A jövő jelszava a zsugorodás. A növekedés ugyanis nem fenntartható, legalábbis a legtöbb város esetében. Az évtizedek óta tartó lakosságvesztés napjainkra strukturális krízist okozott. Az elnéptelenedő belvárosok, az egyre kisebb hatékonysággal működő közlekedési és szociális rendszerek, a feleslegessé váló, illetve hiányzó szolgáltatások keltette feszültségek a legtöbb nagyvárosban már elérték azt a sűrűsödési pontot, amikor a politikának lépnie kell. Csakhogy a zsugorodás jóval kevésbé vonzó szlogen a növekedésnél – hívta fel az Európai Városi Tudáshálózat „Demográfiai folyamatok hatása a városokra” című konferencia hallgatóságának figyelmét Thorsten Wiechmann, a Drezdai Műszaki Egyetem Földrajzi Intézetének vezetője, aki számos jó példát is ismertetett a „dinamikus zsugorodásra”.

Az elmúlt évtizedekben a lakosságának harmadát elveszítő japán Nagaszaki például egy autógyártó céggel együttműködve robotokat fejlesztetett ki a domboldalra épült város könnyebb bejárhatósága érdekében. A német Schwedt viszont egyszerűen csak „lemetszette” a város peremét, vagyis a belső körzetekre fókuszálták a közösségi és magánberuházásokat, utóbbiakat különféle kedvezményekkel. A szintén német Köthenben az új házak helyett a romos épületek, illetve a foghíjtelkek kaptak díszkivilágítást. A lepusztult területek fele egy éven belül megkezdődő megújulása csattanós válasz volt a lakossági felháborodásra.

Az elnéptelenedés mellett legalább ennyire égető probléma a városok népességének öregedése. A csökkenő termékenység és az élettartam növekedésének együttes hatására az uniós tagországok nyugdíjasainak száma megkétszereződik 2050-re. Minden négy dolgozóra három eltartott jut majd. Bár a lisszaboni stratégia különösen nagy hangsúlyt helyezett az idősek foglalkoztatására, Wladyslaw Piskorz, az Európai Bizottság Regionális Politikai Főigazgatóságának városfejlesztési vezetője nem tagadta, hogy mindebből kevés valósult meg.

A demográfiai változások ráadásul nem csupán szociális és munkaügyi kérdések, olyan területeket is érintenek, amelyekre nem is gondolnánk. Vegyük például a szennyvízkezelést, amelynek költségei megduplázódhatnak az elkövetkező évtizedekben. A jelenség nem mindenütt jelentkezik egyforma súllyal. Stockholmban például alig 20 százalék a nyugdíjaskorúak aránya, míg Madridban a 60 százalékot is eléri. Az uniós vezető arra is felhívta a tanácskozás résztvevőinek figyelmét, hogy a migráció csupán puhítani képes a demográfiai trend hatásait, megoldást nem ad.

A téma a magyar elnökség idején is előnyt élvez majd - biztosította a hallgatóságot Szaló Péter, a Belügyminisztérium területrendezési és építésügyi helyettes államtitkára. A gyors stratégiakeresést különösen indokolttá teszi az aktív dolgozók és a nyugdíjasok arányának drámai eltolódása, amely egyre drasztikusabb intézkedésekre készteti a tagországokat. A társadalmi feszültségek már több helyen is tüntetésekben és más tiltakozó akciókban robbantak ki, így Franciaországban, Hollandiában és Görögországban. A politikusoknak el kell fogadniuk, hogy a növekedés jelszava elavult, a jövő sikere a kontrollált zsugorodásban kereshető.

Magyarország lélekszáma immár egy évtizede a lélektani tízmilliós határ körül billeg, miközben Budapest több mint háromszázezer lakost veszített az elmúlt két évtizedben. A fővárosi agglomeráció, a Balaton környéki települések, illetve az északnyugati határszél városai ezzel szemben lakosságszám-növekedést tudtak elkönyvelni. A belső migráció azonban nem jelent megoldást az ország egészének népességfogyására. A bevándorlók csábítása pedig még kevésbé tűnik járható útnak. Ez már a jelenlegi szinten is jelentős társadalmi feszültséget generál. A termékenység növelése viszont a szociális juttatások emelése helyett új, családbarát lakáspolitikával, illetve a munkahelyek tartós biztonságával befolyásolható. Jelenleg a családtámogatási elemek túl sokat és sokszor változnak ahhoz, hogy a jövő tervezhető legyen. Enélkül viszont aligha növekszik a gyerekvállalási hajlandóság.