Miért van börtönben Lakatos József?
Lakatos a család egyetlen keresője. Amióta bevitték, felesége éhezik. Nem tudják fizetni a számláikat, a villanyórájukat leszerelték. Ügyvédje szerint Lakatost azért vitték el, mert az egyik rendőr felismerni vélte a ruházatáról és az alakjáról. Két, a családtól független tanú is igazolta ugyanakkor, hogy nem vett részt az eseményekben. Lakatos azt állítja, az erőszakos cselekmények időpontjában otthon volt, és filmet nézett a számítógépén. A nyomozók le is foglalták a gépet, és megállapították: illegálisan telepített szoftverek is vannak rajta. (Magyarországon tíz telepített szoftverből négy illegális a HWSW informatikai magazinban közölt kutatás szerint – a szerk.)
A házkutatás során előkerült négy fegyver is: kettő engedély nélkül tartható gázpisztoly, kettő viszont engedélyköteles. Ezeket a sógorától kapta, még akkor, amikor még nem voltak engedélyhez kötve. Boós Tibor ügyvéd azt mondja: a két fegyverből az egyik működésképtelen, a másikat is csak hosszas erőlködés után tudta a fegyverszakértő elsütni. Lakatos dísznek használta a fegyvereket. Ugyanakkor az őt képviselő Boós Tibor szerint még ha a szoftverlopás és a lőfegyverrel visszaélés ténye fennállna is, akkor sem érthető, miért nem védekezhet szabadlábon védence, hiszen ezek az ügyek függetlenek a Suzuki megrongálásától, továbbá a „felfegyverkezve, csoportosan elkövetett, közösség elleni erőszak bűntettől”. Márpedig Lakatost november 16-án ezért helyezték előzetesbe.
A jogszabályok pontosan meghatározzák, mikor lehet valakit előzetesben tartani. „Információim szerint a nyomozás lezárult, tehát a folyamatos jelenlét nem indokolt. A nyomozás végével a tanúk befolyásolása, bizonyítékok elrejtésének veszélye sem áll már fenn. Lakatos Józsefet visszavárják a munkahelyére, ahol évek óta becsületesen dolgozik. A szökés pedig már csak azért sem valószínű, mert a család nagyon várja, hogy újra munkába állhasson, és rendezni tudják számláikat. Lakatos József esetében még az alapos gyanú sem áll meg, érthetetlen, miért van még most is előzetesben”, összegzi az ügyvéd, hozzátéve: a szintén előzetesben tartottak egymás ellen vallottak a Suzuki szétverése kapcsán, de egyikük sem említette Lakatos József nevét.
A Suzuki megrongálásáig hosszú út vezetett. Az etnikai konfliktusok egyik jellemző állomása volt az a helyi szocialista polgármester és a jegyző által az Országgyűlés házelnökéhez írt levél, amelyben a halálbüntetés visszaállítását kérik a képviselőktől. Ez 2008-ban történt. A kérést megelőzte egy gyilkosság: egy idős embert ölt meg egy férfi, aki lopni indult, de lebukott. A halálbüntetés visszaállításának szükségességét a polgármester azzal indokolta, hogy a településen a rendőrség tehetetlen bizonyos bűncselekménytípusokkal, például a terménylopással szemben, az elkövetők a település lakóit félelemben tartják. A helyiek közül sokan elmondják: a hetvenes években még csak 250 cigány élt a városban, ma már a lakosság közel fele roma. „A magyarság kezd eltűnni”, így egy helyi nyugdíjas, aki osztja a polgármester gondolatait a „megélhetési szaporodásról”.
Az amúgy is szűkös forrásokból tengődő családok életét nehezíti, hogy az önkormányzat inkasszót tesz a kommunális adóval tartozók számláira. Így még az a minimális jövedelem sem érkezik be, ami a családi pótlékból, anyasági ellátásokból, a nyugellátásból és segélyből adódna. Persze jogos az önkormányzat követelése, hiszen az adó mindenkire kötelező. A Dankó Pista utcában viszont nem értik az emberek, miért is kell fizetniük, amikor a romák lakta utcában nincs csatorna, ahová a szennyvíz folyhatna, ahogy út sincs, amit karban kéne tartani. A nyári inkasszóhullám megtépázta az embereket. A romák gyűjtést szerveztek egy hatgyerekes apának, akinek a havi jövedelme az inkasszóval tűnt el. A férfi egyik fia halálos beteg, rengeteget költ gyógyszerre. Amikor kiderült, hogy nem érkezett meg a jövedelme, föl akarta kötni magát. (A férfi seprűt köt az önkormányzatnak. A jövedelmére terhelték az adósságát.)
Ha nincs munka és nincs pénz, akkor a legtöbben kölcsönkérnek. Sajóbábonyban nem csak az uzsorás ad hitelt. Ad a cukrászda, az élelmiszerbolt, a kocsma is. „Katika néniről” is sokan mondják, hogy szintén ad hitelbe ezt-azt. „Katika néni” a boltvezetésen kívül a helyi MSZP képviselője. Állítólag az ő boltjában csattant el az a pofon, amit nem látott senki, és annak ellenére, hogy az üzlet be van kamerázva, felvétel sincs róla. Mondják, hogy ez a cigány ember által lekevert pofon indította el a történteket, de ez nem igaz. A pofon, ha volt, már vasárnap délelőtt csattant el, és akkorra már pattanásig feszült a helyzet Sajóbábonyban.
