Kulcsár Kálmán 1928-ban született Erdőtelken. Tízéves korában Egerbe, a ciszterciek Szent Bernát Gimnáziumába került. 1947-ben az egri jogakadémiára iratkozott be. Az intézmény megszűnte miatt a budapesti Pázmány Péter Egyetem jogi karán fejezte be tanulmányait, honvédségi ösztöndíjjal. Katonai ügyészként kezdi pályáját. 1956-ban bíróként a Legfelsőbb Bíróságra vezénylik. Ott az október 30-án megalakult Forradalmi Bizottmány tagja lett. December 11-én, a rögtönítélő bíráskodás bevezetésének napján beadja lemondását. 1957-ben az Akadémia jogtudományi intézetébe kerül. Itt jelenteti meg 1960-ban A jogszociológia problémái című munkáját.

Magyarországon az 1950-es, 1960-as évek fordulójától mutatkozott társadalmi igény a háború előtt is csak csíráiban létezett tudományág, a szociológia iránt. Az új diszciplínának nem csupán a politika idegenkedésével, hanem más tudományágaknak a konkurrenciától való félelmével is meg kellett birkóznia. Kulcsár, aki azt vallotta magáról, hogy diplomata szeretett volna lenni, a „diplomata pedig hallgatagon elkülönül közönségétől”, oldalvizeken evezve lett a több ágon fejlődő magyar szociológia egyik vezéralakja. 1966-ban jelent meg A szocioló giai gondolkodás fejlődése című műve. Miután Hegedűs Andrást az emlékezetes korcsulai nyilatkozat aláírása és más ellenzékinek minősített tevékenysége miatt leváltották az MTA Szociológiai Kutatócsoportjának éléről, Kulcsárt nevezték ki helyére. Amint egy 2001-es interjújában elmondta, a vállalás nem volt nehéz számára, mert Hegedűst nem tudósnak, hanem politikusnak tartotta. Kulcsár 1983-ig vezette az 1971-ben intézeti rangot nyert intézményt, közben az ELTE-n tanított. Kilenc év levelező tagság után 1982-ben választották az MTA rendes tagjává. 1983 és 1988 között az Akadémia főtitkárhelyetteseként dolgozott.

Az 1980-as évek elejétől formálódott politikai pályafutása. A Havasi Ferenc KB-titkár felügyelete alatt működő konzultatív testület tagjaként dolgozott a politikai reformon. 1987-re készítették el Kilényi Gézával és Sárközy Tamással az alkotmányos intézmények átalakításának tervezetét. Grósz Károly a nevezetes 1988-as pártértekezletre készülve Kulcsártól kért elemzést az esedékes alkotmányos és politikai reformokról. Ennek ismeretében júniusban Grósz meghívta Kulcsárt a kormányába. Tulajdonképpen ezzel kezdődött meg a rendszerváltó törvényhozás folyamata. Erről beszélve Kulcsár maga két törvényt emelt ki: a társasági törvényt, amely két évvel a politikai rendszerváltás előtt segített megteremteni a kapitalizmus alapjait, illetve az egyesülési és gyülekezési törvényt, amely logikusan vezetett a többpártrendszerhez. 1989-ben a Hazafias Népfront köztársaságielnök-jelöltje, majd igazságügyi minisztere a Németh-kormányban. A törvénykezés nem kis mértékben ennek alapján folyt még 1990–1991-ben is. A versenytörvény szövege például szinte szó szerint megegyezett a kulcsári változattal.

A jogász-szociológus vágya, hogy diplomata legyen, 1990-ben teljesült. 1993-ig Kanadában képviselte a Magyar Köztársaságot. 1994-től 1998-ig az MTA Politikatudományi Intézetének igazgatója. Azt követően kutatóprofesszorként dolgozott. Konkrét terveket dolgozott ki egy új alkotmány megteremtésére. Kulcsár kétkamarás parlamentet javasolt, amelyben a sokszínű „felsőház” erős alkotmányos ellensúlya lett volna az „alsóháznak”. Elképzelései papíron maradtak.