– Személyi? Vagy diákigazolvány?

– Nincs nálam. Bejárós vagyok, a múlt héten a buszon felejtettem a táskámat, abban volt. Holnap megyek a buszpályaudvarra, ott állítólag leadják a megőrzőben.

– Hány éves vagy?

– Tizenhárom múltam. Nyolcadikba járok.

– Nem kellene iskolában lenned?

– Orvosnál voltam, nem érzem jól magam.

– Szóltál, hogy hiányozni fogsz?

– Nem. Majd most bemegyek, és elmondom, hol voltam.

– A rendelőben kaptál igazolást?

– Nem. Csak egy receptet. Ha akarja, azt megmutatom...

„Csellengő akción” kísérjük az egri rendőrkapitányság két munkatársát, Vatai Norbert és Bóta Emőke járőrt, s velünk tart Rakamazi Fanni rendészeti szakközépiskolás is. Olyan helyekre megyünk, amelyek az egri fiatalok körében közkedveltek: buszpályaudvarra, sétálóutcára, a Dobó térre. Olyan tizenéveseket keresünk, akiknek iskolában lenne a helyük, ám ehelyett a városban lófrálnak, lógnak, csellengenek. A rendőrség az idén szeptemberben – más városokhoz hasonlóan – Egerben is azért indított ilyen akciósorozatot, mert nagy a fiatalok sérelmére és a fiatalok által elkövetett bűncselekmények aránya, s az iskolák igazgatóinak jelzései alapján sok a hiányzó diák. A mulasztást ettől a tanévtől szigorúbban bünteti a törvény: tíz igazolatlan óra után az iskola értesíti a szülőt és a települési jegyzőt, ötven ilyen jellegű hiányzás után pedig a pénzbeli iskoláztatási támogatást megvonják, s természetbeni juttatásként adja azt oda a kijelölt családgondnok. A rendőrjárőrök pedig jelentik az iskolának, ha olyan gyerekkel vagy fiatallal találkoznak, aki nem tudja igazolni, miért van távol.

Hétköznap délelőtt tízkor a buszpályaudvar környékén tucatnyi fiatallal találkozunk. Jó néhányan közülük főiskolások, akiknek az órarendjük meglehetősen hektikus, s rájuk amúgy sem vonatkoznak a jogszabályi kötöttségek – esetükben a lógás legfeljebb a vizsgaeredmények romlásával jár.

Három fiúról viszont kiderül: szakiskolások, s állítólag a gyakorlati helyükre mennek.

– Hogy hívják az osztályfőnöküket? – faggatjuk őket.

– Hogy is? – kérdez vissza egyikük, miközben a fejét vakarja. – Azt tudom, hogy Laci bá’, de a vezetéknevét elfelejtettem. Tavaly nem ő volt, most meg még csak egy hónapja járunk suliba – magyarázza.

Soltész Bálinttól, a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivőjétől később megtudjuk: nem egyedi eset, hogy a csellengő gyerekek még az osztályfőnökük vagy tanáraik nevét sem tudják. A tanév eleji fokozott rendőrségi ellenőrzés alkalmával több mint hetven diákot igazoltattak, s némelyikük még arra az egyszerű kérdésre sem tudott válaszolni, hogy hányadik osztályba jár. Sokan pedig azt is csak az ellenőrző könyvből tudták megmondani, milyen óráról hiányoznak éppen. A rendőrök minden esetről jelentést küldtek az érintett iskolának, azt ugyanis már az intézménynek kell ellenőriznie, hogy igazoltan vagy igazolatlanul volt-e távol a diák.

– Nem mindegy, hogy kisgyerekről vagy kamaszról van szó, amikor a lógásokról beszélünk – mondja Jászi Éva pszichopedagógus. – A kisgyerekeknél még erősebb a kötődés a tanítók vagy a tanárok iránt, s nagyobb a megfelelni vágyás is, ezért ha ők nem mennek be órára, az inkább valamilyen egyéni lelki vagy családi problémára utalhat. A nagyobbaknál ez a dolog összetettebb: itt előfordulhat, hogy olyan társaságba kerül egy kamasz gyerek, ahol sikk a lógás, s „csak” a csoport elvárásának akar megfelelni, amikor ő is távol marad az iskolától. Vannak családok, amelyekben a tizenhat-tizenhét éves fi atalokat már felnőttként, egyenrangú partnerként kezelik, s emiatt sokan közülük úgy gondolják: maguk is eldönthetik, hogy szükséges-e bemenniük az órákra vagy sem. Előfordul, hogy egy-egy gyengébb képességű kamasz eleve kudarcként éli meg az ismétlődő bukásokat, mindig újabb és újabb osztályokba kerül, nem alakul ki benne kötődés a közösség iránt, az iskola örökösen a sikertelenségére emlékezteti, sorozatos kudarcok érik, ezért menekülésként inkább nagy ívben elkerüli még az épületet is – magyarázza a szakember. Tapasztalatai szerint az elit iskolába járó, sikeres gyerekek általában nem hiányoznak igazolatlanul, de ha mégis, ott felmerül a szülő felelőssége.

