatta meg a budapesti Bálint Analitika Intézettel és a bécsi Szövetségi Környezetvédelmi Hivatallal. Az eredmények egybevágóan azt mutatják, hogy az iszap öszszetétele kedvezőtlenebb annál, amire az eddig nyilvánosságot látott adatok utaltak: az arzénkoncentráció például a kétszerese a vörös iszapra általánosan jellemző értéknek. A Kolontár térségében egy nappal a katasztrófa után gyűjtött mintákban az arzén koncentrációja 110 mg/kg, a higanyé 1,3 mg/kg és a krómé 660 mg/kg volt. A mért érték a teljes kiszabadult iszapmennyiségre nézve 50 tonna arzént jelent.
A Bálint Analitika a kolontári árok vizében 0,25 mg arzént mért literenként, ami éppen 25-ször nagyobb az ivóvízben elfogadott egészségügyi határértéknél. Ez a szenynyezés a Greenpeace szerint hosszú távú kockázatot jelent a vízbázisokra és az ökoszisztémára.
Az arzén növényekre és állatokra egyaránt mérgező, gerinceseknél (így az embernél is) súlyos idegkárosodást okozhat. A higany elraktározódhat a táplálékláncban – különösen a halak húsában –, és az arzénhoz hasonlóan idegrendszeri károsodást okozhat. Ahol és amíg az iszap pH-értéke magasabb, ott ezek az anyagok viszonylag jól le vannak kötve, ám ahol a pH-érték csökken – például a folyók vizében – ott a mérgező összetevők könnyebben szabadulnak fel. (Az MTA és az ÁNTSZ által korábban közzétett adatok ennél jóval alacsonyabb koncentrációkról szóltak.)
Szépvölgyi János, az MTA helyszínre küldött kutatócsoportjának vezetője lapunknak azt mondta: az Akadémia honlapján közzétett, a vörös iszap összetételére vonatkozó adatsor egy olyan vizsgálatsorozatból származik, amelyet 2001 és 2004 között végeztek az ajkai tározó hét kazettájában, összesen 50 helyszínen. A csoport a katasztrófa napjaiban is vett mintát (közvetlenül a gátszakadás közelében, illetve Kolontár és Devecser között), ennek azonban nem az összetételét, hanem a kioldódását vizsgálták, vagyis azt nézték, hogy mi kerül a fémekből a környezetbe.
Azt tapasztalták, hogy az arzén, a króm és a higany kioldódása is határérték alatti (hasonló eredményre jutottak a Pannon Egyetem kutatói is, ők egyedül az alumíniumból találtak a szokásosnál többet a vízben). Mindez Szépvölgyi szerint azt jelenti, hogy a fémek ott vannak ugyan a zagyban, de nem oldódnak ki belőle.
A WWF Magyaroszág nevű szervezet tegnap egy olyan, ez év júniusában készült légi felvételt hozott nyilvánosságra internetes oldalán (az Interspect nevű, távérzékelésével és légi fotózással foglalkozó cég állítólag tetemes és elborzasztó állapotokat tükröző gyűjteményéből), amelyen világosan látszik, hogy a vörös iszap átszivárog a gát alatt.
Mint megtudtuk, a felvétel nem azon a szakaszon készült, ahol a töltés végül is átszakadt. A képeken látható több szivárgás azonban azt bizonyítja, hogy a létesítmény nem volt jó állapotban, vagyis a katasztrófa nem előjelek nélkül történt.
A WWF arra is felhívta a figyelmet: a birtokukban lévő felvételek szerint egyáltalán nem ez az egyetlen rossz állapotban lévő környezetvédelmi műtárgy a Duna mentén.
Úgy tudjuk, a szóban forgó felvételeket készítőik sem a hatóságoknak, sem a szivárgó tározó üzemeltetőjének nem küldték meg. Azok csak most, négy nappal az immár hét halálos áldozatot követelő tragédia után jelentek meg a WWF honlapján. Az illetékesek azt mondták, elkérték a légi felvételeket a készítő cégtől, bizonyítandó, hogy nem előjel nélküli volt a gátszakadás.
Hurrá. A bizonyítás sikerült. Bár talán jobb lett volna, ha a szóban forgó, hónapokkal ezelőtt készült képek még a gátszakadás előtt nyilvánosságra kerülnek. Persze akkor a készítő cég sem kapott volna ekkora hírverést, és a WWF sem mondhatta volna, lám-lám, ezt előre látni lehetett. Ellenben hét ember talán még ma is élhetne. (F. Gy. A.)
