Az ebül szerzés lehetőségei koronként, országonként és rendszerenként változnak, de az biztos, hogy a lebomló szocializmus és a kibomló kapitalizmus az ebül szerzők paradicsoma. Ideális környezet bennfentes privatizációhoz, korrupcióhoz, feketegazdasághoz, adócsaláshoz, álcsődhöz.

Az ebül szerzett jószágok – a piaci sikerekkel és legális jövedelmekkel megmagyarázhatatlan vagyonok – egy részénél van (volna) esély az ebül szerzés kimutatására, más részénél nincs.

Ebből a más részből a köz csak úgy vehet valamennyit vissza, ha általános szabályok szerint, a nem ebül szerzett jószágokkal együtt adót vet ki rájuk. Ezt akkor teheti meg, ha van erre olyan jó oka, ami a szerzés módjától független.

A vagyonadóra, kivált bizonyos értékhatár fölött, van nagyon jó ok. Mégpedig az, hogy a közszolgáltatások fejlesztéséhez, az elszegényedés veszélyének csökkentéséhez, a szegénység enyhítéséhez ebből lehet (annyi-amennyi) forrást teremteni úgy, hogy legkevésbé rontsuk a gazdaság versenyképességét, növekedésének esélyét. Az egykulcsos adó bevezetése vagyonadóval együtt hasznos és ésszerű, anélkül szegényellenes és tisztességtelen.

Az már csak másodlagos érv, hogy tudjuk: a nagy vagyonok sokkal nagyobb része keletkezett „jó erkölcsbe ütköző” módon, mint a kétmillió feletti végkielégítéseké.

A jó ok a Fidesznek nem jó. Az Alkotmánybíróság által elbuktatott ingatlanadót eleve hevesen ellenezték, kormányt alakítván pedig első dolguk volt fölszámolni minden hasonló jellegű adót: a nagy értékű vagyontárgyakét, örökségekét, átszármaztatott vállalatokét. Most pedig az új és forradalmi vezetés alá került adóhatóság véget óhajt vetni a(z eddig sem eléggé) tömeges vagyonvizsgálatnak is. Vissza akar térni annak a másfél évtizednek a gyakorlatához, amikor (egy-két céltáblának kipécézett egyénen kívül) senkinek sem kellett számot adnia arról, hogy a csekélyke bevallott jövedelméből miként tudott vagyont felhalmozni és fényt űzni.

2005 előtt évente pár száz vagyonvizsgálatot végeztek, azután több ezret. 2007-ben érték el a csúcspontot 11 ezerrel, aztán egyre lankadt a buzgalom, tavaly más csak negyedannyi vizsgálatot folytattak le, s az idén még kevesebbet óhajtottak. Ezt azzal az eleve hamis, de most már egyébként sem érvényes érvvel indokolták, hogy a vagyonadó mellett nem kell majd annyi vagyonvizsgálat.Mind hevesebben fúrták a vagyonvizsgálatot a vagyonosokból élő adótanácsadók is. Most célba értek.

Pedig: 2007–2008-ban 17 ezer vizsgálat során 74,5 milliárd forint adókülönbözetet tártak fel, esetenként átlagosan úgy ötmilliót. Az érintettek nagy többsége nem is fellebbezett. A vizsgálat alá vontak bevallott jövedelme a vizsgálat után az átlagosnál sokkal nagyobb mértékben növekedett. Voltak a vagyonvizsgálatokkal helyenként abszurd módszertani problémák, lett volna mit javítani az ellenőrzések gyakorlatán és célzásán, hogy nagyobb eséllyel érjék el a nagyobb halakat. De az nem kétséges, hogy a vizsgálatok így is javították a pocsék hazai adómorált.

Többet nem fogják. Erre jóhiszemű magyarázat nincs.