Pintér Sándor belügyminiszter tegnap megerősítette: öt szakértő érkezik a Kolontár melletti vörösiszap tárolón bekövetkezett gátszakadás okozta katasztrófa következményeinek felmérésére.

A szennyezett településrészeken már a házakat és az udvarokat tisztítják, ám a vörös iszap a tízhektárnyi belterület mellett elöntött több mint ezerhektárnyi szántót és legelőt is. Több szakértő is úgy nyilatkozott, hogy az iszapot a lehetőség szerint össze kell gyűjteni, ám abban már megoszlanak a vélemények, hogy mi történjék a szennyezett talajjal. Egyes források szerint csak a talajcsere segíthet, mások úgy látják, erre nincs szükség, elég a lúgos kémhatást semlegesíteni, és az érintett területet időlegesen kivonni a mezőgazdasági művelés alól.

Helyszínen tartózkodó szakértő forrásaink úgy látják, miután Magyarországon soha nem tapasztalt helyzet alakult ki, egyelőre senki nem tudhatja, mi lehet a megoldás. Így jól jöhet a témában jártas külföldi szakértők segítsége.

Annyi máris bizonyos, hogy először össze kell gyűjteni a vörös iszapot, majd fel kell mérni, hogy a talaj milyen mértékben szennyeződött. Valószínű, hogy más értékek adódnak majd ott, ahol az iszap fél méter magasan áll, s mások, ahol csupán néhány centiméternyi fedi a földeket. A mentesítés lehetséges módjáról csak mindezek után érdemes beszélni.

A Magyar Televízió tegnap reggeliműsorában Csicsor János vegyészmérnök bemutatott egy lehetséges eljárást a vörös iszap semlegesítésére. Ő egy huminsavalapú, többek között talajjavító anyagként használt termékről beszélt, amely megköti a nehézfémeket és csökkenti a lúgos kémhatást is. A stúdióban bemutatott kísérlet szerint az iszap pH-értékét valóban jelentősen csökkentette.

Más források szerint a katasztrófa helyszínétől nem túl messze bányászott alginit jelenthet megoldást. Ez fosszilis biomasszából és bazalttufából, valamint mészből álló, magas szervesanyag-tartalmú kőzet, amit ugyancsak talajjavító szerként engedélyeztek. A laboratóriumi vizsgálatok szerint ez néhány óra alatt megköti a vörös iszapban található vasat és nehézfémeket, s kedvezően befolyásolja a kémhatást is.

Egy általunk megkérdezett szakértő szerint az algonit ígéretesnek tűnik, de más egy laboratóriumi mérés, és az anyag másként viselkedhet a természetben. Az ugyanis, hogy valóban alkalmazható-e a talajba került szennyeződés semlegesítésére, csak valós körülmények között elvégzett kísérletek alapján mondható ki, és csak akkor derül ki az is: mennyi algonitra lehet egyáltalán szükség. Ezt az anyagot egyébként kísérleti jelleggel egy helyen már alkalmazzák: a Torna-patakba szórják, és a víz szemre is tisztábbá válik.

A szakértők értik a politikusok türelmetlenségét, de az ökológiai károk helyreállítása mindenképpen hosszú időt vesz igénybe. Bármilyenmódszert alkalmazzanak ugyanis, csak évek múlva derül ki, hogy a szenynyező anyagok és a semlegesítésükre alkalmazott szerek kölcsönhatása miként hatott a természeti környezetre.