Egy nappal korábban ugyanis a Jobbik fórumot tartott, amelyet rövid időn belül zártkörűvé nyilvánítottak, miután a romák is megjelentek a pártrendezvény színteréül szolgáló iskola előtt. A párt szimpatizánsai közül többen is hordták a Magyar Gárda egyenruháját. A gárdistákkal „fűszerezett” jobbikos fórum rendőri védelme ismerős volt a bábonyi romáknak. Nagyon hasonló alakzatban védték ugyanis a rendőrök a gárda rendezvényét egy évvel korábban Szikszón is. Már ott is úgy tűnt az odasereglő romáknak, hogy valójában nem is őket védik a gárdistáktól, hanem fordítva: a betiltott szervezetet védik a romáktól.
Nem tudni, hogy pontosan kik, de tény: a romák nagy részét már a fórum előtt és az után is folyamatosan heccelték. Egyesek szerint olyan helyi jobbikos szimpatizánsok, akiknek érdekükben állt pártjuk rendezvényét feldühített romákkal reklámozni. Mások azt mondják, hogy a „bajkeverő” bábonyi romák – bőven vannak ilyenek – provokálták az embereket, hogy a zűrös ügyeikről, a vasazásról, a lopásokról tereljék el a figyelmet. Mindez a romák elleni sorozatgyilkosságok idején történt. Könnyű volt felheccelni az embereket, könnyű volt velük elhitetni még a legabszurdabb dolgokat is.
Kattintson a képre, galéria nyílik!
Erről a sajóbábonyi háziorvos, Kerekes Ferenc (Lakatos munkáltatója) így beszél: „A fórum napján nem voltam otthon, másnap délután (vasárnap, az összecsapás napján – a szerk.) érkeztem haza, de nem jutottam el, csak a sportpályáig. Egyszer csak látom, hogy a cigánysor felől jönnek emberek, kiabálva. Az első vonalból jól ismertem a férfiakat, harminc éve vagyok háziorvos itt, gyerekkoruk óta ismerem őket. Azt kiabálták, jön a gárda megölni a gyerekeinket. Nagyon idegesek voltak, majdnem sírtak. Mondtam nekik, hogy menjenek haza, senki sem akarja megölni a gyerekeiket. Engem nagyon felháborított, hogy így felheccelték őket. Ez gazemberség. Rájöttem, hogy épp a dzsumbujban állok, elindultam rendőri segítséget kérni, hogy együtt csitíthassuk le az embereket. Találkoztam a polgármesterrel is, szóltam neki, Imre, menjünk, és állítsuk meg őket, de ő eltűnt. Közben az emberek egyre idegesebbek lettek, köztük sokan ittasok is voltak”.
Az emberek nem mentek haza, tüzeket gyújtottak, mert azt a hírt kapták, jönnek a gárdisták. És jöttek is, mert az iskolai rendezvény után a Jobbik helyi vezetője és az egyik önkormányzati képviselő is halálos fenyegetést kapott. Az interneten pedig hamar híre ment, hogy Sajóbábonyba várják a gárdistákat és a szimpatizánsokat, hogy „megvédjék a megfenyegetetteket”. Kállai Ernő kisebbségi ombudsman utólagos vizsgálata és a helyiek beszámolója is azt támasztja alá, hogy az előző napi konfliktus ellenére a rendőrség nem volt kellő létszámban jelen a településen. Több szemtanú is arról számolt be, hogy egymás után érkeztek a Jobbik szimpatizánsainak autói, konvojban. Elöl haladt az a bizonyos piros Suzuki. A romák közül néhányan felismerték a vezetőjében azt az asszonyt, aki a gárda szikszói vonulásán is jelen volt.
Az sem világos, hogy miért nem tartóztatták fel a jobbikos szimpatizánsok konvojban érkező autóit. A bábonyiak azt mondják, Miskolcról egy úton lehet bejönni a településre és e szakaszon három olyan pont is van, ahol el lehetett volna terelni az autókat. Akárhogyan is, a tömegből néhányan kiváltak, és nekiestek a konvoj elején haladó és a romák lakta utcák felé közelítő autónak. (Tartja magát egy történet egy roma fiúról, akit a Suzuki véletlenül elsodort, és eltört a lába. E hír valóságtartalmáról nem sikerült meggyőződnünk.)
Szemtanúk állítják, hogy amikor a kocsit megtámadták, még csak két rendőr volt jelen. „Ezt követően nagy erővel a településre vonult a miskolci, illetve Miskolc környéki rendőri állomány. A helyszínt műveleti területté nyilvánították, ahová a felállított »zárási ponton« át lehetett bemenni”, áll Kállai Ernő jelentésében. A történteket az általunk megkérdezett romák ugyanígy mesélik, igaz, ők hozzáteszik: a rendőrök ekkor már képesek voltak gyorsan rendet tenni, hatékonyak voltak, ezért érthetetlen, miért várta meg az a két rendőr, hogy eszkalálódjanak az események. „Semmivel nem akadályozták meg, hogy az a néhány ember az autónak essen. A rendőröknél lőfegyver volt, de még riasztólövést sem adtak le”, mondja egy az eseményeket jól ismerő férfi.
