Hol keserédes, hol szárnyaló bordala végigzengett már a glóbuszon az elmúlt negyven év alatt – Vásárosnaménytól New Yorkig. A világhír ellenére mindig sofőr nélkül utazik akár Amszterdamig is, ha kell. „De mindig az én Rózsadombomra térek vissza”:Kispesten 35 éve él, egyszer akart a városba szökni a hólapátolás elől, „másfél évig bírtam, aztán repültem vissza”. A vezetés megnyugtatja, csak maga „mellett” érzi biztonságban magát. Hogyan is lehetne ez másként, hisz a kislányt 16 évesen még édesanyja segítette átlépni a Tiszán, ám az óceánokon túli világokat már maga hódította meg. Mindent magától tanult, az ösztönt és a tehetséget a kitartás csiszolta gyémánttá. „Tudod, Bangó, nagyon utállak. Látszik, hogy most ébredtél fel, de tíz perc múlva kiállsz, ragyogsz, és a vócse ott szólal meg, ahol és ahogy kell” – emlékszik vissza Korda György kedves, öltözői dörmögésére. Az elismerést egy fáradt éjszakán kapta, valamikor még a 80-as években, amikor az egykori pesti Lídó műsorának zárószámára sminkelt. Azóta a vócse, mint a jó bor, teljesen kiforrta magát. „Ma már azt csinálok a hangommal, amit akarok” – szippant vékony cigarettájába Bangó Margit, miután intő mosollyal megfeddi az újságírót az ötperces késésért. Hiszen a pontosság a királyok erénye. Ő pedig soha sehonnan nem késett egyetlen percet sem. Így a világhírt se késte le.

A cigány dalok királynőjét ma is tenyerén hordja ország-világ

Dohányozni csak néhány éve kezdett, mióta súlyos betegségéből felgyógyult. Megmutatta az aggódó zenészvilágnak, hogy van tovább. Erőt merített a rosszból, mint oly sokszor már. Az imádott Feleki Kamill mondogatta neki, amikor fiatal énekesnőként a pályaelhagyáson vívódott: „A tehetség olyan, mint a labda, lenyomják itt, feljön ott. Ne hagyd abba, Margitka, az isten kincset adott neked.” A kincs így hát megmaradt a közönségnek. Pedig az akkor már Európát megjárt Bangó Margitot, mint a labdát préselték volna néhányan alább és alább. Irigyei kitúrták az akkor biztos megélhetést, országos hírnevet jelentő ORI-koncertekből. Egy időre maradtak a maga járta utak, kultúrházak melegsége az odaadó végeken. De ez csak egy rövid intermezzo, valójában tenyerén hordta az ország, a rendszer is kímélte, sőt nem gördített akadályt a Nyugat meghódítása elé sem. Huszonhárom évesen már a müncheni olimpián énekel, előtte öt év Belgium: 18 évesen a legkiválóbb dzsessz- és bárzenészekkel lép fel. Innen a kiváló francianyelv-tudás, no és a műfaji sokszínűség. A ’68-as Belgium egy újabb „iskola”: az akkortájt nagyjából ötvendalos repertoár kevésnek bizonyul, amikor az étterem magyar vendégei sorra rendelik a nótákat. A szégyenkezést tanulásra váltja, hogy aztán hangszálaiba százával raktározza el a dalokat. Ezért ma már szinte bármerre kiruccanhat a zene világában, legújabb lemezén például világhírű fi lmzenéket fog énekelni. A nagy példaképek: Kalmár Pál és Szalai László nótaénekesek, no és a nagy „szerelmek”, Ella Fitzgerald és Barbra Streisand.

Persze a csillogásnak ára van, amiért a magánéletben fizet, kihunyó szerelmekkel. A csalódásokért kárpótolják lányai és unokái. Első gyermekét 17 évesen szüli, egy évre rá, hogy Budapestre kerül Vásárosnaményból, ahol tradicionális muzsikuscsalád gyermekeként cseperedik. Édesapja kiváló cimbalmos volt. „Édesanyámnak feledhetetlen, gyönyörű hangja volt. Sokszor a konyhaajtó mögül hallgattam, ahogy főzés közben dalolt. Olyankor határtalan szeretet és nyugalom vett minket körül…” Ez a szeretet a belépő a nagyszínpadra is. A Magyar Rádió 1967-es tehetségkutató meghallgatására édesanyja nevezi be s kíséri el. Ám a kislány a megilletődöttségtől csak áll szótlanul, és pityereg. „Aztán Boross Lajos, a világhírű prímás odajött hozzám, és kedvesen a fülembe súgta: Te vagy itt az egyetlen roma lány, ne hozz ránk szégyent. Így hát énekelni kezdtem.” Méghozzá oly meggyőzően, hogy a felvételt z-sítették, azaz a rádió zenei kuratóriuma sugárzásra alkalmasnak találta. Ma sem próbál. „Másfél hónapja a Szakcsival (Szakcsi Lakatos Béla – A szerk.) a Magyar Televízióban dolgoztunk. Szóltak, hogy csináljunk egy próbafelvételt, mire mi egyszerre mondtuk: nincs rá szükség, vegyük fel”. Hiába, egy királynőnek kijárnak a profi társak. Nem így a konyhában, ahol „igenis le kell próbálni a recepteket!” Bangó Margit már a harmadik szakácskönyvére készül, az ízekben is ragaszkodik a hagyományokhoz. Nagy kedvence a lecsós nokedli forró rántott hússal. De éppúgy imádja a kukoricán nevelt tyúkból főtt húslevest. „Egy asszony főzőtudománya a húslevesében mutatkozik meg, ezt már Tina dédunokám is tudja. Kitűnően főz, a hangja pedig egy csoda.”

