A szocialisták mögött van ugyanis, ha nem is világrendszer, de nagy európai pártszövetség, intézmények, reflexek. Ilyesmit nehéz egyik évről a másikra létrehozni. Ennek most ugyan alig látszik jelentősége, de van. Most a Fidesz még a saját farvizén is simán előz mindenkit, a lapátot sem kellene megemelniük, ehhez képest persze ütnek-vágnak vele, de most ez mintha beleférne a közízlésbe. Ezzel együtt inkább csak a megszokás, illetve az a tény kergeti bele az elemzőket és ezt a bekezdést a politikai számolgatásba, hogy egy képernyőn nem fér el egyszerre csak hathét ember, hogy vitatkozzon, egy-egy újságoldal sem visz el a hátán sokkal több nyilatkozót. Az önkormányzati választás ezzel szemben a jelöltek azon ezrei miatt érdekes, akiknek ehhez a nagypolitikai matekhoz nincs sok közük. S akik mégis, egyre inkább valamely (na, mely?) párthoz csapódva próbálják hitelessé tenni ígéretüket, hogy emberek, kölcsönösen megérinthetjük egymást, kezdhetünk közösen valamit. Tudom, mit akartok, itt vagyok, nézzétek meg, mit kínálok. Ajándék ló, de tessék, de van foga, nézzék. Amit ajánlanak, jó esetben nem a nagypolitika aprópénzre váltása, hanem valami más.

Nincs akkora mozgástér ugyanis egy önkormányzatban, hogy ott markánsan politizálni lehessen. Legfeljebb szavakban. Lecserélik a színház- meg a kórházigazgatót, hogy a kötelékből valakit odaejtőernyőztessenek, ez megy, de nem tudja egy helyhatóság érdemben befolyásolni a közélet karakterét. Az fentről gravitál. A hétköznapok viszont a lentiek játszóterei lehetnek. Ha egy kormány a középosztályra tesz, egy baloldali önkormányzatnak alig van eszköze a kiszorulók javára korrigálni. A jobboldali Debrecen és a baloldali Szeged közt képtelenség megtalálni azt a valódi szakadékot, amelyet a két város vezetése közé rogyasztott a nagypolitika. Kevés az önkormányzatoknál az érdemi balra vagy jobbra húzás lehetősége, sokkal több az emberség, a szellem, az energia szerepe. Vagy hiánya. Erről semmit meg nem tud és hozzá nem szól, aki logókra szavaz. Nem állampolgárságról, adóról, börtönviszonyokról kell dönteni, hanem 3600 óvoda, 3300 általános iskola, 300 gimnázium, 60 ezer kórházi ágy (vagyis beteg), 3700 temető gazdáiról.

Az önkormányzati világ a politika leggyengébb láncszeme (lásd budapesti ügyek), egyben a közös lét legtöbb lehetőségének közege. Ezeket valósítanák meg, ha nem raknák tele a felügyelőbizottságokat helyi politikusokkal, ha nem ők akarnának dönteni kórház, iskola, múzeum és helyi tévé ügyeiben, csak bíznák ezt azokra, akik ott dolgoznak. Ehelyett – mint azt sokan meg is teszik – szolgálnák ki, raknák a lehetőségeket intézményeik és választóik alá. Ha vállalkozókról, ha segélyezettekről van szó egyaránt, hiszen egyik kör sincs tisztában a nekik járó javak, jogok töredékével sem, nemhogy teljességükben ki tudná használni őket.

Ha valaki ismer mindezekre alkalmas jelölteket, szánjon rá időt, szavazzon rá. A többit meg majd összeszámolják, mi pedig közöljük.