A kortársak részére pedig abban az értelemben intelem, hogy megvan, megőrizhető az értelmes, cselekvő élet esélye. S mivel korábbi jegyzeteim példatárában főként férfiak tűntek föl, az arányt javítandó, ezúttal majd kizárólag tudós nőket említek. Méghozzá most csak magyarokat.

Heller Ágnes, a világhírű filozófus, Lukács György tanítványa, majd a Budapesti Iskola néven ismertté vált szellemi kör, műhely egyik vezéralakja például csaknem tucatnyi könyvet írt ötven fölött, közöttük egész életműve jelentős darabjait. S aki – sokadik elismerésként – épp azidén kapta meg a Goethe-érmet, ezt a magas német kitüntetést. Hihetetlen energiával járta, járja a világot, azt hiszem, az Antarktiszt leszámítva nincs olyan földrész, amelynek nagy városaiban ne tartott volna előadást.

Hosszú éveken át „ingázott” New York és Budapest között, ugyanis mindkét városban tanított, s időről időre megfordult Ausztráliában is, ahol az egyik melbourne-i egyetem egykori tanáraként szintén megannyi tanítványa van. Ráadásul máig szenvedélyesen érdeklik a közügyek, az aktuális dilemmákról, konfliktusokról, a sokakat foglalkoztató kérdésekről – miként ezt különféle lapoknak adott interjúi, rádiós és televíziós szereplései tanúsítják – átgondolt, koherens és eredeti véleménye van, amelyre mindig érdemes figyelni. Aki valamennyire is ismeri, jól tudja, mozgékonysága, rugalmassága egyszerűen bámulatra méltó, öltözködési szokásai pedig semmiképp sem mondhatók konvencionálisnak.

Nem kevésbé legendás személyiség Ormos Mária történész akadémikus sem, aki legnagyobb ívű műveit (például Mussolini átfogó politikai életrajzát) épp a mellékletünk címében szereplő életkorban alkotta meg. De ebben a periódusban vált egyetemi vezetővé, a magyar felsőoktatás egyik meghatározó szereplőjévé s a tudományos mellett még a politikai közélet aktív és formátumos résztvevőjévé is, a rendszerváltást igenlő baloldaliak fontos alakjává. Ma sem fél a vitától, netán a konfliktustól, az olyan – meggyőződésévé vált – nézetek nyilvános képviseletétől, amelyek esetleg népszerűtlenek az aktuális közönsége számára.

Feltétlenül helye van ebben a sorban Ferge Zsuzsa szociológus akadémikusnak is. Mindaz, amit Heller Ágnes vagy Ormos Mária tudományos aktivitásáról írtunk, rá is hiánytalanul érvényes. Miként a közéleti elköteleződés sem hiányzik életéből. „Igazából az foglalkoztat, foglalkoztatott mindig is a legjobban, hogy miért olyan egyenlőtlen és igazságtalan a világ, amilyen” – mondja egy interjújában. S példaadó az, ahogyan a szegénység, az egyenlőtlenségek szakmai elemzésén, az okok feltárásán túl a mindennapokban is odaáll a kiszolgáltatottak, az elesettek, a nélkülözők mellé. Közprogramokban vesz részt, a nyilvánosság különböző fórumain pedig rendszeresen figyelmeztet a szegénység, kiváltképp a gyermekszegénység tarthatatlanságára. Így teremtve meg élete és műve tökéletes összhangját.