Kispál és a kétkerekű
Kispál Tibor tanárember. És politikus. No meg amatőr fotós. És utazásszervező. Valamint megszállott kerékpáros, illetve hobbifotós is. Az utóbbi, mármint a fotózás szeretete egy Pajtás géppel kezdődött, és máig tart. A kerékpározás meg egy pesti számára előbb-utóbb törvényszerűség, ha napjait a zsúfolt belvárosban tölti, ahová bejárni egyszerűbb két keréken.
A helyi bringások közvetve máris haszonélvezői Kispál hobbijának, hiszen nem véletlenül képviselte, hogy Erzsébetvárosban épüljön meg elsőként az a félszáz bicikliparkoló, amelyhez hasonlót azóta másutt is kihelyeztek már Budapesten. De még nem eleget. Kispál Tibor állítja, polgármesterként sem restell majd biciklivel munkába menni, és reméli, hogy ezt a jövőben a mostaninál fejlettebb kerékpárúthálózaton teheti.
A gödöllői egyetem volt dékánhelyettese utazni is szeret, és nem egyedül: rendszeresen szervezett diákcsoportokat Szíriába, Egyiptomba. Az arab nyelvterületet még diákként szerette meg, miután volt kollégiumi szobatársától elkezdett arabul tanulni, magyar kormányösztöndíjasként két évet tölthetett Líbiában. A trópusi világ iránti szerelem megmaradt, a diploma után tanársegédként ott maradt a trópusi tanszéken. A művészet sem hagyja hidegen, és igazi tanáremberként minden élményét szereti megosztani: nemrég tíz egyiptomi festő műveiből rendezett kiállítást nyitott meg a Civil Házban, amelynek színházterme az eseményre zsúfolásig megtelt.
Erzsébetvárosban a sokszínűségét, multikulturális arcát szereti Kispál, aki máig jól érzi magát a pörgős, zajos, nyüzsgő pesti belvárosi életben éppúgy, mint az afrikai sivatag csendjében.
Két lánya van, a nagyobbik orvosi egyetemre jár.
