A XIII. kerület polgármestere igazi lokálpatrióta, aki születésétől, vagyis hatvan éve él itt. A babonásnak éppen nem mondható tizenharmadikkerületi elöljáró körül minden a régi. Régiek a barátai, akik között még óvodástársa is akad, naná hogy az egyik tizenharmadik kerületi óvodából. És régiek a tárgyai is, például a golyóstolla, amivel naponta hat-hét aláírótömbnyi hivatalos dokumentumot kézjelez, olyan kopott már, hogy lassan muzeális darab lehetne. De nem lesz, mert Tóth József meg nem válna tőle, hiszen kedves, régi emlék, belevésve beceneve, ahogy barátai szólítják.

Fotózás alkalmi hozzászólókkal

A polgármester legjobban sétálni szeret a munkahelyén, amely a lakóhelye is egyben: a kerületben hétvégente a feleségével tesz egy kört. Szeretik megnézni a múlt darabjait, amiről százhatvan emléktábla mesél a kerületben, és elképzelni a jövőt, például az építkezések láttán. Mindezt persze azután, hogy Tóth úr elment a régi, Dagály utcai újságosához megvenni a hétvégi vaskos paksamétát, és szatyorcipelőként lerótta bevásárlókörét feleségével a Lehel piacon.

Ha úszni megy, arról munkatársai legkésőbb hétfőn értesülnek, mert az ezerötszáz méteres távon születnek a legjobb ötletei, amiket természetesen már másnap nekilát megvalósítani. A tizenharmadik kerület polgármestere híresen, avagy hírhedten munkamániás. Hivatalos útra menni viszont nem szeret, nehezen viseli a sok kötöttséget, a formális programokat.

Tóth Józsefnek sok barátja van, de azt mondja, ki tudja szűrni a konjunkturális barátságokat, vagyis azokat, amelyekről bizton lemondhat, ha már nem lesz pozícióban. Kedvence a száraz fehérborból készülő fröccs, amelynek egyetlen hibája, hogy az alapanyagául szolgáló szőlőfajta a tizenharmadik kerületben (még?) nem terem.