Banki egészségügyi reform
Ahol az egészségpolitika rendre kudarcot vall, ott, úgy tűnik, a pénzintézetek sikerrel járnak: könnyedén „átrajzolhatják” az egészségügyi ellátórendszer szerkezetét. Tavaly a CIB Bank rombolta le a HospInvest Zrt. kórházbirodalmát, amikor váratlanul leemelt ügyfele számlájáról 1,2 milliárdot folyószámlahitel-törlesztés fejében. Ezúttal pedig az OTP Bank állította válaszút elé az eladósodott kiskunfélegyházi önkormányzatot: vagy meglépi a város működtetését konszolidáló intézkedéseket, vagy nincs lehetőség a hitelkeret további, 300 milliós növelésére.
Az ultimátum előzménye, hogy a város 2002 óta ütemesen növeli banki folyószámlahitelét, és idén júniusra a tavalyi tartozását megduplázta, a banki adóssága, immár több mint egymilliárd forint. Ám a város működtetéséhez, kétezer közalkalmazottjának fizetéséhez újabb, mozgósítható pénzre van szükségük. A városgazdálkodási csőd elkerüléséhez a képviselő-testület még májusban a gyors átvilágítás mellett döntött: először maga az átvilágító, a Budapest Investment Zrt. vizsgálati jelentése tett célzást egyebek mellett arra, hogy az egészségügyi ellátórendszer a jelen körülmények között fenntarthatatlan, és az ezzel kapcsolatos önkormányzati támogatáspolitikát be kell fejezni. „A kórházi funkció megszüntetése halaszthatatlan. A város érdeke a tervszerű, a gyors viszszavonulás.” Erre a gondolatra épül a bank és az önkormányzat hitelkeret-emelésről szóló szerződése is.
A város jegyzője a napokban ezt ki is mondta: – idézzük – „A bank kérésére 2010. októberétől az önkormányzat a kórháznak csak nulla forint támogatást adhat”. Az OTP viszont lapunknak ezzel kapcsolatban írásban azt válaszolta: erről nincs szó, a konkrét racionalizálási program elkészítése, a lehetséges és szükséges intézkedések meghatározása az önkormányzat, illetve a képviselő-testület feladata és jogköre, a bank szakértőként közreműködhet a döntések előkészítésében, a program véleményezésében.
Politikai nagygyűléssel egybekötött koporsós temetésre készülnek pénteken Kiskunfélegyházán.A választási kampány közepén ez még egy utolsó tiltakozási kísérlet a helyiek részéről a kórház bezárása ellen. A demonstráció sikerében maguk a szervezők sem reménykednek, azt mondják, mostanra mindenki enerválttá vált.
– Míg tettekre nem kerül sor, mindenki arról beszél, mentsük meg a kórházat, aztán amikor azt mondtuk, hogy jó, aki teheti, tehetsége szerint áldozzon az intézmény megtartásáért, már nem annyira lelkes a kórus – mondja Ernyes László, a kiskunfélegyházi önkormányzat egészségügyi bizottságának a napokban leköszönt szocialista elnöke. Azt mondja: csúnya kampány zajlik a városban. Hozzáteszi: utóbb már bánja, hogy a „rossz gombot nyomta” meg, és a kórházi ellátás Kecskemétre telepítésére voksolt. De már nincs mit tenni. A pénteki nagygyűlésre nem megy el, mert „túlságosan sokan akarják saját politikai céljaikra használni a rendezvényt”, neki meg már elege volt mindebből. Aggódik, mert ma sem tudni biztosat arról, hogy mi marad a városban. Kezdetben azt mondták, megerősítik és akár az esti órákban is üzemelnek majd a szakrendelések, ma már ez sem biztos. Ugyan marad itt egy rehabilitációs szakkórház, mégis, 200 dolgozót leépítenek. Ennek költségére pályáztatni akarnak.
A banki „ultimátumra” október elsejétől megszűnik a helyi kórházban a belgyógyászat, a nőgyógyászat, a csecsemő- és gyermek-, valamint az intenzív osztály, aki pedig kórházi kezelésre szorul, az már csak Kecskeméten gyógyulhat. A nyár közepén csendben olyan intézkedésről született döntés, amely ellen a kiskunfélegyháziak tavaly még aláírást gyűjtöttek. Akkor az önkormányzat mellettük állt. Most viszont az anyagi nehézségekmiattmásként határoztak: 103 aktív kórházi ágy kerül a kiskunfélegyházi kórházból Kecskemétre, azokat októbertől ott, amegyei önkormányzat kórháza működteti. Cserébe a város rehabilitációs és krónikus ágyakat kap. Három évvel ezelőtt Molnár Lajos az akkori egészségügyi miniszter is épp ezt javasolta, csakhogy akkor az aktív szakmák megszüntetésének ötlete még óriási felháborodást, tüntetést váltott ki. Nem is lett belőle semmi.
A polgármester, aki húsz év után nem indul újra, azt állítja: nem volt más választásuk.
Ficsor József szerint évről évre több pénzt nyelt el a kórház. 2004-ben „még csak 30 millióval” kellett a működtetéshez hozzájárulnia a városnak, tavaly már 350 milliót, 2010-re pedig 670 millió kellett volna beleadni. Az egészségbiztosítótól érkező finanszírozás annyira rossz, hogy tovább ez nem megy”, mondja. Arra a kérdésre, hogy miért nem lépték meg mindezt még akkor, amikor a szabad demokrata Molnár Lajos szakminiszter akarta végrehajtani a kórházkarcsúsítást, azt válaszolta: „azt hittük, jobb lesz”.
Nem lett. A kiskunfélegyházi önkormányzattól a kórház működtetésére az idén már csak a beígért 350 milliós összeg fele érkezett meg, ebből fizették a béreket, a szállítóknak viszont az intézmény sok százmillióval tartozik. A városnak pedig tízmilliárdos adósága van. A hatalmas tartozást az önkormányzat az állami támogatások csökkenésével, illetve éppen a kórház fi nanszírozásával magyarázza. A bank által „kikényszerített” takarékossági csomagnak a kórházleépítés csak egyetlen pontja: emelik például a helyi adókat, az önkormányzati dolgozók bérét tíz százalékkal csökkentik, a megkezdett beruházásokat ideiglenesen leállítják.
Szakemberek szerint a kisvárosi, úgynevezett „néhány szakmás kórházakkal” szinte évek óta kínlódnak a helyhatóságok. Más lehetőségük nem lévén, öt éve kezdtek próbálkozni azzal, hogy szabaduljanak a pénzfaló kórházaiktól. A működtetésbe átadott intézmények jellemzően olyan kisvárosi kórházak, amelyek létéhez a tulajdonos önkormányzat ragaszkodik ugyan, de a tevékenységét már nem tudja finanszírozni, ingatlanállományuk erősen leromlott. Orvost már rég nem képesek odacsábítani.
Azt már az Állami Számvevőszék is megállapította: a kórházak gazdálkodásának átalakítása önmagában nem bizonyult elegendőnek a rentábilis működtetéshez. Az önkormányzatokat finanszírozó bankok pedig eleve nem tartják jó befektetésnek az egészségügyet, amíg az ágazat alulfinanszírozott, azaz az OEP-bevételből nem lehet eladósodás nélkül működtetni az intézményeket, mert az egy esetre jutó összegben nincs benne az eszközök elhasználódásának díja. Van ugyan néhány pénzintézet, mint például a Külkereskedelmi és Hitelbank, amely változatlanul finanszíroz egészségügyi vállalkozásokat, de egyre több vonul ki a piacról, így tett például a CIB is.
