Egy tősgyökeres újbudai
A kerületben született politikus mindig is Újbudán lakott, eddigi egész életét ebben a városrészben élte.
Legfeljebb „házon belül vándoroltam”: nősülés után a Tétényi úti Szent Imre Kórháznál talált családi menedékre, később a Sashegyen. Néhány éve pedig visszatért a gyermekkori gyökerekhez, Lágymányosra.
Érthető hát, hogy a kerületnek nincs szeglete, amit ne ismerne, ahol ne érezné otthon magát. Kisdiákként a szüleivel a Kosztolányi Dezső tér mögött, a vasúti töltés közelében laktak. Körzete szerint (amely ma a választókörzete is) a Váli utcában lévő József Attila Gimnáziumba kellett volna járnia. Ott volt a gyerekfogászat is, talán a helyi zsiványokból is több volt a környéken, „így hát a szüleimnek nem tetszett. Ezért a Baranyai utcai suliba írattak.”
Molnár Gyula a Bartók Béla út egykori macskakövein is sokat tekert-zakatolt Tihany márkájú kerékpárjával. És a göröngyök bizony mindannyiszor lerázták csuklójáról az óráját. Nem győzte visszahúzni. Sokat dohogott miatta. Akkor megfogadta, ha egyszer teheti, aszfalt borítja majd a bel-budai főutat.
És lám, ez így is van… Sőt nagy álmokat készülnek megvalósítani a mindig is kedves, hol nyugodt, hol nyüzsgő, örökké frissülő kerületben.
A fejlődés itt van, a „gyerekkor küszöbén”: a valaha kockaköves Bartók Béla út hamarosan teljesen átalakul, elegáns sugárúttá, a Gellért tértől egészen a Kosztolányi Dezső térig. Galériákkal, teraszokkal, zöld ágyban vezetett villamossal, széles járdákkal, kávéházakkal. A Duna jobb partjának kapujában kulturális városközpont, egy új Buda születik.