– A béka feneke alatt van ez a falu, nincs egy fillér sem a kasszában, adósság viszont akad jócskán. Nem csoda, hogy alig akad ember, aki képviselő akarna itt lenni – mondja Horváth Lászlóné, Ibolya néni a Zala megyei Salomvár boltja előtt.

– Odáig jutottunk, hogy már a falunap is elmarad, mert nincs rá pénz – veszi át a szót az üzletből kilépő idős asszony, s felindultan magyarázza: – Az elmúlt években kudarcot kudarcra halmoztak a községházán, voltak nagy tervek, álmok, de egyikből sem lett semmi. Már a csőd szélén áll a falu, ráadásul több peres ügyünk is van. Érthető, hogy nem vonzó most a képviselői tisztség.

Bárkit kérdezünk is a hatszáz lakosú, Zalaegerszeghez közeli faluban, a megszólítottak kivétel nélkül úgy vélik: a falu anyagi helyzete, s több bírósági ügye vezetett ahhoz, hogy az országban példátlan módon, kellő számú jelölt híján elmarad október harmadikán a képviselő-választás. A négy posztra ugyanis csak hárman jelentkeztek. Emiatt októberben –négy független jelölt közül –kizárólag polgármestert választanak majd a helyiek, a jelenlegi képviselők pedig a helyükön maradnak a négy hónapon belül sorra kerülő időközi választásig.

A salomvári jelölthiány okairól sokat elárul az: jókora támogatottsága, többek buzdítása ellenére sem indul újra a polgármesteri tisztségért a falu 2006-ban megválasztott vezetője, Csáky István. Azzal indokolja döntését: felőrölte erejét az elődeitől megörökölt zűrös ügyek sokasága, az adósság kezelése, s hogy hiába küzdött, egyszerűen nem tudta „gatyába rázni a falut”.

– A község önhikis, évente hatvanmillió forintból gazdálkodhat, az idén több mint húszmillió hiánnyal számolunk. Ehhez képest egy nemrégiben első fokon elbukott per miatt várhatóan legalább huszonötmilliót kellene kifizetnünk. Nem kell magyaráznom, hogy ez a falu csődjét jelentené – jelzi a gondok mértékét a polgármester, mielőtt belefogna a falu eladósodásának történetébe.

Mint meséli, az ezredforduló után az akkori testület eltökélte, hogy termálfürdőt épít a faluban. Az önkormányzat közművesítette a fürdőnek kiszemelt területet, majd – a polgármester szerint nem kellő körültekintés után – közös céget alapított egy befektetővel. A vállalkozóról azonban kiderült, hogy kókler: nem volt pénze a beruházásra. Később aztán jelentkezett egy másik befektető, aki kivásárolta a cégből a vállalkozót, s azt ígérte: felépít egy idősotthont a faluban, majd utána létrehozza a termálfürdőt is. Ezekből a tervekből sem lett semmi.

– Ha csak a fürdő miatt közművesített telkeket bukná el a falu, nem is panaszkodnék –mondja a polgármester, s azzal folytatja: – Megválasztásom után derült ki, hogy a falu korábbi jegyzője, máig nem tudni, miért, egy hamis képviselő-testületi felhatalmazás alapján a község nevében több építési tervet is megrendelt egy tervezőirodától a vállalkozó által ígért idősotthonhoz. Mára jogerős bírósági ítélet szól arról, hogy a jegyző hamisította a testületi felhatalmazást. Ennek ellenére egy másik perben a bíróság első fokon úgy döntött, hogy az önkormányzatnak, a jegyző munkáltatójának állnia kell a megrendelt tervek árát, tizenötmillió forintot, valamint a többéves kamatot és a perköltséget. Ez összesen durván huszonötmillió. Ha az ítélet jogerős lesz, a falu tönkremegy.

Csáky István megemlíti azt is: mindezek mellett még pereskednek a fürdőt, otthont ígérő vállalkozóval is, akivel mind a mai napig közös cége van a falunak. A gyanú szerint ugyanis szolgálati autóra költötte a cég törzstőkéjét, emellett elhanyagolta a társaság könyvelését, ami miatt több százezres bírságot rótt ki az adóhivatal.

A megkérdezett képviselőés polgármesterjelöltek kivétel nélkül azt mondják, tisztában vannak a község katasztrofális helyzetével, mégis bíznak abban, hogy sikerülhet valamiképp rendet tenni. Egyikük úgy fogalmaz jelöltsége kapcsán: „Attól nem oldódik meg semmi, hogy ölbe tett kézzel várjuk a csodát.” Egy másik jelölt azzal indokolja indulását: „Megpróbálom a lehetetlent”. Arról, hogy miként képzelik a rendrakást, csak általánosságban beszélnek a jelöltek, van, aki a falu lakosságának összefogásában bízik, más a felelősök felkutatását, elszámoltatását ígéri.

Az elhalasztott salomvári képviselő-választásról, a jelöltek „tanácstalan” kampányáról így foglalja össze véleményét a salomvári Kurta Kocsma előtt megszólított férfi:

– Nem az a furcsa, hogy kevés a jelölt. Az a különös, hogy van még salomvári, aki képviselő akar lenni.

„Attól nem oldódik meg semmi, hogy ölbe tett kézzel várjuk a csodát”