– Jöttek hozzám olyan kamasz gyerekkel, aki egy jó hírű egri gimnáziumba járt, de rendszeresen elszökdösött az órákról. A szülők egy darabig próbálták „fedezni”, hátha észhez tér, igazolásokat szereztek, vagy maguk igazolták az iskolának az adott napokat, de aztán három hónap elteltével belátták: ez nem vezet sehová. Amikor eljöttek hozzám a gyerekkel, kiderült, neki egészen más az elképzelése volt a jövőjéről, mint a szüleinek. Viszolygott az egyetemtől, inkább szakmát akart tanulni. Miután találtunk neki való iskolát, a hiányzásai megszűntek.

A „csellengő akció” közben találkoztunk olyan diákokkal Egerben, akik ha akarnának, akkor se nagyon tudnának lógni az iskolából, már legalábbis, ha reggel bemennek oda.

– Nálunk délelőtt zárva van az iskola kapuja, csak indokolt esetben, írásos szülői kérésre enged ki bárkit is a portás – meséli az egyik belvárosi parkban üldögélő lány, aki két osztálytársnőjével cseveg. Állítólag igazoltan vannak távol, aznap elmaradt az első három órájuk. Ennek ellenére az adataikat ugyanúgy felírják a rendőrök, az „alibit” ezúttal az iskolának kell igazolnia. A lányok úgy tudják: más gimnáziumokban kamera is ellenőrzi a diákokat, ott még nehezebb eltűnni az órákról.

Az, hogy az idén szeptembertől megváltozott a családok támogatásáról szóló törvény, s az igazolatlan mulasztás immár a az iskoláztatási támogatás – ez a tanköteles gyerekek után járó „családi pótlék” hivatalos neve – megvonásával jár, több helyen érezhetően visszafogta a hiányzást. A Heves megyei Kerecsenden például, ahol tavaly még gyakori volt a lógás, az idén eddig alig néhány gyerek hiányzott igazolatlanul, s ők sem lépték túl a bűvös „ötvenes” óraszámot – tudtuk meg az egyik tanárnőtől. A Borsod megyei Sajókazán Lázi István szociális munkás azt tapasztalta: kevesebbszer jelez mulasztást az iskola, mint az elmúlt években.

Sajókazán – ahol az önkormányzati általános iskola mellett a Dzsaj Bhím alapítvány hátrányos helyzetű gyerekek számára létrehozta, s Derdák Tibor szociológus vezetésével működteti a Dr. Ámbédkar Gimnáziumot – sajátos „jelzőrendszert” is bevezettek az igazolatlan hiányzások csökkentése érdekében. Mivel itt főként a roma családoknál fordult elő, hogy nem mentek iskolába a gyerekek, ezért két helybéli roma asszony vállalta, hogy ha az intézmény jelez, úgy felkeresik a családot, megtudják, mi a hiányzás oka, és megpróbálják orvosolni a gondokat.

– Előfordult, hogy valóban „csak” a cipő hiányzott, ezért nem tudták iskolába küldeni a gyereket: ilyenkor segélyszervezetőktől kértünk megfelelő lábbelit – mondja Lázi István, aki szerint nem mindegy, milyen az iskola hozzáállása a gyerekekhez, mert az is befolyásolhatja a tanulási kedvet. – Láttam már olyan tanárt, aki nem nyúlt hozzá a gyerekhez, hanem a ruhájánál fogva megragadta és úgy vonszolta fel a lépcsőn, miközben üvöltött vele. Ha kézen fogja és emberszámba veszi, akkor célt érhet, s a diák is jó lélekkel megy be legközelebb az órára.

Lázi István a gimnáziumban is tart órákat, példái onnan valók. Itt a diákok egy-egy foglalkozáson körben ülnek, s köztük van a tanár. Az órákat vonzóvá teszi az oldott légkör, ennek ellenére előfordul, hogy valaki még nagyobb szabadságra vágyik s ellógna az iskolából.

– Ha látjuk, hogy valaki „szökik”, most azt tudjuk neki mondani: jó, elmehetsz, de lehet, hogy a jövő hónaptól a családod nem kapja meg az utánad járó pénzt, és nem tudtok mit enni – érvel a szociális munkás.

A pénz jelentős visszatartó erő lett abban az egri Bornemissza Gergely Szakközép-, és Szakmunkásképző Iskolában is, ahol tavaly még meglehetősen magas volt a hiányzások aránya. Egyes hiányszakmák képzését ugyanis kiemelt ösztöndíjjal, tanulmányi eredménytől függően tíz- és harmincezer forint közötti összeggel támogatja az állam: ezt a pénzt is csak az kapja meg, aki nem hiányzik igazolatlanul. Trájer Zsuzsa, az intézmény ifjúságvédelmi ügyekkel is foglalkozó pszichopedagógusa szerint ez, és a családtámogatási törvény szigorítása azt eredményezte, hogy az idén a notórius lógósok egy része elkezdett iskolába járni. Ennek ellenére már most is akad néhány olyan gyerek, akinél a hiányzása lassan megközelíti – vagy már meg is haladta – az ötven órát.

