Közmédia: a változás, 'amitől nem kell félni'
Közmédiumok tulajdonosi testületei, gazdasági felügyelete, vagyona; a média hatósági felügyelete – mind kipipálva. Az Orbán-kormány megalakulása után sürgősséggel beterjesztett médiacsomag utolsó elemei várnak már csak elfogadásra, így belátható időn belül teljesülhet a Fidesz egyik régi vágya: a hazai médiaviszonyok gyökeres átalakítása.
Miközben a Fidesz rendre a „szabad és független közszolgálati médiaszolgáltatás, valamint a szólás- és sajtószabadság, és a tájékoztatás függetlenségének, kiegyensúlyozottságának, illetve tárgyilagosságának garantálását” és hasonló célokat deklarált a médiacsomagjában, az elfogadott intézkedések közül jó néhányban ezzel éppen ellentétes szándékokat véltek felfedezni a csomagot vehemensen bíráló nemzetközi és hazai szakmai szervezetek.
Mindenesetre figyelemre méltóan gyorsan, négy hónap alatt, sikerült a teljes közszolgálati médiát és a médiafelügyeletet átalakítaniuk, úgy, hogy abba a szakmának nem sok beleszólása volt – leszámítva, hogy néhány, nagy felháborodást kiváltó szabályt (kötelező regisztráció, kötelező válaszadási jog, blogok tájékoztatási kötelezettsége stb.) a szakmára tekintettel elhagytak.
Az Orbán-kormány a médiafelügyelettel kezdte az átrendezést, amikor is a hírközlési felügyelet és az ORTT összevonásával létrehozta az új médiahatóságot, élén egy miniszterelnöki kinevezettel: Szalai Annamária fideszes médiapolitikussal, aki kilenc évre kapta megbízatását. A médiahatóság ugyanakkor csak az ősz második felében lesz igazán működőképes, ekkorra megválasztják a médiatanács tagjait (szintén kilenc évre), vagyis csak ezt követően kezdhetnek hozzá az érdemi munkához (ami többek között a többtucatnyi lejárt rádiófrekvencia pályáztatásánál lehet érdekes).
Még október elején megválasztja a parlament a négy közszolgálati médium: a Duna TV, a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és a Magyar Távirati Iroda összevont közalapítványának kuratóriumi tagjait – a változatosság kedvéért, kilenc évre.
A közös közalapítvány lenne hivatott a közszolgálati médiaszolgáltatók tulajdonosaként gondoskodni a közszolgálati műsorszolgáltatás követelményeinek érvényesüléséről. A közalapítvány gyakorolná a részvénytársaságok alapítói, illetve részvényesi jogait, viszont nem lenne jogosult megváltoztatni a közszolgálati médiaszolgáltatók alapvető tevékenységi körét, a közszolgálati médiaszolgáltatókat megszüntetni, egyesíteni, szétválasztani, vagy más szervezeti formába átalakítani, továbbá a zrt.-k részvényeit elidegeníteni, a közszolgálati médiaszolgáltatók műsorszerkezetét, valamint műsorainak, illetve műsorszámainak tartalmát meghatározni, a közszolgálati médiaszolgáltatók vezérigazgatóinak az általuk gyakorolt munkáltatói jogkörökre nézve utasítást adni.
A „szuperkuratórium” nevezi majd ki a négy – önállóságát névleg megtartó, nonprofit részvénytársasággá alakuló – intézmény új vezérigazgatóit, egyszersmind megszüntetve a közmédiumok elnöki tisztségeit.Nemmintha emiatt sokaknak kellene aggódniuk: a négyből három közmédiumnak nincs megválasztott elnöke. Az MTV-t jó ideje az ügyvezető alelnök Medveczky Balázs irányítja – az Index szerint ő az esélyes az elnöki tisztségre –, a rádiónál már nincs is értelme pályáztatni, a Duna TV éléről a Fidesz által kirobbantott szerződésbotrány miatt kényszerült távozni Cselényi László, akit az Index szerint Kálomista Gábor, a Magyar Produceri Szövetség elnöke követhet. Egyedül Vince Mátyás MTI-elnök van tehát tisztségben; őt Belénessy Csaba követheti – ahogy azt lapunk korábban már megírta.
A közös közalapítvány létrehozásával – erről hétfőn döntött a parlament – búcsút int a Fidesz a négy közalapítvány ellenőrző testületeinek is, és miután a „szuperkuratórium” két kormánypárti tagja és a Szalai Annamária által delegálandó elnöke áll majd szemben három ellenzéki taggal, kilenc évre megteremthetik a kormánypárti túlsúlyt – ráadásul úgy, hogy ezeket a szabályokat csak kétharmados többséggel változtathatják meg.
A közmédia átalakítását persze nem csak politikai okok motiválják: a négyből három intézmény veszteséges (egyedül a közrádió zárta nyereséggel 2009-et), az MTV csődközelben van, miközben az új székházuk bérlésének ügyét –ahogy a Duna TV külső gyártású műsoraira kötött szerződéseit – a rendőrség vizsgálja. Bőven van tehát mit rendezni, más kérdés, hogy a pénzhiánnyal küszködő intézményeket mennyire ráznák gatyába az eddig napvilágot látott elképzelések: a teljesítményhez kötött normatív finanszírozás, az MTI szolgáltatásainak ingyenessé tétele, nem beszélve a közmédiumok reklámmentesítésének tervéről. (A Fidesz azzal kalkulál, hogy az összevonásokkal, leépítésekkel különösebb pluszforrások bevonása nélkül is konszolidálható a közmédiumok gazdálkodása.)
A jövő évi költségvetés tervezetének benyújtásakor körvonalazódhat majd, hogyan képzeli el a kormány a közmédia finanszírozásának rendezését. Addigra várhatóan elfogadják a „médiaalkotmányként” ismert leckekönyvet, és a közszolgálati kódexet is. Ez utóbbival kapcsolatban sokatmondó, hogy szakmai szervezetek nem vesznek részt a kidolgozásában, ellentétben például a történelmi egyházakkal.
A médiacsomag eddig elfogadott elemei is változhatnak még, mivel az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet az Alkotmánybíróságon támadta meg a szabálycsokor számos fontos elemét. Ha átmegy a bírákon a csomag, akkor következhet – jövőre – az új médiatörvény előkészítése, amellyel a közszolgálati után a kereskedelmi médiát is megpróbálják szorosabb pórázra fogni. Ez a törekvés már a médiacsomag eddig elfogadott javaslataiban is megjelent, többek között a helyreigazítási jog átalakításában, a hatósági regisztráció erősítésében, a tájékoztatási kötelezettség kiterjesztésében.
Az egyelőre kérdés, hogy a szakma mennyire fogadja majd el az új szabályrendszert. Az internetes tartalomszolgáltatók – ahogy a nyomtatott sajtó érdekképviseleti szervei – egységesen ítélték el az őket érintő szabályokat, nemrég pedig a közszolgálati szakszervezetek is összefogtak a csomag ellen.
