A Jókai úti épület földszintjén kampányirodáját takarítja Tétényi Éva. Elhordja a virágokat az ismerősétől kölcsönkapott helyiségből, leszedi a plakátokat. Segítője bőven akad. Sorra bekukkantanak hozzá az emberek, gratulálnak győzelméhez ismerősök és idegenek is.

– Úgy élik meg a változást az esztergomiak, hogy a kicsi és a jó ritka, filmszerű győzelmének a részesei lehettek – mondja a város új első embere, aki szakmáját tekintve építészmérnök.

– Eddig valamiféle félelem ült a mosolytalanná váló városon. Most egyfajta megkönnyebbülést lehet érezni az itt élőkön.

– Azért azt ne feledjük – szólal meg egy idősebb férfi az utcában –, hogy Esztergom nem a Fideszt tagadta ki, csak Megygyestől akart megszabadulni. A testületben egy városrész képviselőjeként ő és a pártbeli emberei ülnek. Ha Éva nem tud megállapodni velük, akkor legfeljebb arra lesz ereje, hogy a saját titkárnőjét megválassza.

– Abban bízom, a kormányzó pártnak is érdeke, hogy Esztergomban jól menjenek a dolgok – reménykedik Tétényi Éva.

– A város polgárai élő adásban láthatják majd a közgyűléseket, meggyőződhetnek arról, hogy a képviselők az ő érdekeiket szolgálják-e a testületben.

Nyitott dzsekije alatt a hajdani Szent István gimnázium pólójában sétál egy volt diák a kampányiroda környékén. A Szent István gimnáziumot egy 16 éves tanuló öngyilkossága ürügyével szüntették meg, pontosabban összevonták másik két iskolával, az új intézmény a Szent Imre nevet kapta. A tanárok egy részét fegyelmivel elbocsátották. A most egyetemista fiú három éve végzett a gimnáziumban, és tartja a kapcsolatot egykori tanáraival.

– Attól tartok, hogy a iskola már legfeljebb csak erkölcsi elégtételben részesülhet – bánkódik az egykori diák.

Szerettük volna megszólaltatni Meggyes Tamást, de tegnap – többszöri próbálkozásunk ellenére – nem sikerült őt elérnünk. A belvárosban könynyű szóra bírni az embereket, szinte mindenkinek van egy története Meggyes Tamásról. Többen családi életének viharos epizódjait feszegetik, bulvárlapokba való sztorikat mesélnek róla, aztán szóba hozzák a házát, amelyet annak idején felgyújtottak. Öntörvényű embernek írják le, aki városvezetőként nem sokat törődött a jogszabályokkal.

– Mégis megválasztották országgyűlési képviselőnek –mondom többeknek is.

– Mi aztán nem – tiltakoznak, és szétrebbennek.

Tétényi Éva még nem beszélt Meggyessel azóta, hogy polgármesternek jelöltette magát. – Az édesanyjával egy alapítványban dolgozunk, neki elmondtam a szándékomat. A polgármester azóta nem keresett. Jó kapcsolatot szeretnék vele kialakítani, hiszen ő az országgyűlési képviselőnk – mondja.

– Mit tud nyújtani az önt támogató pártoknak, szervezeteknek, az MSZP-től egészen a Jobbikig? – kérdezem tőle.

– Feladatokat – válaszolja. –Mindegyik szervezettel tárgyalok, hiszen a munka csak ezután kezdődik.