– Ilyenkor megpróbálok közvetíteni a tanár, a szülő és a gyerek között. Közösen szerveztünk szülői értekezletetet és osztályfőnöki órát, ahol mindenki elmondhatta a gondjait. Máskor a diák és a tanár között volt konfliktus, ott az érinettek bevonásával kellett megbeszélni, miért nem szeret a gyerek iskolába járni – mondja Trájer Zsuzsa.

A családi pótlék megvonását még nem igazán érzik a saját bőrükön a családok. Sajókazán, Egerben és Kerecsenden is beszéltem olyan szülőkkel, akik bevallották: kaptak már felszólítást a jegyzőtől, mert a gyerekük nem jár iskolába.

– Én mindennap úgy engedem reggel útra a fiam, hogy a lelkére kötöm, ne csavarogjon, de sokat nem érek vele. Tizenhat éves, unja az iskolát, és azt hajtogatja, hogy a mai világban a szegény ember gyerekéből úgyis csak napszámos lesz – meséli egy anyuka az egri Szalapart úton. Hozzáteszi: tudja, hogy a hiányzás miatt megvonhatják tőlük a családi pótlékot, de elfogadja, ha természetben kapják a juttatást, mert a gyerekét nem tudja leszoktatni a lógásról.

Egerben a tanévkezdéstől eltelt egy hónap alatt tíz olyan esetet regisztráltak, amikor a tanuló hiányzása már túllépte a megengedett ötven órát – tudjuk meg Palotai Zsuzsától, az egri önkormányzat egészségügyi és szociális irodájának vezetőjétől. Ezekben az ügyekben már megkezdődött a jegyzői eljárás, az igazolatlanul hiányzó gyerekek után járó pénzt novembertől már a gyerekjóléti szolgálathoz folyósítják, s egy kijelölt családgondok dönti majd el, milyen természetbeni juttatásként adja oda az érintett diák családjának.

– Mindig az egyedi esetet mérlegelve kell dönteni: lehet, hogy egy külső városrészből bejáró tanulónak a bérletét vesszük majd meg ebből a pénzből, vagy ha nem jár neki ingyenes étkezés, úgy azt befizetjük helyette – folytatja Palotai Zsuzsanna. A napi egyszeri meleg étel több gyereknél már önmagában is ösztönzi az iskolába járást, közülük többen vannak, aki otthon gyakran nélkülöznek, s legfeljebb zsíros kenyeret, tésztát esznek. Ha a bejárás és az étkezés megoldott, ruhát, cipőt, tanszert is vehet a gondnok a családtól hozzá irányított pénzből. Az iskoláztatási támogatást három hónapra vonják meg: ha ez idő alatt egyetlen órát sem mulaszt igazolatlanul a gyerek, úgy ismét visszaáll a régi rend, s újból pénzben kapja meg a család ezt a juttatást.

Név nélkül nyilatkozó szakértők szerint ez a rendszer több buktatót is rejt magában. Egy kistelepülésen például a kijelölt gondnok dönthet úgy is, hogy a helyi boltban vesz élelmiszert, főként, ha rokona vagy ismerőse a boltos. Ha egy gondnoknak megszaporodnak az esetei, már nem tud felelősen mérlegelni: tucatnyi gyereknél nem járhat utána lelkiismeretesen, kinek, mire van szüksége. Legnagyobb problémának azonban az általunk megkérdezett pszichológusok és pedagógusok is azt tartják, hogy az intézkedés nyomán növekedhet az iskolai agresszió.

– Képzeljünk el egy kamasz gyereket, aki utál iskolába járni. A szülei munkanélküliek, esetleg isznak is, így senki és semmi nem motiválja a tanulásra – hoz példát az egyik oktatási szakértő. – A családi pótlékot eddig a szülők arra költötték, amire akarták: a gyerekre vagy vodkára, ez az ő döntésükön múlt. Most viszont azzal szembesülnek, hogy ezt a pénzt más osztja be helyettük, s emiatt ráadásul a „lógós” gyereket okolják. Ha mindennap rágják otthon a fülét, s őt teszik felelőssé a történtekért, vajon hogyan reagál majd erre a helyzetre egy amúgy is labilis érzelmi állapotú kamasz gyerek? Szép lenne, ha úgy, ahogyan elvárják tőle, s a továbbiakban rendesen jár órákra – úgy, ahogy addig sosem tette. De a szakemberek szerint életszerűbb, hogy ez a gyerek egyre feszültebb és agreszszívabb lesz.

Az egri Dobó téren galambokat etet egy fekete hajú, hátizsákos fiú. Megszólítjuk.

– Iskolába jársz?

– Oda kellene. De ma nem akarok bemenni, mert attól biztosan depressziós lennék. Nem szeretem a sulit.

– Azt tudod, hogy a lógás most milyen büntetéssel jár?

– Tudom, de nem érdekel, legfeljebb évet ismételek. Azt meg úgysem hiszem el, hogy tanuljak, mert csak úgy viszem valamire.

Igazolt lesz az óra?