Mégis vizsgálódna a főbíró az előzetes letartóztatásokkal kapcsolatban. Baka András egy interjúban bejelentette: kezdeményezi az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) legközelebbi ülésén, hogy – a múltban elkövetett hibákra figyelemmel – tekintsék át a személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedések gyakorlatát, amit súlyos kérdésnek tart. Ugyanakkor hozzátette, hogy konkrét ügyeket bizonyosan nem vehetnek elő, és maga elsősorban a jelenlegi gyakorlatra kíváncsi: mennyire sematikusak, illetve egyénre szabottak az ilyen döntések. Ezt az elmúlt nyolc év jogsértéseit vizsgáló parlamenti albizottság fi deszes tagjai örömmel fogadták, s remélik, hogy az eljárás végén megnevezik a 2006-os, másodfokon utóbb nagyrészt megalapozatlannak bizonyult letartóztatások felelőseit is.

A személyes felelősség megállapítására bizonyosan nincs mód – jelentette ki kérdésünkre Fleck Zoltán jogszociológus. Utólagos számonkérés céljából az ítéleteket ugyanis senki nem vizsgálhatja, még a bíró saját felettese sem, mert az az igazságszolgáltatás függetlenségét kérdőjelezné meg. Az OIT-nek is arra van csak lehetősége – fogalmazott –, hogy egy adott ügycsoportban hozott döntéseket megvizsgáljon, és azok alapján olyan, kifejezetten igazgatási jellegű intézkedéseket kezdeményezzen, amelyek például az eljárások szakszerűségének javítása vagy gyorsítása érdekében indokoltak lehetnek.

Az ítéletek tartalmi elemzésére viszont a tanács sem jogosult, az elsősorban a fővárosi és megyei bíróságok kollégiumainak feladata. Fleck hangsúlyozta: általában az ilyen vizsgálódásnak sem a személyes felelősség megállapítása a célja. Bírót egyébként legfeljebb azért marasztalhatnak el, ha kötelezettségeit vétkesen megszegi, ám ezt saját vezetője is csak garanciális elemekkel alaposan körülbástyázott eljárásban tehetik meg.

Ha viszont a jogértelmezéssel van gond, illetve hasonló ügyekben egymással ellentétes döntések születnek, akkor a Legfelsőbb Bíróság (LB) szakkollégiumának kell lépnie. Ilyen esetekben jogegységi döntést hoznak, esetleg kollégiumi véleményt bocsátanak ki. Az LB a bírák konkrét ügyekben hozott döntéseit ekkor sem minősítheti, így az általa kibocsátott dokumentumok célja csupán a jövőbeni gyakorlat alakítása lehet – emelte ki Fleck. A 2006-os ügyeket tehát a bírák személyes felelősségének megállapítása érdekében nem lehet elővenni. A jogszociológus szerint egy-egy konkrét verdikt felülvizsgálatának intézményes kerete kizárólag a jogorvoslat lehet. Ez természetesen nem jelenti azt – tette hozzá –, hogy például az előzetes letartóztatás gyakorlatát ne lehetne elemezni, hiszen az anomáliákra a 2006-os eseményektől függetlenül civil jogvédő szervezetek és szakértők sora fi gyelmeztetett már korábban is. Ezért Fleck azt sem tartaná indokolatlannak, ha az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága napirendre venné ezt a kérdést. Egy parlamenti bizottság dolga azonban kizárólag annyi lehet – állítja a jogszociológus –, hogy kutatók és gyakorló jogászok segítségével elemezze az ítélkezési gyakorlatot, s a szakma bevonásával olyan törvénymódosítást készítsen elő, amely elősegíti, hogy a bírák a személyes szabadság korlátozásáról az eddigieknél megalapozottabb döntéseket hozzanak.

Áttekintik a személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedések gyakorlatát – 2006 októbere Budapesten