– Az EBESZ-t a Nyugat szekértolójaként szokták vádolni a posztszovjet térségben, nálunk viszont önt kis túlzással a szocialisták szekértolójaként aposztrofálták kormányzati oldalon, amiért bírálni merte a Fidesz médiacsomagját. Mintha Budapesten írták volna a jelentését, szervezett akció volt a tiltakozás, az elmúlt nyolc évben vajon miért nem szólalt fel – hangzottak a „viszonvádak”. Mit szólt ehhez a fogadtatáshoz?

– A kritikát szívesen veszem, az ugyanis számomra a szólásszabadságot jelképezi. De amikor bírálatot hallok, szeretnék érveket is hallani. Nekem nem számít, melyik párt van hatalmon, a lényeg, hogy demokratikus választáson szerezze meg a hatalmat. Akinek pedig kétsége van a magyar médiacsomagról készített jogi elemzésünkkel kapcsolatban, annak javaslom, hogy olvassa el, nyilvánosan hozzáférhető. A jelentést amúgy Karol Jakubowicz, nemzetközi hírű elemző készítette, akinek a függetlensége megkérdőjelezhetetlen. (A lengyel médiaszakértő a lengyel közszolgálati televízió és rádió volt elnökhelyettese, többek között az UNESCO „Információt mindenkinek” kormányközi tanácsának tagja. – A szerk.) A jelentést egyébként először a kormánynak küldtük el, azután több alkalommal is kapcsolatba léptünk vele. Ami pedig az én legitimitásomat illeti, 56 részt vevő állam választott meg, köztük van Magyarország is. Arra törekszem, hogy párbeszédet folytassak a kormányokkal, segítséget nyújtsak számukra. De ha semmibe veszik ezeket a kísérleteimet, akkor fel kell emelnem a szavamat. Ez része a munkámnak. Ahol probléma van, ott hallatom a hangomat, ahol nincs, ott nem hallatom, ez enynyire egyszerű. De mielőtt megteszem, mindig igyekszem tájékozódni, tisztán látni a helyzetet. Ami pedig a médiaszabályozást illeti, én az egész karrieremet erre áldoztam, hogy mást ne mondjak, négy éven át elnököltem a média-ellenőrző hatóságok európai platformját, úgyhogy van elképzelésem és tapasztalatom a médiaszabályozás területén. Azt állítani tehát, hogy politikai motivációink vannak, nos, ezt gyerekesnek tartom. Ugyanakkor számomra nagyon fontos, hogy a kormány ajtaja nyitva maradjon az EBESZ előtt. Nem provokálni akarunk vagy öncélú kritikát megfogalmazni, hanem azt állítjuk, hogy a magyar médiacsomag nem áll összhangban az EBESZ normáival, illetve a nemzetközi sztenderdekkel, ez mindenki számára világos. Aki mást állít, hát, azt nem tudom konstruktív hozzáállásként értelmezni...

– A Fidesz részéről azt is sérelmezték, hogy nem kérdezték meg a kormányt, mielőtt a jelentést kiadták.

– A jogi elemzést először a kormányhoz juttattuk el, ezt bármikor véleményezhetik, mégsem tették meg. A kormánynak módjában áll bebizonyítani, hogy tévedtünk, például azáltal, hogy nem hajtja végre a törvénycsomag általunk leginkább aggasztónak ítélt részeit, az internetes tartalomszolgáltatók kötelezettségeit vagy a kötelező válaszadás jogát szabályozó passzusokat. Mi megtettük a magunkét, most a kormányon a sor, hogy cselekedjen.

– Az említett két passzust időközben elhagyták vagy tompították. Ha menet közben változik a csomag, azt is figyelik? Ha véget ér ez az egész, készítenek új jelentést?

– Természetesen, ez a rendes eljárás. Ha látunk kormányzati szándékot, hogy az ajánlásainkat megfogadják, akkor azt nyilvánosan is elismerjük.

– Ön levélben fordult a magyar külügyminiszterhez a javaslatok visszavonását kérve. Martonyi János válaszolt már önnek?

– Nem. Remélem, lesz alkalmam találkozni vele és más kormányzati illetékesekkel, hogy segíthessek a törvényt összhangba hozni a nemzetközi normákkal, ugyanakkor nem szeretnék senkit presszionálni. Hangsúlyozom, nekünk a segítés a célunk, aminek része a kritika és az ajánlások megfogalmazása is. Ezzel a magyar társadalom javát kívánjuk szolgálni, semmi mást.

– Ön a CEU internetszabadságról szóló konferenciájára érkezett Budapestre. Tárgyal a kormányzattal is, ha már itt van?

