– Egyetlen kihívója lesz vasárnap a polgármesteri székért, a fideszes jelölt. Ismerős ellenfél, tavasszal legyőzte. Mivel készül a második menetre? Új taktika, keményebb edzésterv?

– Sok ellenfelem voltmár. Bevallom, nem vele foglalkozom, hanem önmagunkkal és a saját programunkkal. Az MSZP kerületi küldöttgyűlésén már tavaszszal elfogadtuk a politikai menetrendet, és ennek megfelelően dolgozunk.

– Ellenfele tavasszal azzal kampányolt, hogy „Angyalföld nem lehet ellenzékben!” Ha Tarlós István lenne jövő héttől a budapesti főpolgármester, ön pedig megtartaná a XIII. kerület vezetői székét, nem tartana attól, hogy Angyalföld „kivételezett” elbírás alá fog esni?

– Ezt sokan kérdezik tőlem az utcán is, de mindenkinek azt mondom: 1998 és 2002 között is én voltam a kerület vezetője, a kormányt pedig akkor is a Fidesz adta. Vannak olyan kötelezettségek, amelyeket botrányos lenne csak egy város vagy városrész esetében megváltoztatni. Az állami pénzek elosztása, az adók vagy a normatívák szabályozottak. A fővárosi forráselosztás esetében ugyanez a helyzet, az is törvényileg előírt. Egyedüli mozgástér a pályázati pénzek elosztásában van, különösen a kormányzat által meghirdetett pályázatok esetében. Bízom benne, hogy megint lesz útfelújításra, térfigyelő rendszerek bővítésére kiírt pályázat, amelyen majd sikerrel indulunk. Az első Fidesz-kormány alatt több mint százmillió forint vissza nem térítendő támogatást nyertünk el bérlakásépítésre. Azaz, együtt tudunk működni, ha kell.

– Igen, de nyilván észrevette, hogy 2010-ben „új időszámítás kezdődött”. Nemcsak a kormánypárt lett más, de valószínűleg a főpolgármester és a közgyűlési többség is narancsszínű lesz. Tarlóssal milyen a viszonya?

– Mindig kollegiális volt. Amikor még Óbuda polgármestere volt, több szakmai ügyben kerestük egymást, és konzultáltunk. Sőt, annak idején ő maga is volt Angyalföldön, hogy a minőségbiztosítással és közbiztonsággal kapcsolatos intézkedéseinket megnézze. Azóta nem beszéltünk, csak a parlamenti folyosón találkoztunk és köszöntöttük egymást.

– Egy helyi fideszes képviselő nemrég feljelentést tett, mert a kerületi óvoda- és iskolaberuházások kapcsán szerinte több mint százmillió forintos többletet fizetett ki az önkormányzat. Majd a Láng sporttelep – szerinte szintén pazarló – konténerberuházásával kapcsolatban hozzátette: Angyalföldön nem „nokiás dobozban”, hanem konténerekben tolják ki a közpénzt.

– Nyugodtan alszom. Mindez ugyanis a politika kriminalizálásának része, korábban ellenzékből, most kormánypárti pozícióból. Ez a politizálás nem az emberek érdekeit, az életminőségének javítását tartja szem előtt, csakis a saját pártérdeket. Az idézett feljelentésről hivatalos értesítést nem kaptunk. Korábban is volt ilyen típusú támadás, abban az esetben is mindenben együttműködtünk a hatóságokkal. Azt tudni kell, hogy minden döntést a képviselő-testület hoz meg és a testület rendeli hozzá a forrást is. A bonyolítást pedig a kerület vagyonkezelő részvénytársasága végzi. Rendkívül szánalmasnak és gyávának tartom, hogy ezeken a szakmai testületeken keresztül próbálják meg a polgármestert támadni. A politikust politikussal kell összeengedni, a szakmát a szakmával. Egyébként jól látható, hogy azokat a településeket támadják, ahol a baloldalnak esélye van a választáson. Csak az a cél, hogy vastag szalagcímben kriminalizálni lehessen az ellenfelet.