Az iskolában tartott rendezvény kapcsán kialakult feszültségnek nem szükségszerűen kellett tehát erőszakba torkollania. „A megfelelő – és egyébként a település közelében rendelkezésre álló – rendfenntartó erők kellő időben való átirányítása esetén megakadályozható lett volna a romák által fenyegetőnek tartott gépjárművek megjelenése, illetve megelőzhető lett volna a támadó jellegű cselekmények bekövetkezése”, írja jelentésében Kállai Ernő.
Szerettük volna megtudni, hogy az ORFK miként értékeli az ombudsman észrevételeit. Miként azt is, indult-e belső vizsgálat. Mindössze annyit tudtunk meg, hogy „a munkaanyagban szereplő szemléleti megközelítések, a megállapítások és az ombudsman felvetései sok helyen egyeznek, máshol eltérnek a rendőrség álláspontjától”. Az ORFK sajtóosztálya úgy tájékoztatott: a rendőrség sikerrel avatkozott közbe, „ezért sikerült megfékezni a spontán kialakult helyzet további, a közbiztonságot veszélyeztető mértékűvé válását”. A sajóbábonyiak ezt nem fogadják el, szerintük a rendőrség megtehette volna, hogy már jóval a kocsi szétverése előtt közbelép. A romák hozzáteszik: a Jobbikból és a szimpatizánsainak köréből senki nem ül. Vajon miért?, kérdik. Kállai Ernő nem tud további lépéseket tenni, erre konkrét bizonyítékok híján nincs módja. A „konkrét bizonyítékok” a rendőrségnél vannak, de azokat a hivatal nem kaphatja meg, az ORFK szerint „erre már nincs jogköre” az ombudsmannak. Kállai azt mondja: a rendőrség a jelentésére írt válaszában alig ejt szót a konkrét ügyről, viszont részletesen felsorolja, hogy általánosságban miket tesz hasonló konfliktusok megelőzésére.
A B-A-Z megyei bíróság tájékoztatása szerint Lakatos József másodrendű vádlottként szerepel az ügyben. Előzetes fogva tartását az indokolja, hogy fennáll a szökés, illetve a tanúbefolyásolás veszélye. Arra a kérdésünkre, valóban fennáll-e a valós veszélye annak, hogy egy rendőrt befolyásolna (hiszen csak egy rendőr vélte őt felismerni az események helyszínén), nem kaptunk választ, mint ahogy arra sem, hogy ha Lakatost visszavárja a munkaadója, miért akarna megszökni. Az egyébként büntetlen előéletű férfi védője azt mondja, védencével kapcsolatos állításaira nem reagál a bíróság: „Süketek párbeszéde zajlik. A bíróság monologizál, teljes figyelmen kívül hagyja a kifogásainkat”.
„Mintha a falnak beszélne”
Kádár András Kristóf, a Magyar Helsinki Bizottság elnöke a konkrét ügyről nem kíván nyilatkozni, de úgy véli: a probléma nem ismeretlen a magyar büntetőeljárásokban. A bíróságok az esetek túlnyomó részében az ügyészség indítványának megfelelően döntenek. Indokolatlanul elhúzódó előzetes letartóztatások miatt már többször elmarasztalta Magyarországot a strasbourgi emberi jogi bíróság is. Szinte minden súlyosabb ügyre ráhúzható, hogy a „a várható büntetés súlya megalapozza a szökés veszélyét”, a bírák gyakran ezzel a szöveggel indokolják a fogvatartás fenntartását, a gyanúsított személyes körülményeinek egyéniesített vizsgálatát pedig nem végzik el.
Kádár szerint „az ügyvéd csak mondja, mondja, de mintha a falnak beszélne”. A bíró számára sokkal kockázatosabb kiengedni valakit: ha nem teszi, annak a számára nem lesz következménye még akkor sem, ha utóbb felmentik az érintettet, ha viszont megszökik, akinek a letartóztatását megszünteti, abból kellemetlensége származhat. „Kényelem vagy félelem. Ez állhat az ilyen sematikus döntések hátterében. Sokszor hiányzik az erős szakmai ethosz, amely alapján a bíró egy súlyosabb cselekmény esetén is ténylegesen és alaposan megfontolja: a gyanúsított vagy vádlott személyes körülményei valóban megalapozzák-e a szökés veszélyét, és ha nem, akkor – kockázat ide vagy oda – megszünteti a letartóztatást.”
Annak érdekében, hogy rávilágítson a problémára, a Helsinki Bizottság több ilyen ügyet vitt Strasbourgba, remélve, hogy ha majd egymást követik a magyar hatóságokat elmarasztaló döntések, az illetékesek is észbe kapnak, és megvizsgálják, hogyan lehetne javítani a bírói gyakorlaton.
