Azt mondta ugyanis, hogy a Nemzeti alaptantervet át kell írni, mert csökkenteni kell a tananyagot, és ki kell azt egészíteni például a családi életre neveléssel, a pénzügyi ismeretekkel, az etikai elvárásokkal.

Csakhogy a Nemzeti alaptanterv nem tartalmaz tananyagot. Például azt sem tartalmazza, hogy melyek a kötelező olvasmányok. Nem tartalmaz követelményeket sem. A Nemzeti alaptanterv kulcskompetenciákat, fejlesztési célokat határoz meg. A „Gazdasági nevelés”, a „Testi és lelki egészség’, a „Felkészülés a felnőttlét szerepeire” cím alatt szereplő kiemelt fejlesztési feladatok pedig tartalmazzák mindazt, amit az államtitkár hiányol.

A NAT sajátossága, hogy a gyerekek, a serdülők és a fiatalok képességeinek fejlődéséhez szükséges fejlesztési feladatok meghatározásával ösztönzi a személyiségfejlesztő oktatást. Ez akkor lehet eredményes, ha az intézmények pedagógiai programja (ezen belül helyi tanterve) teret enged a színes, sokoldalú iskolai életnek, a tanulásnak, a játéknak, a munkának; fejleszti a tanulók önismeretét, együttműködési képességét, akaratát; hozzájárul életmódjuk, motívumaik, szokásaik, értékeik fokozatos kialakításához, megalapozásához.

Ma még az iskola – a NAT alapján – elfogadja pedagógiai programját, annak részeként helyi tantervét. A Nemzeti alaptanterv ugyanis azt a felfogást képviseli, hogy a tanítás nem más, mint a tanulók tanulásának szervezése: tervezése, irányítása, szabályozása és értékelése. Az iskolai pedagógiai programok elkészítéséhez a miniszter kerettanterveket ad ki, amelyek azonban nem kötelezőek, csak ajánlások. Az iskola pedig, ha nem akar saját helyi tantervet készíteni, az általa kiválasztott kerettantervet építheti be a pedagógiai programjába, akár változtatás nélkül.

A NAT figyelembe veszi azt is, hogy meghatározott feladatok végrehajtása nem oldható meg egy, esetleg néhány évfolyam pedagógiai munkájával, nem köthetők egy műveltségi területhez, egy tantárgyhoz sem. Olyan készségek fejlesztéséről, olyan ismeretek átadásáról is gondoskodnia kell ugyanis az iskolának, amelyeknek meg kell jelenniük szinte minden pedagógus ismeretközlő tevékenységében, igazodva az adott tanulói csoporthoz, az érintett tanulók életkorához, személyiségéhez, felkészültségéhez.

Ezek az iskola pedagógiai értékközvetítő tevékenységének a lényegét adják, amelynek célja elsősorban a személyiségfejlesztés és a közösségfejlesztés. Ezek közé tartoznak az erkölcsi ismeretek, a családi és közösségi kapcsolatok elmélyítését támogató fejlesztési feladatok és azok részét képző ismeretek, az előítéletek felismerésére, tudatosítására való képesség, felkészítés a testi és lelki egészség megőrzésére, a bűnmegelőzés, a drogprevenció, a fogyasztóvédelmi nevelés.

Ebben a körben minden pedagógusnak van feladata. Így például minden iskolának gondoskodnia kell arról, hogy tanulói elsajátítsák az alapvető erkölcsi normákat, kompetenciákat. Az azonban az iskola felelőssége, hogy meghatározza, milyen műveltségi területek részeként és hogyan kerüljenek elsajátításra ezek a kompetenciák.

Az államtitkár által jelzett változtatásokra azért van szükség, hogy újra az állam határozza meg, hogy adott iskolatípusban, adott évfolyamon, adott időpontban mit kell tanítania a pedagógusnak. Ehhez a megoldáshoz kell a tananyagot és a követelményeket meghatározó Nemzeti alaptanterv, iskolatípusonként az egyetlen kötelező kerettanterv és a hozzátartozó tankönyv. Ez visszatérést jelent a tantervi utasítás hagyományos, rendszerváltás előtti rendszeréhez. Ahhoz pedig kapcsolódik a végrehajtást ellenőrző és számon kérő szakfelügyelet. Ezeknek a céloknak a nyílt felvállalása lenne az „egyenes beszéd”.

A szerző 2002–2010 között közigazgatási, majd közoktatási szakállamtitkár