Ebből az abszurd „rendpárti” logikából az következik, hogy a rend feltétele az önkény. Ennek a logikának megvan a folyamatossága a politikai osztályban, a rendvédelmi szakmában is és a közvéleményben is. Ferenc József zsandárságától a csendőrségen, az ÁVO-n, a horthysta és kádárista rendőrségen – és mindezek politikai és társadalmi hátterén – keresztül napjainkig. Mert a rendszerváltás sem tudta megtörni.

Ennek a logikának a szimbóluma volt a Kossuth téri kordon, melyet a Gergényi által vezetett rendőrség politikai támogatással törvénytelenül tartott fenn, a Fidesz-frakció pedig demonstratív és kollektív törvénysértéssel bontott le. Ennek a szimbóluma a monoki polgármester, aki sorozatosan és büszkén demonstrálja, hogy a rend védelmében minden törvény félrerúgható, s példamutató hős, aki kertje védelmében emberhalált okoz. Ez a logika védi azokat, akik a „hazugsággal szerzett hatalom” törvénytelenségére hivatkozva szétverik a belvárost, a köztelevíziót, és rendőrök százait sebesítik meg, és ez védi a tömeges és brutális rendőri „túlkapások” elkövetőit és felelőseit is.

Keddi számunkban ez olvasható: „Az eljárás alá vont, majd a bíróság által felmentett tüntetők és a fel nem tárt rendőri túlkapások sokaságára utalva Falvai Zsolt, a budapesti nyomozó főügyészség vezetője... leszögezte: ilyen tömegű kétes értékű rendőri jelentést még nem látott, mint 2006 őszén”. Falvai úgy fogalmazott, hogy „a rendőrök zártak, nem beszélnek”. Magyarul: a bűnüldöző testületben a bűnpártolás kőkemény testületi norma, a hamis tanúzás kollektív követelmény.

Amikor a rendszerváltás tájékán a rendőrség szembetalálkozott a jogállami normákkal, amikor a törvénysértő rendőri fellépéseket elkezdték számon kérni a sajtóban és a parlamentben, kitört a jajveszékelés: el vagyunk bizonytalanodva, így nem tudunk közrendet védeni, politikai védelmet kérünk. Meg is kapták. Boross Péter leszögezte, hogy az az egyenruhás, aki társai ellen vall, rongy ember. A „betyárbecsület”, vagyis az önvédő becstelenség a „férfias rendőrség” védjegye maradt. Ennek a „férfias rendőrségnek” markáns képviselője Pintér és Gergényi is. Nem véletlen, hogy olyan jó személyes és üzleti kapcsolatban vannak, hogy Pintér nyíltan kételkedhet Gergényi felelősségében, s mégsem veszélyezteti semmi a kulcspozícióját az Orbán-kormányban.

2006 ősze előtt politikailag névtelen, alacsony státuszú emberek, sokszor, de nem kizárólag, romák váltak rendszeresen a büntetlen rendőri brutalitás áldozataivá. Ez keveseket érdekelt. Most szintén kevesen érdekeltek abban, hogy a cigánytelepeken és a rádió udvarán történtek közötti összefüggésre, folyamatosságra rámutassanak, mert a Fidesz számára csak annak a (nagyon kevéssé motivált) fikciónak a fenntartása fontos, hogy 2006 őszén a kormány uszította rá a rendőrséget a népre.

Amíg a rendőrség, a közvélemény és a politikai osztály ilyen nagy arányban ért egyet azzal, hogy a törvénysértés válaszként törvénysértést követel, addig távol leszünk a törvényes rendtől. Addig a törvénysértők számíthatnak az övéik védelmére, s a törvénytisztelő polgárok is számíthatnak rá, hogy büntetlenül lehet őket bántalmazni.