A gyótapusztai földharc
– Nézze meg ezeket a szürke marhákat! Vétek lenne a kényszervágásuk. De ha nem tudok újabb legelőket szerezni, akkor nem lesz más választásom, mert a jelenlegi 150 hektár kevés ennyi állat ellátásához – panaszolja Szencz József. A családi gazdálkodóval a Marcalihoz tartozó Gyótapuszta határában állunk, körülöttünk szürke marhák legelnek. Egy ideig eltartana lajstromba venni valamenynyit, de a gazda segít: a 350 szürke marha mellett 100 mangalica, 70 birka, 10 ló és 8 szamár teszi teljessé az állatállományt. A Szencz-farm öt embernek ad munkát. Most még.
– A jelenlegi területeimnek legalább a duplájára lenne szükség, hogy ne kelljen lehúznom a rolót – mondja. – Pénzem is lenne a földvásárlásra. Már csak eladó ingatlan kellene.
Abból viszont nagy hiány van Gyótapuszta környékén. A családi gazdálkodó meglévő földjeit a falu, valamint állami tulajdonú erdők határolják, kizárólag észak felé bővíthetné területeit. Abban az irányban azonban a Jákfa Erdő Erdőbirtokossági Társulat földjei húzódnak, amelyek a Philipsen-Agro Kft.-n keresztül egy holland üzletember – Jacobus Philipsen – érdekeltségébe tartoznak. Erdőbirtokossági társulatok 2001 végéig szerezhettek termőföldtulajdont Magyarországon, a Jákfa Erdőnek a nyugati megyékben összesen több ezer hektárnyi erdő, szántó legelő került a kezébe. Bár a jogszabályok szerint az erdőbirtokossági társulatok csak erdőgazdálkodást folytathatnak, Marcali környékén a Jákfa Erdő ingatlanai között csak elvétve találni erdőket.
– Ezeken a hat-nyolc aranykorona értékű, kizárólag legeltetésre alkalmas földeken az elmúlt évtizedben szinte semmi mozgás nem volt – állítja Szencz, aki hosszú ideig ugrásra készen várta, hogy az erdőbirtokossági társulat mikor akar majd megszabadulni a nyilvánvalóan befektetési céllal vásárolt területeitől. Nem aggódott, mivel több jogcímen is elővásárlási joga van az övével szomszédos ingatlanokra.
A várva várt pillanat tavaly érkezett el: a Jákfa Erdő Erdőbirtokossági Társulat 2009-ben sorra értékesíteni kezdte a tulajdonában lévő termőföldeket. Köztük azt a kilenc ingatlant is, amelyek Szencz József területeit vették körül. A gazdálkodó a marcali polgármesteri hivatalban tavaly februárban fedezte fel a kötelezően kifüggesztett vételi ajánlatot, és benyújtott egy nyilatkozatot arról, hogy élni kíván az elővásárlási jogával. – Villámcsapásként ért a hír, hogy az eladó egy formai kifogás miatt érvénytelennek tekinti a nyilatkozatomat, és nem hajlandó velem megkötni az adásvételi szerződést –mondja Szencz József, aki elismeri, hogy először valóban hiteles tanúk aláírása nélkül nyújtotta be a nyilatkozatát, ám ezt utólag, de még a kifüggesztési időn belül pótolta. Szerinte ez a mozzanat nem változtat azon a tényen, hogy megilleti őt az elővásárlási jog, amivel élni is akar.
– Az eladót semmilyen kár nem érheti amiatt, hogy az általa felhajtott vevő helyett velem kell szerződést kötnie, hiszen vásárlóként nekem is a vételi ajánlatban kifüggesztett feltételeket kell teljesítenem.
Talán épp a vételi ajánlatban keresendő az az ok, ami miatt a Jákfa Erdőnek nem felelt meg vevőként Szencz József. A földek adásvétele egészen sajátos konstrukcióban zajlott volna.
A kifüggesztett vételi ajánlat szerint hektáronként csupán 50 ezer forint lett volna a vételár, miközben errefelé hektáronként nagyjából félmillió forint az ára a földnek. Az eladó feltehetőleg azért szabta ilyen alacsonyra az árat, mert nem sokkal korábban az összes ingatlanát egymillió eurós úgynevezett keretjelzálog-hitellel terhelték meg. A kölcsönt magánszemélyként maga Jacobus Philipsen nyújtotta a saját érdekeltségébe tartozó erdőbirtokossági társulatnak, így a termőföldek új vevőjének – miközben hivatalosan szinte bagóért juthat hozzá a tulajdonjoghoz – utólag a holland üzletemberrel kell egyezkednie a jelzálogjog törléséről. – Valószínűleg azért nem voltam megfelelő vevő a Jákfa Erdőnek, mert tőlem csak a papíron rögzített vételárat kapták volna meg – állítja Szencz József. – A jelzálogjog törléséről viszont velem csak úgy tudtak volna megállapodni, ha azt is lepapírozzuk. Az általuk felhajtott vevőknek talán nem volt ilyen igényük.
A Jákfa Erdő Erdőbirtokossági Társulat jogi ügyeit Arszin Miklós ügyvéd intézi, aki azt mondja: nem köthették meg a szerződést Szencz Józseffel, mert a gazdálkodónak az elővásárlási jogról szóló nyilatkozata alakilag hibás volt. – Utólag pótolható lett volna a szabályos jognyilatkozat – vetjük fel.
– Az ügyfelem azonban úgy döntött, eláll az adásvételtől.
– Miért?
– Ezt velem nem közölte.
– Az ügyfele miért terhelte meg jelzáloggal azokat a földeket, amelyeket nem sokkal később az érdekeltségébe tartozó cég értékesíteni kívánt?
– Az adásvétel üzleti részével nem foglalkozom, a szerződések jogszerűségéért felelek. Szencz József úgy döntött, próbára bocsátja az igazságérzetét, és polgári pert indított. Keresetében azt kérte: a bíróság állapítsa meg, hogy az eladó nem állhatott volna el a szerződéskötéstől, és az elővásárlási szándékáról adott nyilatkozatával létrejött a kontraktus.
– Nem kívánom áron alul megvásárolni a szóban forgó földeket – mondja a gazdálkodó. – De zsebbe sem fizetek senkinek.
