A bírálatot a vádhatóságnak címezte, amely megítélése szerint futni hagyott adócsalás gyanújába keveredett, a Fideszszel kapcsolatba hozható vállalkozókat. Több szakmai szervezet nyilatkozata szerint ugyancsak veszélybe került a bírói függetlenség – például a költségvetési támogatás megkurtításával. A Legfelsőbb Bíróság akkori elnöke átgondolatlannak és felelőtlennek minősítette a közleményt, mondván, az efféle nyilatkozat „csak arra alkalmas, hogy fokozza a bírói függetlenséggel kapcsolatos, napjainkban eléggé gyakori téves elképzeléseket”.

Ma már a hivatalban levő főbíró véli úgy, hogy veszélyben az igazságszolgáltatás függetlensége. A nyilvánosságot amúgy inkább kerülő Baka András megszólalásának oka, hogy egy parlamenti vizsgálóbizottság konkrét bírósági eljárásokat vizsgálna, és szerdai ülésére a Fővárosi Bíróság büntető kollégiumának vezetőjét is megidézte. Azt szeretnék megtudni, hogy miként születtek a 2006. őszi zavargások résztvevőinek előzetes letartóztatásáról hozott – másodfokon rendre megváltoztatott – döntések. Vagyis: az egyik független hatalmi ág egy másik tevékenységét kívánja megítélni. Ez jogállamban képtelenség.

Politikusok és bírósági vezetők között korábban is voltak ütközések. Összekülönböztek azon, jár-e a főbírónak személyi védelem, vagy hogy az újonnan kinevezett miniszterelnöknek kell-e a legfőbb bírót hivatalában felkeresnie, vagy fordítva. (A presztízsvita miatt a tervezetthez képest évekkel később álltak fel az ítélőtáblák.) Megtörtént, hogy kormányfő konkrét ítéletet bírált, sőt kifejtette: másodfokon milyen verdiktet vár el. A Markó utcából ekkor visszaszóltak, hogy erre nincs hatásköre. Esetenként viszont a bírák lépték át a határt. Például egy volt megyei elnök az aktuális kormányfőnek üzent: „nyilván az aggasztja”, hogy felelősségre vonások következhetnek. Ugyanez az elnök – néhány kollégája társaságában – pár éve ellenzéki parlamenti képviselőkkel találkozott, hogy a bíróságok jövőjéről értekezzenek. Egy, inkább a másik oldalhoz közeli bíró pedig politikai nyilatkozatot írt alá. De az élet ettől még ment tovább. Most fordulat következett be. A politika nemcsak „beszólt” a független igazságszolgáltatásnak, hanem mindjárt vizsgálódni – és tán ítélkezni – is akar a parlamenti bizottság elé citálva egy bírót. Az ő vezetői felelősségét firtatni sem ördögtől való, de csak a maga rendje szerint. Ha egyszer tévedtek bírók, kollégáik másodfokon teszik helyre az ügyet, ha sorozatosan melléfognak, szakmai grémiumok tessékelik ki az alkalmatlanokat a bírói karból. Másként a bíró a politika kiszolgálójává silányulna. Valóban sok viszont a tisztázatlan kérdés. Szabályozatlan a parlamenti vizsgálóbizottságok hatásköre, van bizonytalanság a bírák politikai szerepvállalása körül. Ellenzéki képviselőkkel megyei elnöki minőségben kvaterkázni bocsánatos bűn, de ha valaki a parlamenti bizottság Baka által is kifogásolt eljárását vitatja – miként tette azt a hónap elején a Fővárosi Bíróság tanácselnöke –, fegyelmit kap. Megint éghet az arcunk…