– Nem kaptam tőlük meghívást, pedig értesítettem a kormányt, hogy itt vagyok Budapesten. Nem hivatalos megbeszélést folytattam viszont a magyar Médiahatóság vezetőjével.

– És Szalai Annamária önnek is elmondta, hogy szervezett akciónak tartja a kritikákat?

– Nagyon barátságos és együttműködő légkörben zajlott a beszélgetés, ilyesmit egy szóval sem említett. Felteszem, azért, mert ő is tudta, hogy nem igaz.

– Szalai Annamária azt is kifogásolta, hogy bezzeg, amikor újságírókat vertek az utcán, az EBESZ nem szólalt fel, sőt az elmúlt nyolc évben, vagyis a szocialista–liberális kormányzás korszakában, nem emeltek szót a hazai jogsértések ügyében. Tény, hogy a Freedom House ezt megtette, amikor legutóbbi éves jelentésében két ponttal rontott Magyarország osztályzatán, igaz, ezt a tavaly őszi rádiófrekvencia-botrány miatt tette. Ezeket az ügyeket nem tartották fontosnak kivizsgálni?

– Hogy mit vizsgálunk, az attól függ, mennyire súlyos jogsértésről van szó. Én idén március óta töltöm be a hivatalomat, nem tartom kizártnak, hogy az elődöm foglalkozott ilyen jellegű ügyekkel, ennek utána kell nézni. Sokszor nem nyilvánosan lépünk, ezt csak súlyosabb esetek ben tesszük meg. (Utánanéztünk, a médiabiztos tavalyi éves jelentésében egyetlen magyar vonatkozású ügy szerepel: az akkori médiatörvény-módosítási kísérlet kapcsán marasztaltak el, a sajtószabadsággal kapcsolatos vállalásokkal „nyilvánvalóan ellentétesnek” minősítve azt az azóta újraéledt elképzelést, hogy a médiakuratóriumokban csak pártdelegáltak kaphassanak helyet. – A szerk.)

– Szalai Annamáriánál maradva: volt már szerencséje kilenc évre kinevezett hatósági vezetővel találkozni?

– Ilyen máshol nem létezik. Olyan meg végképp nincs, hogy még meg is hosszabbítható a kilencéves mandátum.

– Arra viszont van példa, hogy állami vezető nevezzen ki közmédium-vezetőt, például Franciaországban, ahol az elnök nevezi ki a köztévé vezetőjét. Nálunk ez is felmerült kritikaként. Nekik szabad?

– Ezt Franciaország esetében is problémásnak ítéltük, fel is szólaltunk ellene. Más kérdés, hogy a francia kormány nem állította, hogy az ellenzék érdekében cselekszünk...

– Hol helyezné el Magyarországot az 56 EBESZ-tag sorában, ami a sajtószabadságot illeti?

– Jelentős különbségek vannak, szinte lehetetlen őket összehasonlítani. Egyes országokban az internet-hozzáférés, máshol az újságírók bebörtönzése a fő probléma. Véleményem szerint, ha tagja vagy az EU-nak, akkor példát kell mutatnod másoknak. Azt tapasztalom, amikor az úgynevezett új demokráciák, Azerbajdzsán, vagy a szülőhazám, Bosznia-Hercegovina kormányzati illetékeseivel tárgyalok, hogy sokszor hivatkoznak az új EU-tagállamokra, mondván, ha ők bármit megtehetnek... Ami viszont mind az 56 államban közös, az az, hogy aláírták az EBESZ vállalásait, köztük az információ szabad áramlásának, a médiapluralizmus alapértékeinek tiszteletben tartását...

Fogatlan "őrkutya"

A bécsi székhelyű Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) a világ legnagyobb biztonsági szervezete, összesen 56 állam a résztvevője.

Tevékenysége a biztonságpolitika minden területére kiterjed: fegyverzet-ellenőrzés, megelőző diplomácia, bizalom- és biztonságerősítő intézkedések, emberi és kisebbségi jogok, tolerancia, választási ellenőrzés, a demokratikus folyamatok támogatása, terrorizmus, gazdasági és környezetvédelmi ügyek.

Magyarország 1973-tól tagja a szervezetnek. Az EBESZ sajtószabadság-képviselője a részt vevő államok „őrkutyája”; amennyiben jogsértést észlel bármely tagállamban, nem hivatalos, illetve hivatalos csatornákon keresztül figyelmeztet az EBESZ-tagsággal vállalt kötelezettségek betartására, a szabadságjogok tiszteletben tartására, szankciókat azonban nem hozhat. A tisztséget 2004 és 2009 között Haraszti Miklós töltötte be.

„A magyar médiacsomag nem áll összhangban az EBESZ normáival”