Összesűrűsödött idő: „Mikor, ha most nem?”
Olyan száz nap volt ez, amely megváltoztatta Magyarországot. Sokan érezték, hogy az idő összesűrűsödik, valahogy más a politika, nagy dolgok vannak készülőben – így értékelte Orbán Viktor a Szent Imre Gimnáziumban második kormányának első száz napját, a Professzorok Batthyány Körének felkérésére. A kormányfő bevallotta, hogy az áprilisi választások óta néha maga is nyomasztónak érezte a kormánya előtt álló hatalmas feladattömeget, ráadásul voltak olyan, felé irányuló együttérző megnyilvánulások is, hogy „az is bolond, aki ilyen munkát elvállal”. De – állította – nem áll túl gyászosan a helyzet, hiszen soha senkiMagyarországon kétharmados felhatalmazást még nem kapott. Épp ezért a kormányüléseken úgy szokták biztatni egymást, amúgy kurucosan: „Mikor, ha most nem?”
Az „örökségről” szólva politikai bűnnek nevezte az ország „újkori eladósítását”, azt, hogy 2022 után a szocialista kormányok külföldi hitelekből jóléti kiadásokat finanszíroztak. Orbán Viktor az államadósság rekordöszszegét azzal példázta, hogy 2011-ben Magyarország 2858 milliárd forintot fizet adósságszolgálatra, s ez az összeg annyi,mint például az egyéves szja-befizetés vagy a nyugdíjak összege. Mindenesetre – mint fogalmazott – áprilisban véget ért az őszödi hazugságok időszaka. „És leszámoltunk azzal a XX. századi technokrata gőgből fakadó utópiával is, miszerint lehetséges az emberek nevében, az emberek ellenére kormányozni. Felgyűrtük az ingünk ujját, mert mélyponton tántorgott a gazdaság, történelmi csúcsponton volt a munkanélküliség. (...) Az elmúlt száz napról szólva azt egyenesen és őszintén meg kell mondani, száz nap nem elegendő arra, hogy a teljes sikertelenségből a teljes sikerbe fordulhasson az ország. Száz nap alatt varázsütésre nem változik meg mindannyiunk élete. A száz nap csak arra volt elegendő, hogy az alapokat lerakjuk. És le is ütöttük az első, útjelző oszlopokat”, hangoztatta a miniszterelnök.
Orbán Viktor – miként a hét végén Kötcsén – hosszasan beszélt az utópiák „kiseprűzéséről”. – Emberek kritikus tömege vállalta, hogy szembenéz a valósággal az utóbbi évek utópiájának delíriuma után, és lezárta a hazudtunk reggel, délben meg este szocialista politikáját. Azt is mondhatnám, hogy éljen a valóság – fogalmazott.
Az elmúlt száz nap konkrét intézkedéseiről Orbán Viktor unalmas leltárt készített: felsorolta a nemzetpolitikai döntéseket – kiemelve például, hogy „tisztára mosták a kettős állampolgárságról szóló döntéssel 2004. december 5. szégyenét” –, és sorra vette az első számú akcióterv szinte mind a 29 pontját. Leszögezte: a bankadó bevezetése és az IMF-fel való tárgyalás története mutatja, hogy a nemzeti ügyek kormánya kitart a gazdasági önrendelkezés mellett. Az előző kormány valótlan számokra épülő költségvetése rendkívül nehéz helyzetbe sodorta az országot, s ezért számos intézkedést kellett hozni a pénzügyi rendszer stabilizálása érdekében, s ez a magyarok igazságérzetével is találkozott.
– A legtöbben a bankadó miatt szokták meglapogatni a hátamat, megszorongatni a kezemet. Holott én valójában sosem vágytam a bankrendszerrel szembeni küzdelem Che Guevarájának a szerepére. Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy minden nemzetgazdaság része a világgazdaságnak, de a mi döntéseinket a saját érdekeink vezérlik, és hogy a beilleszkedés mikéntjéről mi dönthessünk. Ezt tekintem a gazdasági önrendelkezés legfontosabb kérdésének – mondta a miniszterelnök. Annak kapcsán, hogy a kétharmados forradalom nem kímélte a tabukat (200 fős parlament, kisebb önkormányzati testületek) Orbán Viktor – nem említve Simor András jegybankelnök nevét, sem a keddi EU-ultimátumot – kijelentette: tabunak számított az állami vezetők fizetése is a múltban, és ez jogos ellenérzéseket szült. „Na most, ezen a területen is változtattunk, korlátoztuk a legmagasabb béreket, az ország pénzügyi stabilitása és a jó erkölcsbe ütköző keresetek miatt. Ez a közszférában mindenkire, a bankárokra is vonatkozik, akkor is, ha Brüsszelbe szaladnak panaszkodni, és akkor is, ha akármilyen külföldi kritika érkezik ennek kapcsán.”
Az elmúlt száz nap nem a kormány, hanem a megújuló Magyarország száz napja volt. Azért is, mert az emberek felhatalmazásával, az emberekért, az emberekkel kormányzunk –mondta Orbán Viktor, hozzátéve, hogy folytatják a nemzeti konzultációkat az egészségügy talpra állításáról, a szociális biztonságról, valamint az alkotmányról és a demokratikus jogállamról.
A szociális biztonság megteremtését nemzeti ügynek nevezte, s megismételte, amit Kötcsén mondott: mindenképpen fenn kell tartani a középosztály, a jómódúak és a szegényebb sorban élők között létrejött szövetséget. A száznapos értékelés során a miniszterelnök külön szólt az elszámoltatásról: úgy fogalmazott, hogy a demokráciában a törvényeknek mindenkire, így az államra és a vezetőkre is vonatkozniuk kell. Orbán Viktor a jövő tétjének nevezte az elszámoltatást, amelyet azért kell véghezvinni, hogy még egyszer soha senkinek se juthasson eszébe a közpénzeket különféle trükkökkel „kitalicskázni”. – Ennek jegyében kezdődött meg az előzőciklusokkormányzativiszszaéléseinek, korrupciós ügyeinek részletes kivizsgálása. Nem esik jól az ilyesmi, de mégis valakinek el kell végeznie – mondta a miniszterelnök a Szent Imre Gimnáziumban.
