Az elhagyott „puskaporos dóm”
Pedig nem volt vár sosem, lőport, lőszert raktároztak benne úgy 200 éven át, az 1770-es évektől egészen 1945-ig. Ez idő alatt még kör alaprajzú őrtornyok is álltak mellette. Már a XX. század elejére körbenőtte azonban ipartelepekkel a város, 1914-ben a Független Budapest arról írt, hogy Lágymányos lakossága hálás lenne a tanácsnak, ha a robbanásveszélyes raktárat valahová áttelepítené innen. Arról, hogy hadi eseményekben játszott-e valaha szerepet, nem szólnak emlékezések.
Annyit tudni, hogy 1945-ben az épületből az őrség eltávozott, s ezután az objektum elhagyatottan állt. 1949-ben műemlékké nyilvánították, ez azonban nem akadályoztameg, hogy a következő tíz évben kőkerítését és a háborúban megrongálódott őrtornyait el ne bontsák. A terület a Beton és Vasbetonipari Művek (BVM) telephelyének része lett. Az épületelemeket gyártó cég nem igazán tudott mit kezdeni a munkatársak által „bagolyvárnak” keresztelt emlékkel, moziteremnek használta a harminc méter hosszú, nyolc méter széles főépületet, a kisebb T alakú bővítményt pedig raktárnak. Helyreállítási javaslatát először Pfannl Egon dolgozta ki 1967-ben. Lényege az volt, hogy az épületet eredeti állapotában kell megtartani. De a rendbetétel nem történt meg. Sőt, 1986-ban még a tető is leégett, ami után a BVM részleges bontásra kért engedélyt. Ehhez a műemlékhivatal és a kerület nem járult hozzá.
A kilencvenes évek elején újabb helyreállítási terv készült, ezúttal Koris Jánost bízták meg kidolgozásával, s eljutottak egészen a kiviteli engedélyekig. „Együttműködés a Lőportárért” címmel az épület megmentésében érdekelt tulajdonos (az immár privatizált BVM Épelem Kft.), a XI. kerületi önkormányzat és több civil szervezet (az Etele Helytörténeti Kör, a Kelenföldi Polgárok Egyesülete) 1995-ben megállapodást írt alá és együtt pályázott támogatásokra. Az Etele Kör már az előző évben nyert 150 ezer forintot a tetőzet rendbetételére. Ebből a pénzből és további elnyert összegekből, támogatásokból 1996-ban helyreállították a főépület tetejét és részben a belsejét is, majd 1997-ben a melléképületeket fedték le, s emléktáblát is állítottak (amit mára valakik elloptak). Kigazolták továbbá a lőportár környékét, majd felvezető utat építettek hozzá.
Aztán 2001-ben a Global Center Kft., az Ablon cégcsoport tagja szerezte meg a XI. kerület legrégibb épületét, s 2002-ben azt olvashattuk, hogy a területen kiskereskedelmi központot létesítenek, a lőportár lenne a központ vendégeit kiszolgáló vendéglátóhely. S azóta csend.
Mint megtudtuk, a tulajdonos még ugyanaz, s a koncepció is változatlan, ám a megvalósítás nincs napirenden. Az épület jelenleg évek óta ugyanazon állapotban van, állaga nem romlik, bár környezetét újra benőtte a dzsumbuj. A hajléktalanokat igyekeznek távol tartani, ezért az ajtókat befalazták. A területet rendszeresen kaszálják.
