Az alagút folyamatosan közelít a Balaton felé
„A rekordmennyiségű csapadékáldással járó májusi–júniusi esőzések közel ötven olyan településen okoztak földtani katasztrófát, földcsuszamlást, partfalomlást, pincebeszakadást, amelyeknél eddig ilyen probléma nem fordult elő. A károk összege július közepéig elérte a 7,1 milliárd forintot” – tájékoztatta lapunkat Oszvald Tamás, a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal főosztályvezető-helyettese, aki szerint döntően a lösz-, illetve agyagrétegek mozdultak meg.
A lösztakaró önmagában semmiféle problémát nem jelent, akkor válik veszélyessé, amikor a jelentős csapadéktól a tömege megnő, összerogy, vagy ha agyagréteg van alul, akkor azon megcsúszik. Hazánkban a Balatont veszik körbe, illetve a Duna nyugati partját kísérik látványos löszfalak, de az ország területének közel felén a felszínen lösz található. Ezeken a területeken Oszvald Tamás szerint már nem is rendezésre, hanem veszélyelhárításra lenne szükség. Mint például Százhalombattán.
Az óvárosi Turul utcában három családi ház vált életveszélyessé május végén, miután a soha nem látott mennyiségű csapadék átáztatta a löszt, és megcsúszott a lejtő. Az épületeket nem lehet megmenteni, a családokat lakótelepi szükséglakásokba költöztették. Az országos Pince és Partfal Veszélyelhárítási Szakértői Bizottság a legveszélyesebb kategóriába sorolta az eseményt, amely alapján a város a helyreállításhoz támogatást igényelhet a központi vis maior alapból.
A megcsúszott partfal alatti és feletti ingatlanok védelme érdekében kidolgozott műszaki megoldás becsült költsége 187 millió forint, amelynek 70 százalékára lehet pályázatot benyújtani. Ugyanakkor a hivatal műszaki irodája arra tett javaslatot, hogy – mivel a Turul utcai lakóingatlanokat nem lehet helyreállítani – szerezze meg tulajdonjogukat a város, zárja le a területet, és végezze el a szükséges beavatkozásokat.
A löszös területeken rézsű építésével és a talajt megkötő növényzet telepítésével akadályozhatják meg a löszfalak omlását, már ha jut rá megfelelő anyagi forrás. Az elmúlt években erre nem volt pénz. Pénzre pedig most nagy szükség lenne: az elmúlt időszak csapadékos időjárása felgyorsította a földmozgásokat, a potenciális veszélyforrást jelentő területek csaknem mindegyikén romlott a helyzet. Míg 2009-ben 114 káreseményt jeleztek a pince- és partfalvédelmi bizottságnál, idén július 15-ig ez a szám már 400-nál jár. Oszvald Tamás szerint sokkal kisebbek lennének a károk, ha betartanák azt a szakmai ajánlást, hogy a löszfal szélétől számítva a partfal magasságával egyező távolságban nem lehetne építkezni. Szükség lenne a települések földtani felmérésére. Ennek során meghatározhatnák, hogy hova nem lehet kiadni építési engedélyt.
Egy program keretében évi százötvenmillió forintból 70-100 település térképezése lenne megoldható. Így is közel 10 évig tartana a 943, földtani veszélyforrással érintett település feltérképezése. Továbbra sincs megoldás a korábban felhúzott épületekre, építményekre. A balatonakarattyai alagút évente egy-két centimétert közelít a Balaton felé, a balatonvilágosi vasútállomás is csúszik a tó felé. A domboldalak mozgásával küzd Hollóháza – itt 1999-ben volt egy nagy földcsuszamlás –, Ercsi és Rácalmás is. Jelenleg a Miskolc melletti Harsány iskolája van a legnagyobb veszélyben – itt egy domb csúszik az iskolára.
Ugyancsak állandó problémát jelent a közműhálózat építése. Az elmúlt másfél évtizedben legalább száz alkalommal fordult elő, hogy a nem szigetelt csatornahálózat miatt pincék omlottak be. A helytelenül vagy egyáltalán nem tömörített közműárkok felszín alatti csatornaként működnek, és olyan területekre vezetik a vizet, ahol az földcsuszamlást, partfalomlást, pincebeszakadást okoz.
