Az egyik legelterjedtebb egészségügyi tévhit szerint a felnőtt agysejtek nem tudnak megújulni: ami az élet folyamán valamiért elhal közülük, az utána már hiányozni fog, mert nincs utánpótlás. Sokan az idősebb korban jelentkező memóriazavarokat, súlyosabb esetben szellemi hanyatlást (demenciát) is ennek a rovására írják, mondván: ha nincs elegendő működőképes agysejt, akkor nem lehet csodálkozni rajta, ha maga az agy sem működik problémamentesen. Nos, úgy tűnik, hogy az újabb tudományos eredmények kapcsán ettől a népszerű, de a valóságalapot nagy valószínűséggel nélkülöző elmélettől el kell búcsúznunk: néhány izgalmas, de nem teljesen egyértelmű tanulmány után 2008-ban a göteborgi Sahlgrenska klinikán világos bizonyítékot találtak rá, hogy az agysejtek felnőttkorban is regenerálódnak. Ami egyrészt megnyitotta az utat több, eddig gyógyíthatatlannak hitt kór reparálása felé, másrészt pedig megalapozta azt a vélekedést, hogy az időskori szellemi leépülésben nincs semmi sorsszerű: ha romlik a memória vagy valamelyik másik agyi funkció, annak többnyire konkrét, kiküszöbölhető oka van.

Maga a felfedezés voltaképpen a véletlennek köszönhető: olyan rákbetegeknél, akik a terápia során bromodeoxyuridininjekciót kaptak, azt figyelték meg, hogy új idegsejtek kezdenek képződni az agynak a szaglásért felelős szegmensében. Ezzel nemcsak az vált világossá, hogy a regeneráció lehetséges, hanem az is, hogy a folyamat stimulálható. Mindezek tudatában most úgy tűnik, mintha az agy bizonyos szempontból egy izomhoz hasonlítana: ha nem használjuk, idővel elsatnyul, ám a szinten tartására, sőt a fejlesztésére is van mód – akár idősebb korban is.

A tudomány az utóbbi két évben a korábbinál is intenzívebben dolgozik azon, hogy kiderítse, mire van szüksége az agynak ahhoz, hogy a lehető legtovább fiatal és friss maradjon. Az egyik kulcsmomentumnak meghökkentő módon az alvás látszik: ahhoz, hogy az agy tanulékonysága ne csökkenjen, nélkülözhetetlen a rendszeres, kiegyensúlyozott és megfelelő mennyiségű éjszakai pihenés. (Hogy ez mennyi, az erősen személyfüggő, a rendszeresség és az időzítés azonban létfontosságú: aludni éjjel, sötétben kell, és lehetőleg mindennap ugyanabban az idősávban.)

Meghökkentőnek tűnik, de sok múlhat a fogazaton is. Ezt amerikai tudósok bizonyították be: az elsőként a Journal of Dental Research című szaklapban közölt, majd az egész világsajtót körbejáró eredményeik szerint a szájüreg betegségei kockázati tényezői lehetnek a szellemi teljesítőképesség időskori hanyatlásának. A vizsgálathoz kiválasztott, 75–98 éves pácienseknél azt kutatták, hogy a fogatlanság és a memória állapota között van-e összefüggés. Kiderült, hogy van: a kutatás során az egyik kísérletben a résztvevőknek tíz szót mondtak el, majd öt perc szünet után meghallgatták, hogy hány szóra emlékeztek – 75 éves korban a még legalább tíz saját foggal rendelkező emberek átlagosan 5,5 szót tudtak felidézni, míg azok, akiknek kilencnél kevesebb foga volt, csak hármat tudtak visszamondani. A teljesen fogatlanok pedig a fölolvasott szavakból csak egy-kettőre tudtak visszaemlékezni. Hogy pontosan miért, az egyelőre nem világos, de annyi bizonyos, hogy a fogak állapota nagyban függ az „előélet” olyan tényezőitől, amelyek az agyműködés alakulására is hatással lehetnek: a szívbetegségek, a szélütés, a cukorbaj, a tüdőbetegségek, a koraszülöttség és a kis születési testtömeg mind összefüggésben lehet a rossz szájüregi állapottal, és persze az agynak sem használ. Vagyis minél jobban tud – és akar – valaki vigyázni az egészségére az életkor kezdeti és középső szakaszában, annál jobb esélye lesz az agyának (is) arra, hogy sokáig fitt maradjon.

Maga az esély azonban az általános egészségőrzésen túl is sokféleképpen növelhető. A rendszeres testmozgásnak (netán a sportolásnak) a kielégítő agyi vérellátás megőrzésében, a meszesedések megelőzésében lehet szerepe, és az utóbbihoz a megfelelő étrend is hozzájárulhat. Az agy szempontjából már a napi 10-20 percnyi séta vagy egyemeletnyi lépcsőjárás is elegendő lehet. Aki „testre szabottabb” tréninget szeretne, megpróbálkozhat a mostanában egyre divatosabb agytornákkal – ezeknek azonban nem sok közük van a mozgáshoz. Az agyat elsősorban tanulással és intenzív igénybevétellel lehet tornáztatni: remek módszer például, ha belefogunk egy idegen nyelv elsajátításába (akár úgy is, hogy mindennap memorizálunk egy oldalt a zsebszótárból), illetve, ha rákapunk a keresztrejtvényre vagy a sudokura. Ugyanilyen hasznos lehet az ismételt relaxáció (ez biztosítja a lazítást az erősebb igénybevétel után).

A relaxálás bevezetésére mindenképpen sort kell keríteni, ha a rövid távú memória romlását tapasztaljuk: az agynak szüksége van rá, hogy időről időre ellazuljon – a memóriaproblémák a túlzott egyoldalú igénybevétel, illetve a „stresszeltség” jelei is lehetnek. A relaxáció logikus kiegészítője lehet a pozitív gondolkodás tréning: ilyenkor célszerű olyan dolgokra vagy személyekre gondolni, amiket vagy akiket szeretünk. Kifejezetten ellenjavallt ugyanakkor a monoton tevékenység, az unalmas környezet, az ingerszegény életvitel és a negatív hozzáállás (például a tartós düh vagy frusztráció).

Visszatérve még egy pillanatig a vérellátásra: ennek romlását a leggyakrabban a túlsúly okozza – ha tehát azt érezzük, hogy az agyunk mintha „nem lenne a régi”, a legkézenfekvőbb első lépés egy óvatos fogyókúra lehet, kiegészítve esetleg egy átmeneti vegetáriánus periódussal. Ami pedig a táplálkozás egyéb vonatkozásait illeti, a napi 1,5-2 liternyi folyadék elsősorban azért fontos, mert a sejtek jó vérellátásához ez is hozzájárul. Erre különösen azért kell figyelni, mert az életkorral gyakran csökken a szomjúságérzetünk. Az agysejtek kondíciójának megőrzéséhez az is hasznos, ha folyamatosan ellátjuk őket speciális tápanyagokkal. Olajos magvak, gabonafélék, gyümölcsök, zöldségek biztosítják elsősorban azokat a zsírokat, vitaminokat és ásványi anyagokat, amelyekre az agyunknak szüksége van – folyamatosan, az első életévtől egészen az utolsóig.