HBA – ’56 ügyvivője
’56 őrzői és fölélesztői között HBA volt itthon a number one. Az első számú mozgató. Ő képviselte a szervező erőt már ’56-ban, az ifjú nagyimristák között is, akiknek nagy hozzájárulása a forradalmi hangulat felszításához a Petőfi Kör volt, melynek híres vitáit HBA szervezte, némelyiket vezette.
HBA forradalom előtti ésutáni tevékenységét a bíróság szerencsére alulértékelte, csupán másfél évet ült, s néhány fordítással átkoplalt év múltán már állást is kapott. Közgazdászati és iparszociológiai tanulmányokat írt, mígnem a letartóztatott csehszlovák chartásokkal szolidarizálva kirúgatta magát.
HBA élete ettől kezdve a forradalom emlékezetének felélesztéséről és rögzítéséről szólt. Ott volt mindenhol, ahol ’56-ról komoly szó esett. Az ő gondosan lehallgatott lakásába gyűltek össze 1981-ben először az egykori prominens ötvenhatosok, hogy jegyzőkönyvbe mondják emlékeiket. 1985-ben HBA Kozák Gyulával megalakította az Oral History Archívumot, mely azóta hatalmassá nőtt. Ekkor kezdték el készíteni azokat a rendkívül alapos, időigényes, könyv terjedelmű interjúkat, melyek a jelenkortörténet kincsesbányái. HBA félszáz ilyet készített (néhány meg is jelent).
Az ő életútinterjúi utánozhatatlanok. Elképesztő, verhetetlen memóriájával utána tudott kérdezni minden apró részlet további részleteinek, minden elsuhanó mellékszereplő további kapcsolatainak. HBA közreműködésével szerveződött meg ’86-ban az első (még persze illegális) hazai tudományos konferencia ’56-ról. HBA lakásán alakult meg ’88-ban és az ő ügyvezetésével működött évekig az első jelentős ’56-os szervezet, a Történelmi Igazságtétel Bizottság, mely kiharcolta és megszervezte a ’89-es történelmi jelentőségű újratemetést. ’90-ben alakult meg az ’56-os Intézet. Természetesen HBA volt az egyik fő alapító, és ő igazgatta az intézetet szinte a haláláig. A forradalom első átfogó, háromkötetes kézikönyvét is ő főszerkesztette.
HBA nehéz ember volt, de volt is mire nehéznek lennie. Minden hibát és ferdeséget észrevett, szóvá tett, szemre hányt, és ténykérdésekben nagyon ritkán tévedett. Folyamatos füstölgés, szenvedélyes háborgás volt az élete, s az ő viharos kritikáiból még az és akkor is sokat tanult, az ő szavára még az és akkor is sokat adott, aki és amikor nem adott neki igazat. Makacs ügykövetésével sokak idegeit borzolt cselekvésre, és sokunknak teremtett alkotó lehetőségeket.
HBA az egyszerre szubjektív és objektív emberábrázolás nagymestere volt. Írott életművének csúcsán néhány remek, markáns, árnyalt portré áll.
Mécs Imre HBA hetvenedik születésnapján köszöntőjében elmondta, hogy HBA minden találkozásuk alkalmával előveszi a céduláját, amire fel van vésve, hogy a Mécsen mit kell számon kérni, mit kell belőle kifacsarni. Mécs ehhez azt tette hozzá: „Kedves Andris, maradj ilyen. Maradj ilyen élő lelkiismeret, aki állandóan emlékeztetsz minket a feladatainkra, azokra, amiket nem végeztünk el, amit félig végeztünk el vagy amit rosszul végeztünk el.”
Az élő lelkiismeret már rég nem él. De mindenki addig tud emlékeztetni, amíg emlékeznek rá.