– Még mostanság is az orra alá dörgölik a párttársai, hogy „Jóska, neked könnyű a tizenharmadikban, teljesítmény nélkül is újra megválasztanak!”?

– A 2002-es választáson befejeződtek a tradicionális elemek a XIII. kerületben. Addig lehetett azt mondani, hogy ez a városrész hagyományosan baloldali. Azóta egy harmincöt-negyvenezres lakosságcsere volt a kerületben, jelentősen megváltozott a lakók összetétele. Az elmúlt időszakban tizenötezer új lakás épült, ezekbe harmincezer új lakos költözött. Az szja-fizetőképesség tekintetében Budapesten az utolsó harmadban voltunk, most az első harmad végén. A 2000-es évek elején hatszázharminc gyermek született egy évben, most már több mint négy éve ez a szám ezer fölött jár. Korábban gyermekintézményeket kellett bezárni, most újakat nyitunk és bővítünk. Ezt elmondtam a pártban is: már 2006-ban sem „hagyomány szerint” győztünk, végképp nem 2010-ben.

– A tavaszi választáson ketten nyertek egyéniben az MSZP-ből, a szintén angyalföldi Szanyi Tibor és ön. Miért nem vállalt több feladatot a megújuló elnökségben, a párt új irányításában?

– Mert én a kerület lakosságával kötöttem szövetséget. Ezt a mindenkori pártelnöknek is elmondtam, Horn Gyulától Mesterházy Attiláig. Nem készülök országos politikusi szerepre, a főpolgármester-jelöltséget sem vállaltam, hiába kapacitáltak. Hosszú ideje vezetem a Baloldali Önkormányzati Közösséget, ez a polgármesterséghez kapcsolódik, ebben megfelelő és elegendő pártmunkát tudok végezni.

– Igen, de ha a kerület lakosaival kötött szövetséget, akkor miért nem adja inkább oda a parlamenti mandátumát egy olyan MSZP-s képviselőnek, aki országos politikai szerepet vállalna?

– Már amikor elvállaltam a parlamenti jelöltséget, eldöntöttem, hogy nem az országos nagypolitikában akarok részt venni, hanem a szakmai tapasztalatommal akarom segíteni a törvényalkotást és a végrehajtást. Legyen szó bár szociális vagy oktatásügyről. Ezt a szerepfelfogást magammal, a csapatommal és a pártommal is előre tisztáztam. Parlamenti képviselőként sikeresebben is tudok lobbizni a kerületért, elég csak példaként a Honvédkórház megépítését említenem, amiben szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy nagy szerepem volt.

– „Az a fontos, hogy kint kell nyerni és nem belül”, mondta korábban a párt belső erőviszonyaival kapcsolatban. Sokan mondják viszont, hogy az a fajta biztos bázis és támogatás, ami ön mögött áll a XIII. kerületben, felelősséggel jár azMSZP-ben és azMSZP-vel szemben is. Vagyis, szinte kötelessége lenne a saját sikerét a párt sikerévé formálni; látványosabban részt venni a pártéletben, alakítani a szervezetet, átadni a receptet. Mégsem teszi.

– A párttal kapcsolatban tőlem sosem hallhattak külső kritikát. A ma működő pártokban, így azMSZP-ben is, erőteljesebb az ambíció arra, hogy párton belül kell erősnek lenni és egyénileg győzni, az pedig másodlagos, hogy a nép odakint mit szól hozzá. Nálunk, a XIII. kerületben ez másképp van: sorrendiségben az az első, hogy a választó mit akar, és másodlagos a párton belüli harc. Ez egy rosszízű, a régi rendszert túlélő maradvány. Az egypártrendszerben ugyanis elég volt párton belül elrendezni az erőviszonyokat, a Hazafi as Népfront meg elrendezte az eredményt odakint. Ezt el kell felejteni. Erősnek kell lenni párton belül, de csapatban. Nekem nincs külön polgármesteri programom, nekem csapatom van. És az a fontos, hogy ez a csapat nyerjen a kerületben.

– A választások után miként látja az MSZP jövőjét?

– Ennek is el fog jönni az ideje. De csak október harmadika után.

„A kerület lakosságával kötöttem szövetséget”