Nappalijában ma is őrzi a szülei fotóját. „Sajnos már nem élhették meg az igazi sikereimet, édesanyám nagyon fiatalon, 52 évesen hagyott itt minket, apu 60 évesen.” Négy testvére szintén nem élte meg az ötvenet. Őt is óva intik a túlzott tempótól, ám az ő gyógyszere a színpad. Reméli, hogy 15–20 évig is énekelni tud még. „Két hangszálműtétem is volt. Rettegtem, hogy elmegy a hangom.Az orvos megnyugtatott: szebb lesz, mint valaha. És igaza lett, a következő koncerten úgy szólt, mint addig soha.” Ahogy sofőrt, úgy szakácsnőt sem alkalmaz. Pedig tehetné. Háza egyszerű külső mögött szép bútorokat rejt, az udvaron Suzuki, az egyik unokáé. Talán egyetlen apró „szerénytelenség”: „Az én autóm egy kicsit nagyobb, de hát a fél életem benne töltöm.” Volt ez másként is. Amikor kenyérkeresetként három műszakban az Ikarusban, majd a Fehérruhagyárban dolgozott, az ünnepeken viszont énekkel szórakoztatta a vállalati kollektívát. „Kemény évek voltak, bizonyítani akartam, kitörni a szegénységből, az elnyomásból.” Romaként, úgy, hogy nem tud cigányul. Óvatosan, érzékenyen fogalmaz: „nálunk, muzsikus cigányoknál a zene maga a nyelv”. Így már a dédszülők sem beszélték a romát: a felső tízezernek, uradalmakban, kastélyokban játszottak, ahol illetlenség lett volna cigányul beszélni. Énekelni viszont annál kevésbé. A 80-as években úgy hozza a sors, hogy Horváth Pistával létrehozzák a legendás kettőst. Egymást követik a fellépések a különböző ORI-műsorokban, éttermekben. Bangó Margit a rendszerváltáskor már az igazi világsiker küszöbén áll: a 90-es évek elején a 100 Tagú Cigányzenekar szólistája lesz. Számos nagyszabású külföldi és hazai koncerten szólaltatja meg a magyar nótákat és cigány dalokat. Hiteles, érzelmes előadásait a világ számos táján vastapssal ünneplik.

„Hallod, lányom, megdicsért a Karády” – fordult felé elismerően idősebb Járóka Sándor az első amerikai útján, 1967-ben. A New York-i fellépés szünetében egy percre bekukkantott az öltözőbe Karády Katalin, hogy gratuláljon a fiatal énekesnőnek. „Nem az volt, mint akit a filmekben megszoktunk, egy csendes, visszahúzódó jelenséget láttam.” Bangó Margitnak amúgy is a magyar film a hobbija, szinte mind megvan neki. Sorsa is ragyogó művészekkel hozta össze. Évekig dolgozott Feleki Kamillal, Németh Marikával. A ’85-ben készült Átok és szerelem című filmben főszereplőként együtt játszott Bánsági Ildikóval, Szemes Marival, Kozák Lászlóval és Hollai Kálmánnal. A betétdalokat „a mai napig követeli a közönség”. Emlékezetes a Csácso Roma című filmje is, melyben egy cigány vajda feleségeként meggyógyítja a harctéren megsérült József főherceget. Utóbbi anyjaként tiszteli ezért, hálából cigányul is megtanul. „Tanulságos lehet a mai főhercegeknek is. Bonyolult dolog a cigánykérdés; a romák éppúgy tudnak őszintén és nagyon szeretni, ahogy gyűlölni is. Manapság pedig sokszor kényszerülnek védekezésre.”

Ha kérnék, Bangó Margit ma is szívesen forgatna filmet vagy énekelne nagyoperettet is. „A mezzoszopránom sok mindenre alkalmas.” Egyszer, még a 70-es évek elején, egy énektanár azt mondta neki: „Magából olyan Carmen lenne, amilyen nem volt mégMagyarországon.” Ám a korrepetitoroktól Grabócz Miklós zenetudós, a Magyar Rádió népzenei osztályának akkori vezetője óva intette: „Soha többé ne merészeljen énektanárhoz menni. A tehetségén ők csak ronthatnak.” Maga se gondolta ezt másként, nótaénekes akart lenni. Végül is a hangkorongok sok nagy Carment őriznek, a cigány daloknak viszont egyetlen királynője van.