Az Országgyűlés emberi jogi bizottságának jogsértéseket vizsgáló albizottságában főként a fővárosban 2006 őszén első fokon tömegesen, mintegy másfél száz ember esetében elrendelt, majd pár hét múlva másodfokon kilencven százalékban megszüntetett előzetes letartóztatások miatt bírálták az igazságszolgáltatást. Az ügyészek, bírók felelősségének, alkalmasságának vizsgálatát szorgalmazták, azzal, hogy ami akkor történt, több volt, mint hiba, akik pedig részt vettek benne, azoknak nincs helyük rendőrségen, ügyészségen, bíróságon. Baka András, a Legfelsőbb Bíróság és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) elnöke ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: az Országgyűlés vizsgálóbizottságai a parlamenti ellenőrzés fontos eszközei, de az Alkotmánybíróság már 2003-ban arra figyelmeztetett, hogy ez a jogintézmény nálunk szabályozatlan. A parlamenti vizsgálóbizottság tevékenysége ott végződik, ahol a hatalmi ágak elválasztásának határai kezdődnek. Hozzátette: igaz ugyan, hogy a vizsgálóbizottságok ülésén mindenki köteles részt venni, a kért tájékoztatást megadni, de minden bírót kötnek a rá vonatkozó szabályok, így konkrét ügyben nem adhat felvilágosítást.

– Egy másik, meglehetősen nehezen kezelhető probléma, ha a bizottság iratokat kér a bíróságtól – mondta a főbíró, akinek ezzel kapcsolatban az a határozott meggyőződése, hogy konkrét bírósági ügyek iratai a büntetőeljárási szabályok értelmében nem adhatók ki.

Ha a vizsgálóbizottságok öszszetételét, eljárását, a bizottságnak más hatalmi ághoz való viszonyát nem szabályozza törvény, akkor fennáll annak a veszélye, hogy tevékenysége túlterjeszkedik lehetséges kompetenciáján. Az Alkotmánybíróság leszögezte, hogy „nincsen az Országgyűlésnek alárendelt hatalmi ág, s egyik hatalmi ág sem vonhatja el a másik jogosítványait”, mondta a főbíró.